A legjobb barátom voltál(Kempf Zozo ff)

Újra otthon

Liza szemszöge:

Igen kényelmetlen helyzetben ébredtem. De volt aki még rosszabbul járt. Patrik és Petra már ébren voltak, de a többiek egymás hegyén-hátán feküdtek. Vagy éppen a földön.
Beni volt az, aki ott találta meg a kényelmes helyet. A padlón fekvő fiút betakartam, és elvégeztem a reggeli rutinomat.

Gyorsan arcot mostam, megfésülködtem és egy láthatatlan sminket vittem fel az arcomra. A mai ruhám az csak egy egyszerű fekete farmer lesz, egy oversized pulcsival.

Gondoltam meglepem az alvó társaságot reggelivel. Petra volt a segítségemre.
-Szerinted mit csináljunk nekik?

-Fogalmam sincs. Patrik te mit ennél szívesen?-kiabált oda a barátjának.

-Halkan a többiek fent alszanak, Csepi és Imi pedig a vendégszobákban. Ne kiabálj.-csitítottam barátnőmet.

-Legyen gofri-mondta a kisebbik Kempf.

-Köszi Patrik-öleltem meg az ötletadónkat.

-Törpi.

-Hm?

-Holnap délután benne lennél egy közös programba?

-Ha megígéred, hogy nem veszélyezteted az életem akkor oké.

-Ígérem.
Az igaz, hogy Zozóval mostanság sokkal több időt töltöttünk együtt. Ezt jóvá akartam tenni.

A gofrik elkészültek. Tejszínhabot és gyümölcsöket készítettem az asztalra. Petra ez idő alatt lehívta a társaság többi tagját.

-Köszi Petra a finom reggelit-mondta Patrik

-És én?-néztem tettetett sértődöttséggel a fiúra.

-Téged is szeretlek Törpi.

-Borzalmas vagy.
A mosogatás ismét a lányokra hárult.

-Srácok köszönöm, hogy itt lehettem nálatok, dd már hazamegyek.

-Várunk máskor is szeretettel.
Elhagytam a Kempf rezidenciát és beballagtam a házunkba.

-Sziasztok.-köszöntem vidáman a szüleimnek

-Szia kicsim, milyen volt Zozóéknál?

-Csak a szokásos, sokat hülyéskedtünk, és filmezni szerettünk volna.

-Miért nem tettétek?-szólt bele apa is a beszélgetésbe.

-Elaludtunk.
Apa dolgozni ment, anyuval még tudtunk egy kicsit beszélgetni, mielőtt elindult volna. Ismét egyedül leszek ma.
Sajnos nagyon ritkán látjuk egymást. Nagyon sokat dolgoznak, hogy nekem mindenem meglegyen.

Unatkoztam, ezért tárcsáztam Patrikot.

-Szia Patrik.

-Szia, ennyire hiányzok?

-Átjössz? Unatkozok.

-Adj öt percet és ott vagyok.

A szavát betartotta. Kb: öt perc után már itt is volt.

-Köszi, hogy jöttél.

-Semmiség. Mihez lenne kedved?

-Nem tudom. Unatkozok.

-Látom. Na gyere, elmegyünk egy kicsit biciklizni.

-Össze kell pakolnom.

-Segítek, de mindig legyen egy táskában összepakolva a védő cuccod és egy nadrág.

-Majd bepótolom ezt a hiányosságomat.

Elindultunk a pálya felé. Több óra hosszáig bicikliztünk. Jobbnál jobb trükköket tanított nekem Patrik.
-Hiányzott már ez.

-Micsoda?-kérdeztem

-Az, hogy egy kicsit többet legyünk együtt.

-Az nekem is. Hazaviszel?

-Nem, téged itt hagylak.

A házba érve, még mindig senkit nem találtam. Hívtam a szüleimet, de nem vették fel a telefont.
Kezdtem aggódni. Mindig szólnak, hogy ha elmennek valahova, és nem lesznek itthon este.

Több üzenetet is írtam nekik. Se anyu, se apu nem válaszolt. Reggel, ha nem egyszerre indulnak akkor anya buszozni szokott, de mindig együtt jönnek haza.

Az éjjel alig aludtam valamit, késő este sem érkeztek meg.