A legjobb barátom voltál(Kempf Zozo ff)

Költözés

Liza szemszöge:

Zozóról lemászva ébredtem fel. Szokásomhoz híven éjjel teljesen hozzábújtam, de amint láttam ezt kicsit sem bánta. Egy jó nagy adag kávét lefőztem, majd bögrékbe töltve vittem fel az emeletre.
Barátom meztelen hátán végigsimítva ébresztettem őt.

-Jó reggelt-ásított egy hatalmasat

-Neked is.
Meg akartam puszilni az arcát, de inkább az ölébe rántott, és így csókolt meg.

-Így tökéletes. Annak mondjuk örülök, hogy nem öntötted rám a kávét, hanem előbb letetted.

-Nem akarlak leforrázni.-másztam le róla.

-Azt szeretném, hogy minden reggel így ébredjek.-kulcsolta össze kezeinket.

-Költözzünk össze.-vágtam rá gondolkodás nélkül.

-Biztos vagy benne?-bizonytalanított el kérdésével

-Szóval te nem szeretnéd-mentem ki a szobából.

-Liza, ne reagálj így. Ezt egy szóval sem mondtam. Csak nem szeretném azt, hogy elhamarkodottan döntsünk.-fordított magával szembe.

-Mit szeretnél?-kérdeztem félve. Nem tudom mit gondolt. És ez megijesztett.

-Csináljuk.-ölelt magához.-Hova menjünk?

-Maradjunk egyenlőre itt. Bármit alakíthatunk a házon. Így ha nem akarjuk mégsem, akkor nem lesz nagy változás.

-Ne haragudj. Tudod, hogy nem úgy értettem, és, hogy szeretlek baba.

-Szerencséd, hogy jó napom van. Amúgy a kávéd azóta is a szekrényen van.

-Fontosabb az, hogy a barátnőmet megöleljem, aki mindent túlgondol.-puszilta meg a fejemet.-A kávé megvár.

-Szeretlek-öleltem meg könnyes szemekkel.

Úgy döntöttünk, hogy egyenlőre maradunk itt, és nem változtatunk semmit a házon. Ez majd kiderül később. Barátom szüleit beavatva kezdtünk neki a munkálatoknak.

-Szóljunk anyáéknak?-kérdezte Zozó kávézva.

-Persze. De biztos örülni fognak, vagyis remélem.

-Reméljük.

-Gyere menjünk.-tettem a koszos bögréket a mosogatóba.

-Gyerekek, ez egy nagyon fontos lépés az életetekben. Gratulálunk.

-Ha bármiben tudunk segíteni, szóljatok-veregette meg fia vállát Zoli.

-Aztán nem elfelejteni a sógorodat.

-Patrik itt leszünk a szomszédban. Nem babát várok, csak hivatalosan is összeköltözünk.

-Maximum 3 évet adok nektek arra, hogy itt szaladgáljon egy nagyon édes kisgyerek, akinek én leszek a keresztapja.

-Patrik ne siessük el a dolgokat.

A szekrényeim kipakolásával kezdtünk neki. Végül arra jutottunk, hogy szüleim volt szobáját alakítjuk át. A ruhák már mamámnál vannak, de néhány kép még mindig itt maradt. Azért így döntöttünk, mert itt eredetileg két ember ruhái voltak.
Könnyeimet letörölve folytattam a hajtogatást.

-Jól vagy?-simította hátamra kezét.

-Tudod, hogy nem.

-Kezdhetjük.-töröltem meg utoljára az arcomat.

-Biztos? Nem kell szétszednünk a szüleid szobáját.

-Csináljuk. Egyszer muszáj lesz.-néztem körbe utoljára a szobán.

Az ágyat kicseréljük majd, mert ez már régi és kényelmetlen. Valószínű az én ágyam kerül be ebbe a szobába. A függönyt cseréltük még le, és a szekrények is maradtak. Nem nagy változás, viszont nekem ez akkor is nehéz volt. Zozó ruhái is átkerültek, de egyenlőre csak nagy dobozokban vannak. Egyedül a cipőit pakoltuk ki, amiből mint kiderült rengeteg van.

A ruhák hajtogatása során rájöttem arra, mennyi olyan dolgom van, amit már nem használok, vagy nem hordok. Ezekről majd megkérdezem Petrát. Neki szüksége van-e rá? Vagy pedig adományozhatjuk el.

-Elfáradtam.-feküdt az ágy helyére lakótársam.

-Én is, de ezt be kell fejeznünk.

-Mit gondolsz arról amit Patrik mondott?

-A babáról?

-Igen.

-Semmiképpen nem szeretnék 21 évesen anyuka lenni. De mondjuk 4-6 év múlva már szerintem fel lennénk készülve a csöppség érkezésére.

-Kislány, vagy kisfiú?-tette fel a kérdést amire mindig is utáltam választ adni.

-Talán kislány. De ez majd úgyis kiderül akkor.

-Imádom a gyerekeket. Pannira is egészen kicsi kora óta szoktam vigyázni.

Beszélgetésünk közben a ruhák egyre csak fogytak, míg nem teljesen elpakoltunk. Amikor a szekrényt kinyitottam, büszke voltam magunkra. Ténylegesen elkezdtük a közös életünket.
A földön fekve filmeztünk. Nem igazán tudtam arra figyelni, ami a TV-ben ment. Folyamatosan Patrik mondata járt a fejemben.

Sziasztok. Ismét nem túl izgalmas résszel érkeztem. Hamarosan(1-2) rész múlva elérkezünk ennek a könyvnek is a zárásához.