A legjobb barátom voltál(Kempf Zozo ff)

Kórház

Zozó szemszöge:

A tábor helyszínén Lizával a karjaimban ébredtem. Jobban mondva ébresztettek. Patrik és Csepi a megafonnal a kezében álltak az ajtóban. Egy jó reggelt kiabált bele drága öcsém.

-Patrik amint felébredtem kinyírlak-ásított Liza

-Alapjáraton nincs bajom a szívatással, azt viszont nem szeretem, ha én járok rosszul.

-Jó hagyunk titeket 30 percet pihenni. 7-kor találkozunk az ebédlőben.

A két fiú már el is hagyta a szobát. Mosolyogva fúrtam barátnőm nyakhajlatába fejem.

-Látom te is fáradt vagy. Nem való nekünk ez az éjszakázás.-kezdte el fejemet simogatni

-Ne mondd, hogy nem volt csodás a naplemente.

-De az volt. Furcsa belegondolni abba, hogy ezt csináltuk februárban. Csak akkor még legjobb barátok voltunk.

-Kicsim, mi sosem voltunk csak legjobb barátok.-adtam egy puszit az arcára.

-Melyik legjobb barát akarja megcsókolni a legjobb lány barátját?-kérdezte tőlem.

-Ha a lány olyan szép mint te, akkor valószínű sokan.

-Köszönöm.-pirult el

-Szeretem, ha zavarban vagy.

Ajkaink egybeforrtak, amikor megszólalt az időzítő. Öt perc múlva az ebédlőben kell lennünk.

Ruháinkat gyorsan felvettük és már indultunk is.

-Csini vagy.

-Na szóval gyerekek.-szólalt meg az öcsém- ma reggel 9-től van az első edzés. A második pedig délután egytől. Addig azt csináltok amit szeretnétek. A második edzés után elmegyünk a tóra. Szóval hozzatok fürdőruhát is.

-Szeretnél játszani egy Game of Bike-ot?

-Patrik, kik játszanak?

-Game of Kempf.

-Benne vagyok öcsi.

Liza szemszöge:

Zozó és Patrik a kedvenc tevékenységükben döntik el melyikük az ügyesebb. Folyton versenyeznek, de szerencsére sosincs belőle vita, akárki is nyer.

-Azért remélem nekem szurkolsz. Vette fel a sisakját az idősebbik Kempf.

-Csak vigyázz magadra.

Patriknak rosszabbul kezdődött a meccs, viszont mégis ő járt jobban.

Már csak a F betű hiányzott a szóból Patriknak. Bátyjának egyetlen egy hibapontja volt.

A fiatalabbik kockáztatott. Egy flair vázpörit mutatott. A trükköt sikeresen teljesítette, ezzel bent tartva magát a játékban.

Zozó a kis negyedív felé tekert. A legutóbbi sérülése óta ezt nem csinálta. Nagyon rossz előérzetem volt. Bíztam benne, de mindannyian tudjuk a női megérzés nem hazudik.
A vázpörgetés során a sérült térdére esett. Volt rajta védő felszerelés, de az arcáról lelehetett olvasni azt, hogy ettől még kegyetlenül fáj neki.

-Jól vagy?-próbáltam felsegíteni a sérült fiút.

-Szerinted?-Kérdezte flegmán

-Zozó segíteni szeretnék. Ha nem hagyod nehéz lesz. Nyújtsd ki a hátsó üléseken a lábadat. Kb 10 perc innen a kórház.

-Egy térdsérült érkezik.-Hallottuk bentről.

Rengeteg orvos érkezett meg. Nem szeretem a kórházakat. Utoljára akkor voltam itt, amikor anyu végleg elbúcsúzott. A fájó emlék gondolatától egy könnycsepp gurult végig arcomon.

-Liza menj ki Patrikkal. Én megleszek. Köszönöm, hogy eljöttél velem ide.

-Nem hagylak egyedül. Itt maradok veled.

Beszélgetésünket az egyik orvos szakította félbe. Valószínű ortopéd specialista.

-Ohh a sűrűn látott Kempfek egyike.-szólalt meg a borostás arcú férfi

-Máté, régen láttalak.-nevetett fel helyzetén Zozó

-Az a szerencse. Ennek a kettőnek több sérülése van a kartonjára írva, mint az összes többi betegünknek összesen.

-Tudom, ismerem milyenek.-fogtam meg barátom kezét. Nem tudom eldönteni, hogy ezzel őt vagy magamat akartam nyugtatni.

A térdét megvizsgálták. Annyi már kiderült, hogy a hátsó keresztszalagját műteni kell. A műtő felé tolták, de még integetett nekünk. Valószínű nem először éli már át ezt. A bokáját is műtötték már.

-Patrik ha nem baj, kicsit kimegyek levegőzni.

-Megyek veled. Ha kihozzák a műtőből úgyis szólnak. De ez több óra lesz.

-Köszönöm, hogy itt vagy-öleltem magamhoz.

-Ugyan semmiség. Hogy érzed magad?

-Rosszul. Amire a hétköznapokon nem gondolok az itt mind előjön. Amikor utoljára fogom meg anyukám kezét. Félek, hogy itt is valami baj lesz.

-A legnagyobb baj ami történhet, az az, hogy egy ideig nem ülhet BMX-re.

-Remélem.

Patrikkal jó sokáig kint ültünk. Visszamenni nem akartam.

-Önök Kempf Zoltán hozzátartozói?-kérdezte egy idősebb nő

-Igen mi vagyunk.

Patrik a kezemnél fogva húzott maga után. A 74-es számú szobában. Két orvos és Zozó volt ott.

-A fiatalembert még pár óráig bent tartjuk. Hamarosan hazaehet. Fél évig nem sportolhat. Gyógytornára viszont járnia kell. 1-2 hónapon keresztül.

-Köszönjük. -Az orvosok már el is hagyták a szobát.

-A gyerekekkel ki van most?

-Zozó nyugi. Ott van Hámori, Imi, Petra, Beni, és Sipi is. Értük ne aggódj.

Nemsokára az ortopéd orvos tért vissza a papírokkal. 
Ő is elmondta ugyan azt, mint pár órája a másik sebész.

-Zozó mehetsz haza. Liza te pedig vigyázz rá.-köszönt el tőlünk.

-Honnan ismer engem ez a pasi?

-A vizsgálatok alatt beavattam Mátét.

-Ennyire jóban vagytok?

-Sokat találkozunk, muszáj.

-Mostmár inkább vigyázz magadra.

A sérültünket hátra ültettük be. A táboroztató felnőttek a kicsiket már beterelték a szállásra. Már csak egy hosszú magyarázat következett, hogy mi történt a térdével Zozónak.

-Annyira kényelmetlen így feküdni.-mutatott a felpockolt lábára.

-Tudom, de mást nem lehet tenni. Majd jobb lesz hidd el-pusziltam meg száját.

-Naa,  csak ennyit kapok-húzta pimasz mosolyra ajkait.

Nem tudtam neki ellenállni ezért megcsókoltam.

-Kapok még?

-Zozó aludj.

-De sérült vagyok. Így duplán kell szeretni.

-Ha nem hagysz pihenni akkor Petrával alszok.

-Csöndbe leszek.-karolta át derekamat.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész. Nekem van benne valami furcsa, de egyenlőre fogalmam sincs mi az. Köszönöm, hogy elolvastad.