A legjobb barátom voltál(Kempf Zozo ff)

Nagy változás

Liza szemszöge:

5 év telt el azóta, hogy Zozó már nem csak a legjobb barátom volt. Azóta kapcsolatunk egy új szintre lépett, a menyasszonya vagyok.
Ráadásul 1,5 éve megszületett a mi kis csodánk. Kempf Fruzsina.
Sosem gondoltam volna, hogy 25 évesen anyuka leszek. Azt pedig végképp nem, hogy az esküvőnkre készülünk majd Zozóval, és Fruzsival.

Eleinte nagyon féltem ettől az egésztől, fogalmam sem volt semmiről. Legalábbis így gondoltam. Hamar beleszoktunk ebbe az új helyzetbe.

Nagyon nagy segítségünk volt nekünk Évi, aki már felnevelt két gyereket. Minden apró trükköt megmutatott. A Kempf család örömmel fogadta a várandósságomat. Talán a fiatalabb testvér örült a legjobban. Ő kijelentette, hogy a kislánnyal rengetet lesz, és ő lesz az, aki majd folyton vigyázni fog rá, ha mi nem vagyunk otthon.

-Megvan mindenünk?-kérdezte kissé álmosan Zozó

-Azt hiszem. Irány Gyula.

Kissé kimozdulunk. Évi és Zoli befogadott minket pár napig. Így ők is tudnak kicsit babázni. Ragaszkodtak ahhoz, hogy hosszabb ideig minden nap lássák Fruzsit.
Az apjától örökölte hajlamát a mozgásra. Folyamatosan kúszik, mászik, és a bútorokat támasztva járkál. Már egyedül is tud sétálgatni. Sokszor azt sem szeretné, ha fognánk a kezét séta közben.

-Megérkeztünk.-simította meg arcomat a sofőr.

-Jövök.-szálltam ki a hátsó ülésről.
A család örült annak, hogy újra itt vagyunk. Évi egyből kivette fia kezéből a kis Fruzsit.

-Anyu vigyázz rá.

-Zoli, felneveltelek téged és az öcsédet is. Tudok vigyázni egy babára.

Amint letettük az egész nappalit körbejárta.

-Lefekszem aludni egy picit. Nagyon fáradt vagyok.-indult Zozó a régi szobája felé.

-Megérkeztünk mi is.

-Mi történt?

-Elkezdett sírni amikor elmentél.

-Anya átvállalta az éjszakai ügyeletet.

-Én akkor sem tudok nyugodtan pihenni. Megszokásból kelek hajnalban többször.

-Azért majd próbálkozz vele.

-Pihenj egy kicsit. Lemegyünk, mert Patrik zaklat, hogy nem is játszhatott vele.-mutattam felé a telefonomon megnyitott üzenetet.

A lépcsőn levittem a kis csöppséget, aki már nem is volt olyan kicsi. Majd hagytam, hogy a kezemet fogva odatotyogjon keresztapjához. Természetesen Patrik és Petra tölti be ezt a szerepet az életében.

-Gyere kis hercegnőm. Nézd milyen gyönyörű kislány.-olvadozott Patrik a kezét fogva.

-Különleges. Tőlem a szemét, az apjától pedig a haját örökölte. Csak azt nem értem miért lett göndör.

-Liza, most miért sír, nem csináltam semmit.

-Jön a foga. És az fáj. Jól van kicsim hamarosan vége van ennek.-adtam a kezébe a rágókáját, amitől mindig megnyugszik.

-Ohh, értem. Azt hittem rosszul fogtam meg.

Patrik a kicsivel játszott, ameddig én literszámra ittam a kávét.

-Minden fiútól megvédelek majd, akik bántani akarnak. Vagy akik bármit szeretnének tőled amit nem.-hallottam a fiatalabbik Kempf fiú hangját

-Patrik, ugye tudod, hogy 18 hónapos, nem pedig 18 éves? Ezzel még ráérünk.

-Csak előre közlöm vele a terveimet.

-Mindent értek. Viszont gyere vacsizni.

-Fruzsival mi lesz?

-Ő is eszik velünk.

Kislányomat felemeltem a földről, és Zozót mentünk kelteni. Az ágyra leraktam őt, és már tudta a dolgát. Apró kezeit a karján támasztotta meg, ezzel keresve az egyensúlyát.

-Sziasztok.-köszönt két ásítás között.

-Kipihented magad?-ültem le az ágyra mellé.

-Igen. Ti?

-Ő aludt én pedig kávéztam. Gyere vacsizni.

-Lassan kávén élsz. Nem lesz ez így jó.-puszilt bele a hajamba.

Fruzsit lefektettük, majd mi is kidőltünk. Mindketten nagyon fáradtak voltunk.

-Reggel mondd meg anyukádnak, hogy imádom őt.

-Ő is téged. Abban biztos lehetsz.

Az este folyamán nem beszélgettünk többet. Talán utoljára általánosban volt olyan, hogy 9 óra előtt lefeküdtem volna. De ez most különleges eset. Kétszer sírt fel éjszaka a kishercegnő. Gondolom a kibújó fogai miatt. Nagyon nagy szerencsénk van a nagymamával. Ő az aki életben tart mindenkit. Vigyáz a gyerekekre ha kell, minket pedig ellát kávéval és arra is figyel, hogy rendesen együnk.

Sziasztok. Ez a rész baromi lapos lett szerintem. Viszont van egy új szereplőnk, a kicsi Fruzsi személyében.