A legjobb barátom voltál(Kempf Zozo ff)

Láz

Zozó szemszöge:

Liza tegnapi félelme után megvártam azt, ameddig ő is felébred. Addig nem mozdultam mellőle. Álmosan kinyitotta szemeit, és tekintetét rám emelte.

-Jó reggelt.-simítottam ki haját az arcából.

-Neked is. Nincs kedvem felkelni, maradjunk még.

-Elfáradtál az este?-kacsintottam rá.

Ebben a pillanatban a párnáját nevetve hozzám dobta.

-Szeretnéd, hogy megkergesselek?

-Tudod, hogy nagyon szeretlek igaz?

-Igen, és én is. De ezt akkor sem úszod meg.

Az én hosszú pólómban és egy rövid nadrágban kezdett el lefutni a lépcsőn. A hátsókerten keresztül kergettem át hozzánk.

-Elfáradtam-dőltem neki az ajtónak.

-Én is, de ez mire volt jó?

-Nem tudom. Viszont azt igen, hogy ez reggel elmaradt.-kezemet derekára csúsztattam és így csókoltam meg.
Tettemet azonnal viszonozta. Kézen fogva vonultunk be a házba, anyu meglepődött érkezésünkön.

-Gyerekek, hát ti?-ölelt meg mindkettőnket.

-Évi a fiad megkergetett-panaszkodott Liza.

-De te megdobtál.

-Ez igaz.

-Minden rendben veletek?-jött le hozzánk apa is

-Persze, mi jól vagyunk. De ti meséljetek valamit.

-Nincs semmi érdekes. Patrik megint Petránál van, mi pedig ha nem dolgozni akkor itthon.

Szégyellem magam azért, hogy már régen ültem le beszélgetni a szüleimmel. Ezt most próbáltuk bepótolni, ezért a témák közt csapongva meséltünk mindenről. Tényleg mindenről. Az új dohányzóasztaltól a kiscicákon át a legközelebbi versenyemig minden szóba került.

-Zozi fáradt vagyok, én felmegyek egy kicsit pihenni.

-Menj, én még maradok itt, de bemegyek majd hozzád.

A kutyáimmal játszottam egy keveset, majd a pihenő lányhoz indultam. Természetesen Csumpival és Zizivel a nyomomban. Liza az ágyamon feküdt nyakig betakarózva. Május végén. Nem tetszett ez nekem, óvatosan átöleltem a remegő lányt.

-Liza tűz forró a homlokod- pusziltam meg az említett részt.

-Fázok.-ezt az egy szót nyögte ki, ami nyilvánvaló volt.

-Hozok lázmérőt vizet és gyógyszert neked.

-Ne menj el, maradj itt. Kérlek...

-Ezekért lemegyek. Nem telik bele egy percbe. Számolhatod.

Siettem ahogy tudtam, azóta még jobban magára húzta a takarót, a szekrényemből pedig felvett egy pulcsit.

A felsőmet levettem róla. A lázmérő azt mutatta, hogy 39*C-os láza van. Már anya is feljött megnézni mi van vele.

-Egyértelműen orvos. Liza nem maradhatsz így.

-Nem szeretem az orvosokat. Nem szeretem a kórházakat.

-A háziorvos kijön ha nem tudsz, vagy nem akarsz bemenni. Nem lesz semmi baj.-öleltem magamhoz a barátnőmet.

Az orvos megérkezett. Nagyon erős lázcsillapítót kapott. Liza az ölembe hajtotta fejét és így aludt el.
Aggódó barát üzemmódba kapcsoltam, egész este nem aludtam.

-Hogy vagy?-kérdeztem fáradtan az ébredező lánytól.

-Jobban, de egy hétig nem hagyhatom abba a gyógyszer szedését.

-Tudom, szóval hozok fel vizet, hogy be tudd venni.

-Köszönöm. De te inkább feküdj vissza. Nem úgy nézel ki mint aki sokat aludt.

-Jól vagyok, iszok egy kávét es attól felébredek. Vagy inkább iszok kettőt-hármat és felébredek.

-Feküdj le. Nem vagyok halálos beteg lemegyek.

Egy ideig ezzel szórakoztunk, majd én ténylegesen elaludtam. Annyira aranyos tőle, hogy ő a beteg, ő van rosszul, mégis értem aggódik.

Délben ébredtem fel, hat órával az előző időpont után. Liza a konyhában volt anyával, amikor én leértem.

-Jó reggelt, kipihented magad?

-Igen, de azt mondd te , hogy vagy?

-Sokkal jobban mint tegnap.

Patrik és Petra is megérkezett. Két hét múlva lesz a nyári tábor első turnusa. Ők már arra kezdtek el  készülni. Valószínű én két nap múlva csatlakozok be, addigra remélem Liza is teljesen meggyógyul, vagy legalább jobban lesz.
Délután ismét rosszabb lett a közérzete. Lázcsillapító, hűtőfürdő, vizes borogatás. Ez ment egész héten. Reggel jól volt, majd ismét rosszul érezte magát.

Végig nálunk maradtunk, mert nekem fogalmam sem lett volna, hogy mit csináljak. A szüleim mindenben segítettek nekünk/nekem. Mindketten gyakorlottak a betegség kezelésében, hiszen felneveltek már két gyereket.

A tábor előkészületeiben én nem sokat segítettem az első héten. Vasárnapra szerencsére a beteg lány meggyógyult. Az összes gyógyszert beszedte, és így már sokkal jobban volt.
A mai volt az első éjszakánk, hogy mindketten nyugodtan aludtunk. Ami mondjuk már ránk is fért így egy hét után.

Sziasztok, bocsánat azért, mert ez egy rövid és unalmas rész lett. A következőből igyekszem valami jobbat kihozni.