A legjobb barátom voltál(Kempf Zozo ff)

Már megint?

Zozó szemszöge:

Liza mellől kibújva kezdtem bele a napomba. Zserbót és Zorrót megetettem, mindketten már bőven kinőtték a kiscica jelzőt. A konyhában két kávét készítve tértem vissza ébredező barátnőm mellé.

-Szia-köszöntött a szemét dörzsölő lány

-Gyönyörű vagy.-vigyorodtam el pimaszul

-Képzelem mennyire. Kócos haj, karikás szemek, és fel sem vagyok normálisan öltözve.

-Ez nem jelenti azt, hogy nem vagy szép-csókoltam meg őt lágyan. Tettemet azonnal viszonozta, majd tovább ölelt.

-Baj van baba?-emeltem meg egy kicsit az állát.

-Hiányoztál...

-Hülyeséget csináltam. De már itt vagyok.

Délután a faceteam-es fiúkkal és Danival megcéloztuk a Downhill pályát. Az erdő közepén rengeteg ugrató, szintek, és hasonló veszélyes dolgok. Ide nem a BMX-et, hanem a mountain bike-ot választottam.

Liza szemszöge:

Míg Zozó elment biciklizni a barátaival, addig mi Petrával elmentünk kávézni, és mozizni.

-Patrik olyan fura-törte meg a csendet barátnőm.

-Mi van vele?

-Más mint eddig. Újabban nagyon szórakozott.

-Tudod, hogy ő egy nagyra nőtt gyerek. Szerintem csak élvezi a nyarat, ténylegesen gyerekként.

-És mi van veletek?

-Jól megvagyunk. Most éppen elment összetörni magát biciklivel.

-Végre nem veszekedtek. Az nagyon rossz volt. Mindenkivel kiabált, nem lehetett hozzászólni. Te pedig sírtál. Nagyon sokat.

-Inkább azt hagyjuk. Már jól vagyunk.

-De ehhez az kellett, hogy újból együtt legyetek. Egymás nélkül kikészültök.

-Már vége.

Ezután nem beszéltünk egyikünk kapcsolatáról sem. Mint amikor még tini lányok voltunk, jártuk végig az összes ruhaboltot. Petra egy bizonyos nyári ruhát vadászott, ezért rengeteg üzletet kellett végigjárni.

-Nem olyan mint a képeken-szomorodott el a lány.

-Igazából mire is kéne ez a ruha?

-Hónapforduló. Megtetszett, és gondoltam nézzük meg. De így teljesen más.

-Ne aggódj. Majd valamit kiválasztunk. Ha gondolod akkor Ramit is segítségül hívjuk.

-Köszönöm.

Ruha nélkül tért vissza Petra. A mozizást elhalasztottuk, mert mindketten elfáradtunk. Lejártam a lábam. Amint beléptem a házba egyből csörgött is a telefonom. Zozó hívott.

-Szia kicsim, be tudnál jönni a kórházba?

-Mit csináltál már megint magaddal?

-Csak gyertek be.-tette le gyorsan a telefont.

A kocsikulcsot felkapva ültem bele szeretett autómba. A kórház 10-15 percnyire volt, de mégis rengetegnek tűnt ez az idő. A sürgősségire felrohanva kerestem meg a négy fiút.

-Jól vagy?-simítottam meg barátom arcát.

-Én igen, viszont Matyi nem annyira. Esett egy baromi nagyot és a kulcscsontját valószínű eltörte.

-Tudod mennyire megijesztettél?

-Mondtam, hogy nincs bajom.

-Megvárjátok, vagy hazamegyünk?-az orvos megérkezett, így őt még meghallgattuk és csak utánna indultunk el.

Szerencsétlen fiút műteni kell. Pár napig megfigyelik és ő is mehet haza.

-Rühellem a kórházakat.

-Nekem sem a kedvenc helyem. De ha összetöröm magam akkor muszáj jönni.

-Csináld úgy, hogy egy darabig elkerüljük.

Mindenkit kiraktunk ott ahol kérte, majd a Kempf házban letelepedtünk. Évit és Zolit mosolyogva köszöntöttem, majd belekezdtünk a sorozatmaratonba.

Zozó mellettem hamar elaludt, ezért lemásztam a kanapéról és a konyhába indultam. Gondoltam segítek valamit, mivel szinte mindig itt vagyunk.

A szülők nem voltak otthon, gondoltam meglepem őket egy kis süteménnyel. A sütés előtt még játszottam egy kicsit a kutyákkal.

-Szia szerelmem-köszöntöttem Csumpit

-Látom őket jobban szereted mint engem. Lecserélsz?

-Ez van.-nevettem fel a hülyeségünkön.

-Naa, engem is szeress.-hagytam, hogy felhúzzon a földről, majd állkapcsára egy lágy puszit adtam.

-Gyere, megyünk sütni-húztam a kapu felé.

-Nem akarok.-kezdett el hisztizni, de én már át is ugrottam a kapun.

-Aki nem segít az nem ehet belőle.-nyújtottam rá a nyelvem.

-Leharapom.

Gyerekes viselkedésünket hátrahagyva kezdtünk bele a brownie készítésébe.

-Megkóstolhatom?-nyúlkált a forró tepsi felé a még mindig lisztes fiú.

-Várj annyit ameddig kihűl.-csaptam rá finoman a kezére.

Mindketten kimosakodtunk a csokis sütemény alapanyagaiból, és átvittük a szomszédba.

-Gondoltam megleplek titeket ezzel.-tettem le az asztalra a süteményt.

-Köszönjük szépen, de Liza igazán nem kellett volna.

-Mostmár ehetek?

-Maradjon másnak is-nyújtottam felé a tányért.
A kezemből azonnal kikapta, és már neki is kezdett az evésnek.
Zozó ismét átment gyerekbe, de tőle ez is aranyos volt.

A padlón kiterülve hagytam, hogy mindkét kiskutya végignyalja az arcomat. Zizi kényelmesnek találta a hasamat, így ő oda feküdt le.

Minden megváltozott közöttünk a nyaralás óta, de ettől függetlenül nem telnek máshogy a napjaink.

Nagyon megkésve de végre megérkezett ez a rész is. Nem ez a legjobb irományom, de azért remélem elfogadható.