A legjobb barátom voltál(Kempf Zozo ff)

Váratlan vendég

Zozó szemszöge:

Mától kezdve egy hétig Panni és Milán is nálunk lesz. Mivel csak egy utcányira laknak tőlünk, így ők is közel vannak hozzánk.
A szüleik üzleti útra mentek, ezt pár nap pihenéssel összekötik. Lizával pedig bevállaltuk a kicsik felügyeletét.

-Jó reggelt-bújt hozzám még szorosabban

-Neked is. Mennyi az idő, 9-re jönnek Milánék.

-Még addig két óránk van, nem akarok felkelni.

-Van ötletem, hogyan ébresszelek fel.- a nyakát és a füle mögötti érzéken részt megcsókoltam. Ettől egy jól hallható sóhaj szaladt ki a száján.

-Zozó, ma jönnek az unokatesóid. Nem csinálhatjuk ezt.

-Miért félsz ennyire? Tudod, hogy sosem tudnálak bántani.

-Tudod, hogy az előző két kapcsolatomnak csúnya vége lett. Ne siessünk.

-Megértelek. De ugye belőlem nem nézed azt ki, mint amit azok a férgek tettek.

-Dehogy, csak....

-Tudom mi történt veled. De őket el kell felejtened. Már itt vagyok én.

-Annyira rossz, hogy a szüleim nem ismerhetnek téged úgy, mint a barátomat. Nagyon hiányoznak.-kezdett el sírni.

-Tudom, de már mi vagyunk az új családod. Tudom, hogy ez nem így működik, hogy minden megoldódik ezzel. De az én szüleim is bármikor szívesen látnak. Az öcsém a legjobb barátod. Mi is kibékültünk. Nem történhet már semmi rossz.-pusziltam meg könny áztatta arcát.

-Köszönöm, hogy itt vagy velem.

-Szerintem ez természetes. Maradj itt, hozok neked meglepit.

A boltba elszaladtam fagyiért, nutelláért, és friss gyümölcsökért.

Siettem vissza Lizához ahogy csak tudtam. A nappaliban várt rám.

-Visszatértem.

-Hallom-ugrott rám nevetve.

-Na végre jó a kedved. Gondoltam hozok egy kis nasit.-mutattam fel a kezemben lévő zacskót.
Van benne gyümölcs, nutella és több fajta fagyi.

-Kempf Zoltán. Imádlak.

-Tudom-húzódott nagy vigyorra a szám.

-Megérkeztek.-kiabáltam fel az emeletre az éppen öltöző barátnőmnek.

-Megyek már. Tett ő is ugyan így.

-Sziasztok.-köszöntem boldogan.

Liza hamar közénk ért. A keresztszüleimmel nehány szót váltottunk, és már indultak is.

-Éhes vagyok.-szólalt meg Milán

-Látszik, hogy rokonok vagytok. Zozó is folyton éhes.

-Na, nem oltogatni az alapanyag beszerzőt.

-Jó, na mit szeretnétek enni?

-Palacsintát.-vágtuk rá mindhárman azonnal.

-Palacsinta mérgezésben fogtok meghalni egyszer. Zozó, hívd Patrikot, szerintem ő is éhes ahogyan ismerem.-készülődött Liza a konyhában.

Inkább nem hátráltattam, ezért kivonultam a helyiségből. Nemsokára elkészült a reggelink. Petra sajnos nem tudott jönni, mert a nagyszüleit látogatja.

-Na milyen volt?-kérdezte a szakácsunk.

-Finom-motyogta teli szájjal a két vendégünk.

-Panni, gyere mosakodjunk meg.