A legjobb barátom voltál(Kempf Zozo ff)

A kegyetlen nap

Liza szemszöge:

Patrik ébresztett minket. Az egy óra alvás után nagyon fáradt voltam. Megnyugtatott, hogy nem csak én érzek így.

-Patrik nem akarsz kimenni, aludni szeretnék.

-Éppen ezért nem megyek. Már a táborozók is készülnek a reggelihez. 10 perc és eszünk addigra keljetek fel.

-Öcsi kifelé-mondta két ásítás között Zozó.

-Menni kéne reggelizni igaz?

-Fáradt vagyok.

-Én is, de gyere öltözni.

Valami elviselhető kinézetet varázsoltam magamra. A smink a fekete karikákat eltűntette a szemem alól. De a tekintetemen látszott, hogy alig aludtam.

-Hogy vagy ilyen éber egy óra alvás után?

-Tudod a smink.

-Ühüm, na menjünk.

-És megérkeztek az éjszakázók is. Mondjátok mennyit aludtatok?

-Imi ez nem vicces, de amúgy egy órát.

-Na és a maradék időben mit csináltatok-húzogatta perverzen a szemöldökét.

-Beszélgettünk, de tudom  Imi neked nincsenek barátaid, hogy egész éjjel mindenféléről beszélgessetek.

-Ez fájt. De tudom, hogy csak azért mondod mert dühös és fáradt vagy. Szóval nem haragszom Liz.

Meglepően jól összeszoktam a fiú csapattal, nagyon rendesek voltak velem. Megszerettem őket.

-Itt van Kinga-mondta a szintén éjszakázó fiú.

-Kimegyek, beszélek vele.

-Vigyázz magadra jó?

-Nyugi, rendben leszek.

-Ohh micsoda meglepetés. Szia Kinga.

-Hello. Zozó hol van? Mikor csábíthatom vissza?

-Figyelj ő nem szeretne veled találkozni.

-Ezt te nem tudhatod te hülye kis picsa.

A beszólását figyelmen kívül hagyva mondta tovább a mondandóm.

-Ő mondta nekem. Megcsaltad őt ezt nem lehet elfelejteni.

-Hívd ide őt azonnal.

Zozóért indultam.
-Kijössz? Az a csaj idegbeteg.

-Megyek. Te maradj.

-Ha már elkezdtem akkor be is fejezem.

Visszamentünk a dühös Kingához.

-Ennyire beszélni akartál? Itt vagyok hallgatlak.

-Zozi én szeretlek téged az a megcsalás véletlen volt.

-Véletlen? Hagyjuk ezt az egészet. Nem akarlak látni.

-De próbáljuk meg újra.

-Kinga, én már mást szeretek.

-Szabad tudni, hogy kit? Vagy ez csak egy alibi, hogy menjek el.

-Liza a barátnőm. Én őt szeretem.

-Te kis, te kis.... ahhhw úgy utállak téged.-hirtelen megpofozott a lány.

Már el is rohant innen.

-Jól vagy Liza?

-Persze nem üt túl nagyot. Szerencsére ezt a táborozók nem látták.

-Köszönöm, hogy nem tagadtad és így lett egy jó alibim.

-Semmiség. Na menjünk be. Nekem szükségem van még kávéra.

A  gyerekekkel a pálya felé indultunk. Én úgy döntöttem, nem biciklizek. Túl fáradt vagyok ahhoz.

-Na szóval sziasztok srácok. Ma kettővel kevesebb segítőnk lesz, mivel Zozó és Liza is igen keveset aludt az este, ezért nem tudnak koncentrálni.-mondta Patrik

-Öcsi ugye tudod, hogy halál fia vagy?..... holnap mert mindjárt elalszok.-kiabálta oda Zozó.

-Na erről beszéltem. A gyakorlással ügyesen, ha bármi segítség kell itt leszünk.

A többiek segítették folyamatosan a gyerekeket. Egyre ügyesebbek voltak a kicsik is.

Az egyik ív aljánál elterültem a földön. Nagyon fáradt voltam, ezért ott el is aludtam. Mivel fűtött pályán voltunk, fázni sem fáztam.

Patrik elmondása szerint újabb három órát aludtam. Semmivel nem voltam éberebb így ezt a napot átszenvedtem. Ezzel nem voltam egyedül.

-Mit szólnál ahhoz ha ma csak aludnánk?

-Tetszik az ötlet. De még csak este 8 óra van. Még a legkisebb gyerekek sem alszanak.

-De ők nem voltak fenn hajnalban.

-Igaz. Jó éjt. Adtam puszit az arcára.

-Neked is. Még egyszer köszönöm a Kingás segítséget.

-Szivi, de megint úgy járunk mint tegnap