A legjobb barátom voltál(Kempf Zozo ff)

Kellemetlen reggel

Liza szemszöge:

Az éjjel többször is felkeltem megnézni az ittas fiút. Mivel nem szokott inni, vagy csak keveset, így aggódtam miatta.
Amikor hajnal 4 órakor ránéztem, elkapta a karomat és magához húzott. Nem tudtam kibújni a karjai közül, ezért vele aludtam.

Őszintén ezt nem bántam, mivel halálosan beleszerettem Zozóba. De nem adhattam fel a hosszú barátságunkat, így tagadtam az érzelmeimet.

Úgy aludtunk mint régen. Ő a derekamat ölelte, én pedig a mellkasán feküdtem. Ez megszokott volt tőlünk, viszont így, hogy nem beszélünk 3 hónapja igen kellemetlen volt.
Óvatosan leemeltem a fejemet róla, ügyelve, hogy ne ébredjen fel. A hadműveletemet megzavarta az utolsó pillanatban.
Csuklómnál fogva rántott magára Zozó.

-Jól haladok, ma már rólam keltél fel-mutatta meg az ezer wattos mosolyát.

-Ez is a te hibád. Rengeteget ittál, én pedig rád néztem az éjjel, hogy élsz e még.

-Akkor miért maradtál?

-Magadhoz öleltél és nem tudtam szabadulni.

-Vagy nem akartál!-mondta nevetve

Az arcom pirosodni kezdett, ezért gyorsan témát váltottam.

-Ha fáj a fejed akkor van víz és gyógyszer az éjjeli szekrényen.

-Köszi.

A ruháimmal bevonultam a fürdőbe és valami kevés életet varázsoltam a fejemre. A szobámban meglepetésemre nem találtam se Petrát, se Patrikot.
A szekrényemre ragasztott cetlit viszont észrevettem:

,,Mi elmentünk Petra szüleihez pár napra. Vigyázz az idióta bátyámra. Ha kell bármi Fehérváron megtalálsz. Vagy hívhatsz is."

Kopogást hallottam az ajtómon, mivel csak Zozó és én voltam itthon, ezért tudtam, hogy ő az.
Már beszéltünk, de a hangulat feszült volt köztünk.

-Kérhetek egy pólót és egy nadrágot? Régebben biztos hagytam itt.

-A padláson egy nagy dobozban megtalálsz mindent.

-Mit keresnek a cuccaim a padláson?

-Tudod, kicsit rendbe tettem a házat. Az öcséd elment Fehérvárra Petrával. Csak ha meg akarod neki köszönni azt, hogy nem az utcán aludtál.

-Én neked köszönöm meg. Tudom, hogy még mindig utálsz, de egyszer beszélnünk kell.

-Jó, igazából nem is utállak annyira, csak...

-Csak?

-Csak majd egyszer megtudod, hogy miért csináltam ezt.

-Akkor, most újból jóban?

-Igen, de beszélnünk attól még kell. Úgyis hamarosan itt a szülinapom. Május 15-én. Ott úgyis ott a helyed.

Óvatosan átölelt engem. Az illatát jó mélyen magamba szívtam, lábaimat pedig dereka köré fontam.

-Hiányoztál Liza.

-Te is nekem. Most képzeld el mi lett volna velünk, ha évekig nem beszélünk.

-Én lebontottam volna a szobám falát, te pedig kiszáradásig sírtál volna.

-Patrik elmondta?

-Az öcsém a legjobb barátod. Mindent elmond nekem. Bár azt ő sem tudja miért utálsz.

-Ha hazaér kikap. Várj, mit mondtál, mit csináltál?

-Semmit.

-Zozó!-szóltam rá dühösen.

Nem szólt semmit, csak az öklét megmutatta. Végig fel volt repedve, néhol kék és lila színekben pompázott.

-Idióta.-csaptam rá a vállára.

-Ha nem akarod, hogy máshol is legyenek sérüléseim akkor ne bánts.

-Miért tetted ezt?

-Ha a lányok szomorúak sírnak. Mi fiúk ezt csináljuk.

-Nagyon fáj?

-Már nem, ne aggódj. Viszont egy kávét elfogadnék.

-Tudod, hogy hol van a kávéfőző. És ennyire béna még te sem vagy.

-De én vagyok a vendég.

-Az a vendég aki a fél életét itt élte le.

-Jó igaz. Tegnap nem is mondtam, de szép lett a ház. Akartam segíteni, de elküldtél.

-A padláson még nincs rend, szívesen befoglak.

Ahogy ígérte tényleg segített nekem. Közösen zenét hallgatva pakoltuk át az egész teret, és mostuk fel minden porcicát.

-Nézd, azok ott a ruháid-mutattam egy hatalmas dobozra.

-Nagylelkű vagy, hogy azért bedobozoltad. Lemegyek kipakolom ezeket.

-Nem viszed haza?

-Minek, úgyis jövök még át,remélem.

-Te tudod.

A padláson rengeteg hely felszabadult így, hogy elpakoltunk mindent. A dobozok méret, és tartalom szerint lettek elhelyezve. Büszke voltam magunkra.

-Zozóó.-kiabáltam az említettnek.

-Igeeeen?

-Nézünk filmet? Elfáradtam.

-Mit szeretne a kisasszony?

-Grace klinikát, vagy Újoncot.

-Ezek sorozatok.

-Ha kötözködsz akkor nem alhatsz itt.

-Ohh jól haladunk a békítéssel. Már a kishölgy marasztal éjszakára?

-Utállak.

-Nem igaz, mert szeretsz!

Ez a mondata nagyon betalált. Aki régen a legjobb barátom volt, az ma már az a személy akibe teljesen beleszerettem. Sajnos ez viszonzatlan. Azt viszont annak köszönhetem, hogy újból beszélünk, hogy volt egy megcsúszott éjjele. Reggel mindketten félretettük a sérelmeinket. Én azért, hogy másnaposan ne menjek az idegeire, ő pedig azért, mert a hatalmas egója ellenére is megköszönte azt, hogy segítettem neki.

Sziasztok. Egy újabb résszel érkeztem. Ismét rövid lett 700 szó, de ez is kikerült. Nem tudjátok elhinni, hogy mennyit szenvedtem ezzel a résszel. De megérte. Szerintem egész jó lett. A véleményeteket várom, köszönöm, hogy elolvastad.