A legjobb barátom voltál(Kempf Zozo ff)

Miért?...

Liza szemszöge:

A tábort végigcsináltuk. Ma van az utolsó napunk itt. Szolidaritásból a pálya szélén ültem végig Zozóval. Rossz volt látni a szenvedését. Biztos vagyok benne, hogy a lába még most is fájt. Viszont a szenvedélye a BMX. A legkedveltebb sportját most fél évig hanyagolnia kell.

-Hogy érzed magad?-kérdezte a gyógytornász Zozótól.

-Sokkal jobban. Már mennék vissza a pályára.

-Azt meg ne próbáld. Nagyon sokat kell még pihenned. Viszont a gyógytornát abbahagyhatod.

-Ezaz. Végre. Mármint ez nem ellened szól, csak nem szeretek kórházakba járni.

-Pedig elég sokszor itt kötsz ki.-csapott a vállára Bence.

-Igyekszem vigyázni magamra mostmár. Ha nem akkor azt tuti megbánom.-kacsintott felém

-Legalább szöszi vigyáz rád.

-Még mindig Liza a neve.

A fiúk elbúcsúztak egymástól mi pedig a kocsi felé mentünk.

-Bence azt mondta, ha szerencsém van és ilyen ütemben gyógyulok akkor már 2 hónap múlva elkezdhetek újból biciklizni.

-Ennek örülök. Mindenkivel ennyire jóban vagy a kórházban?

-Volt időm megszokni az itt lévő embereket. De akikkel különösen jóban vagyok az Máté és Bence.

-Remélem itt ritkán fogtok találkozni.-mutattam a mögöttem lévő hatalmas épületre.

A tábor helyszínéhez érve Zozó már ,,rohant" is a testvéréhez. Örömmel újságolta neki el a jó hírt.

-Hamarosan követelem a visszavágót-nevette el magát Patrik

-Ha megint valaki lesérül akkor én nem hurcolom kórházba.-Jelentettem ki legjobb barátnőmmel tökéletesen egyszerre.

-Hát, gyerekek mindannyian tudjuk ez az utolsó napunk itt így közösen. Remélem szereztetek új barátokat, szép élményeket és gyakoroltatok be sok új trükköt. Azt mi is láttuk, hogy nagyon sokat fejlődtetek. Rendeznénk egy mini versenyt ahol mindenki saját magával küzd meg. Van még egy órátok gyakorolni. Sok sikert.

-Fáradt vagyok.-döntöttem fejem Zozó vállára.

-Baba mi csináltuk a legkevesebb dolgot. Mi nem lehetünk fáradtak.

-Liza miben fáradsz el mindig ennyire? Egész nap csak Zozóra vigyáztál.- szólalt meg Patrik is.

-Szerinted az nem fárasztó? Tegnap háromszor rángattam vissza magam mellé mert biciklizni akart. Erősebb mint én, szóval meggyűlt vele a bajom.

-Jó, te lehetsz fáradt. De ő nem.-mutatott az ásítozó barátomra.

-Patrik egész nap elvisellek. Ez fárasztó dolog.

Miután mindenki megbeszélte gondjait, elkezdődött a verseny. A gyerekek meglepően jól teljesítettek. Az egyik nagyobb fiú a flairt is begyakorolta. Ő volt Márk. Fantasztikusan ügyes volt, viszont idősebb is a többieknél. Ha jól tudom 18 éves.

-Mindenki nagyon jól teljesített. Nehéz volt dönteni, de végül megszületett az első három helyezett.
Áron, gratulálok.-fogtunk mindannyian kezet a kisfiúval.
Janka lett a második helyezett. Márk pedig a dobogó legfelső fokára állt.

-Mindenkinek egy névre szóló RIDE ZONE póló jár. Egy kis édességet is belecsempésztünk, úgy csomagoljátok ki a pólókat.

Sorra elköszöntünk a gyerekektől. Néhányukkal még ezeket a perceket kihasználva beszélgettünk. Az aranyérmes táborozónknak ma van a 18. Születésnapja. Tudtam, hogy megkapja azt a BMX-et amire régóta vágyott.