A legjobb barátom voltál(Kempf Zozo ff)

Másnap másnapja

Zozó szemszöge:

A reggelem sokkal jobb volt mint a tegnapi. Bár már akkor is Lizával keltem, ami a legjobb dolog a világon. De mivel az előző nap már szóba is állt velem, extrém boldog voltam.

A rajtam szuszogó lány haját kezdtem el simogatni. Erre csak egy nyöszörgéssel reagált.

-Jó reggelt. Van egy meglepim, de ahhoz fel kell ébredned.

-Nem akarok, de mondd el mi az.-a szemét még mindig nem nyitotta ki.

-Majd megtudod.
A kék színben ragyogó szemeit rám emelte.
Ijedten az arcához kapott, és el is távolodott tőlem.

-Mi baj van hirtelen?

-Konkrétan teljesen rajtad feküdtem.

-És? Amikor máskor is itt aludtam akkor is rajtam aludtál el. Egyszerűen ellenállhatatlan vagyok.

-Meg szerény...-forgatta meg nevetve a szemeit.

-Nyomás öltözni, vagy itt hagylak.
Elfutott, és 10 perc után már egy farmer trikó összeállításban tért vissza.

-Csinos vagy.-törtem meg a kínos csendet

-Köszönöm-a fejét elfordította, hogy ne lássam a kipirosodott arcát.
Nem jött be a terve.

A belső parkunkba mentünk. Fel akartam újítani a box érkezőjét, de nem csak e miatt hoztam ide.

-Öhmm miért vagyunk itt?

-Cicák.

-Tudom, hogy van itt négy cica. Már láttam őket.

-Kiderült, hogy az egyik cicának van barátnője. És már kölykeik is. A kicsik pár hete születtek. Talán 3 de ebben nem vagyok biztos.

-Nagyon aranyosak. Mindet megtartod?-kérdezte halkan.

-Hát, így már sokan leszünk. A kicsik anyukája elszökött pár napja. Azóta nem találom őt. Szóval őket minden nap tejjel eteti vagy Patrik, vagy pedig én. A hat macska sok lesz ide.

-Ha gondolod akkor segítek őket gondozni.

-Vagy ha szeretnéd, akkor a két kicsit neked adom.

Tudom, hogy imádja az állatokat. Legalább nem lesz egyedül abban a nagy házban.

-Köszönöm.-ugrott hirtelen a nyakamba.

A hirtelen mozdulattól elvesztettem az egyensúlyomat és elestem. Mivel a lány még mindig belém kapaszkodott, így őt is magammal rántottam.

Patrik megint ilyenkor jelent meg az ajtóban.

-Sziasztok, csak cicát etetni jöttem, de ha zavarok megyek.

-Szia Patrik, nem zavarsz semmit.-szaladt oda Liza hozzá.

-Újból jóban?

-Újból jóban-öleltem át ismét őt.

-Ennek örülök. Kéne gazdát találni a kölyköknek.

-Én vagyok a gazdájuk. Zozó azt mondta, ha szeretném akkor elvihetem őket.

-Na, szuper, akkor minden megoldva.-mondta az öcsém

Az a véletlen ébresztett rá, hogy Lizát nem csak barátként szeretem. Nem valami férfias dolog, de félek bevallani. Tényleg véletlen volt az a majdnem csók, de én nagyon élveztem. A miatt is haragudott rám egy darabig. Ha elmondanám mit érzek félek, hogy örökre elveszítem.

-Zozó, átmehetek hozzátok?-hallottam meg csilingelő hangját

-Persze, gyere. Téged mindig szívesen látunk.

Elugrottunk cicahordozót venni. Mindkét kölyök kandúr. Az egyiket Zserbónak a másikat Zorrónak nevezte el.

-Elfáradtam-dőltem le a kanapéjára.

-Én is. Nincs erőm és kedvem sem átmenni bocsi.

-Semmi gond. Gyűjtök egy kis erőt és akkor hazamegyek.

-Ha szeretnéd maradhatsz.

-Élnék a lehetőséggel.

-Jó, megágyazok neked a kanapén.-mondta nevetve

-Száműzöl a kanapéra?

-Dehogy, ha az úrnak megfelel, akkor velem fog aludni.

-Az úrnak tökéletes. Viszont a kanapé miatt kapsz egy csikizést.

-Nee-sikított fel és már futott is előlem.

Az egyik kanyarban megcsúszott, én ezt kihasználtam, és feldobtam a vállamra.

-Zozó, tegyél le kérlek. Elfáradtam.

-Ha nem akarnál kirakni a kanapéra, akkor nem kéne kergetnem téged.

A nyelvét kinyújtotta, én pedig nagyon értelmesen ugyan ezt tettem. Ezzel elvoltunk egy darabig.

A telefonom megcsörrent. Anyu hívott.

-Szia anya.

-Szia Zoli. Mikor érsz haza?

-Ha nem baj akkor nem otthon alszok. Lizánál vagyok.

-Mióta összevesztetek azóta nem is láttam. Nincs kedve átjönni?

-Megkérdezem, ha szeretne megyünk.

-Ki volt az?-kérdezte Liza.

-Anyu. Már hiányol téged. Azt kérdezi nincs e kedved átjönni.

-Menjünk. Csak akkor átöltözök.

-Nem kell, látott már téged olyan pólóban ami feltételezhetően az enyém.

-Kikérem magamnak, ez Patriké.

Végül csak átmentünk hozzánk. Anya és Liza hosszasan beszélgettek. Valamiért mindig nagyon jól kijöttek egymással, amit nem is bánok. Ameddig ők kibeszéltek engem, én Csumpival játszottam.

A kis szerelmem 2013 óta él velünk. Már több mint 7 éve a család tagja. Mindenki imádja őt és Zizit is.

A nappalinak háttal voltam, így simogattam a kiskutyáimat. A legjobb lány barátom ismét a hátamon kötött ki.

-Olyan jó látni, hogy ismét jóban vagytok. Sikerült beszélnetek?-hallottam meg anya hangját

-A beszélgetést még halogatjuk egy kicsit, de már nem bírtam ki több időt Zozo nélkül.

-Fiatalok én hagylak titeket. Patrik és Petra is itthon van, az öcséd szobájában megtaláljátok őket.

A két név hallatán Liza leugrott a hátamról és futni kezdett az említett szoba felé. Gyorsan kopogott és már vetődött is Petra nyakába.

-Hiányoztál Petra.

-Te is nekem Liz. Olyan régen tartottunk már egy igazi csajos napot.

-Tudom, mi lenne ha megcéloznánk a hétvégét?

-Benne vagyok.

-Mi lesz ott ha ők ketten összeszabadulnak?-kérdeztem az öcsémet már előre is félve a választól.

-Semmi nem marad épségben.

Hosszú idő után végre lehetett velem beszélni ,,értelmesen". Lizát a saját szobámba húztam, hogy mindenki tudjon aludni.
Itt még mindenféle hülyeségről beszéltünk. A családom tudja egyedül, hogy mit érzek a lány iránt. Anyu és Patrik arra buzdít, hogy mondjam el neki. Viszont apa azt hajtogatja, hogy várjak ameddig ad valami jelet.
Majd meglátjuk, hogy mi lesz ebből. Egyenlőre, most úgy látszik, hogy minden rendben kettőnk között. De még a beszélgetés vár ránk.
Liza most is a karjaim között pihen. Egy óvatos puszit adtam az arcára, nehogy felébredjen.

Sziasztok. Ez a rész kicsit megkésve, de kikerült. Tegnap estére terveztem, viszont csak mostanra tudtam befejezni. Ezt sajnálom. Remélem tetszett, köszi, hogy elolvastad.