A legjobb barátom voltál(Kempf Zozo ff)

Csak színjáték volt

Liza szemszöge:

Zozó mellől kibújva kezdtem bele a napomba. Nem szokványos ez az ébredés, a végigsírt hetek után.
Két kávét készítettem, és megetettem a nyávogó cicákat.

A fiú fedetlen felsőteste kilátszott a takaró alól. Szőke haját kisimítottam arcából, majd lágyan megcsókoltam.

-Csak ennyit kapok?

-Ne legyél telhetetlen. Ha az vigasztal hoztam kávét.

-Imádlak, mondtam már?-nem válaszoltam, csak bólintottam és megcsókoltam. Abban biztos vagyok, hogy erre nem számított.

Az éjjel nem történt köztünk a csókokon kívül semmi. Mégis a mögöttem sétáló fiú pólója volt rajtam.

-Csinos vagy. És az enyém.

-Csak a tiéd.-nyaka köré kulcsoltam karjaimat, így ugrottam rá.

Combomnál fogva tartott, amikor nyílt a bejárati ajtó.
Ezek szerint este elfelejtettük bezárni. Annyi időm nem volt, hogy az engem tartó srácról leszálljak, már jött is be a váratlan vendég.

Patrik nyitott ajtót, én pedig lesápadva engedtem el Zozót.

-Mostmár biztos vagyok benne, hogy kibékültetek.

-Haragszol?-kérdeztem félve a választól

-Liza te nem vagy normális. Azért miért haragudnék, ha a bátyám és a legjobb barátnőm ismét együtt lennének. Végre nem kell hallgatnom tőletek egymás szidását.

-Nem vagyunk együtt. De te mióta vagy itthon?

-Reggel óta. Láttam azt, ahogyan ismét átmásztál ide, de nem akartam megzavarni a tervedet.
De azt, hogy értsem, hogy nem vagytok újra együtt?

-Így. Nem mondtuk ki azt, hogy akkor most ismét egy pár lennénk. Egyenlőre jó nekünk így.

-A többiek tudnak róla?

-Nem és nem is fognak egy darabig.

-Oké, hagylak titeket. Óvatosak legyetek.

-Patrik menj haza. Most.-ahogy ezt kimondtam, már sétált is ki az ajtón.

A reggelinket elfogyasztottuk. Elhatároztuk azt, hogy elmegyünk valahova, viszont azt nem árulta el Zozó.

-Legalább azt áruld el, hogy mit vegyek fel-kezdtem el nyavalyogni

-Baba, ne hisztizz. De szerintem egy farmer póló válogatás tökéletes lesz.

-Mások is lesznek ott, vagy csak mi?

-Csak a barátaink. Már megbeszéltünk egy grillezést velük.

-Akkor most úgy kell majd tennem mintha utálnálak téged.

-Azért ne vigyük túlzásba-puszilt bele a hajamba.

Felöltöztem, és felvittem az arcomra egy kis  sminket. Zozó ez idő alatt lent várt.

-Várj, ha együtt megyünk az semmi képen sem jó. Akkor mindenre fény derül.

-Majd veszekszünk a kocsiban is.

-Nem akarok veszekedni, bőven elég volt ez az egy hét.

Zozó egy utolsó csókot lehelt indulás előtt a számra, azonnal viszonoztam tettét. Kézen fogva mentünk ki a kapun, de tudtuk, hogy bármikor megláthatnak minket. 

Nem akartunk nagy felhajtást, ezért inkább titokban tartottuk még a kapcsolatunk feléledését. Nem szakítottunk az ominózus eset után, de pontosan tudtuk, hogy ott vége van valaminek. Szerencsére ez nem lett végleges.

Utazás közben a barátom megbökte a lábamat, ezzel jelezve, hogy kezdhetjük a színjátékot.

-Nem érdekelnek a magyarázataid. Megcsaltál, ezt nem lehet egy sajnálommal lerendezni.-vágtam ki a kocsi ajtaját.

-Engem pedig te nem érdekelsz. Ha nem ölelgetnél idegen srácokat nem történt volna ez meg.

-Szóval minden az én hibám.

-Sziasztok srácok hallom ti is megérkeztetek-láttam meg a közeledő Csepit.-kérlek akkor inkább ne szóljatok egymáshoz, csak ne rontsátok el a bulit.

-Bocs Csepi, de egyszerűen megőrjít a folyamatos hisztijével. Már nagyon elegem van belőle.-vette fel a szerepét Zozó.

-Képzeld én is unlak már téged. Nem is tudom, hogy bírtam ki melletted.-vágtam a fejéhez.

-Akkor szerintem hagylak titeket vitázni-kullogott el a házigazda.

Patriknak mosolyogva köszöntem, de ő nem volt annyira boldog.

-Mi a baj Patrik?

-Megint rosszban?

-Csak megjátszok mindent, ahogyan ő is-suttogtam a fülébe-de ez maradjon titok.

-Ti nem vagytok normálisak. Olyan mintha tényleg gyűlölnétek egymást.

-Semmi baj nincs. Ezzel most ne foglalkozz. Csak tartsd titokban.

-Sokkal tartoztok nekem.

Végül már mi sem bírtuk ezt a feszült hangulatot, amit igazából mi generáltunk. De legalább nem tűnt fel senkinek semmi. Engem ismét Zozó furikázott haza, olyan indokkal, hogy csak ő nem ivott alkoholt.

-Néha ijesztően néztél rám. Rendesen elhittem amiket mondasz.

-Az azért fájt amikor azt jelentetted be, hogy sosem szerettél és mindenről én tehetek.

-Tudod jól, hogy ezt nem gondoltam komolyan-tapadt azonnal ajkaimra, ahogyan hazaértünk.

-Reméltem is. Hidd el elő tudom venni azt a nézésemet.

-Nem akarok meghalni még.

Nevetve fogta meg a kezem. Így haladtunk egyre beljebb a Kempf rezidenciára.
A családját és Petrát avattuk be a titkunkba. Mivel a lány egyfolytában ott van így neki is feltűnne az, hogy velük vagyok.

Egy nehézkes fürdés után le is feküdtünk aludni. Nagyon kifárasztott minket ez a nap.
Hogy hogyan tud nehéz lenni egy szimpla fürdés? Erre a gyors és egyszerű válasz az, ha a barátod folyton be akar jönni.