A legjobb barátom voltál(Kempf Zozo ff)

A szülők hazaérkezése

Zozó szemszöge:

Reggel Liza a mellkasomon pihentette fejét. Ez nem zavart, mivel nagyon szeretem ezt a lányt. De csak barátilag, vagyis inkább úgy mint egy testvért. Ő a tiszteletbeli húgom.

Nagyon mélyen aludt, amint fejét leemeltem mellkasomról, a konyhájukba indultam. Két kávét készítettem. A konyhában nem mozgok túlságosan otthonosan, de a kávégépet még tudom kezelni.
Elkészült a két forró ital, viszont ajtónyitódásra lettem figyelmes. Hazaértek Liz szülei. A csomagokat elvettem tőlük, és köszöntöttem őket.
-Sziasztok. Milyen volt az utazás?

-Hát fárasztó mint mindig.-de aranyos vagy, hogy érdeklődsz.

-Liza felébredt már?-érdeklődött Zsolt az apukája.

-Az előbb amikor én lejöttem ő még aludt, de egy pillanat és felkeltem.

A szobába érve, ugyan olyan aranyosan aludt, mint eddig. Nem sokat változtatott testhelyzetén sem, annyi volt a különbség, hogy fejére húzta a takarót.
A puha takarót lehúztam róla, de ő visszarántotta magára. Ezzel szórakoztunk egy ideig.

-Liz, itt vannak a szüleid. Kelj fel!

-Nem akarok- mondta vékony hangon

-Hát jó.

Már azt hitte hagyom pihenni, de gyorsan felemeltem. Menyasszony pózban vittem le a felnőttek közé.

-Szia kicsim.-köszönt neki Angéla az anyukája

-Sziasztok. Egy pillanat és megölelgetek mindenkit, csak kérek annyi időt ameddig megiszom a kávémat.
Az említett italt felé nyújtottam, a szülei pedig nevettek rajtunk.

Igen a reggelek elég nehezen indulnak.
Liza szeretett csinos lenni, de sosem vitte túlzásba. Viszont ha itthon volt, akkor nem zavarta, hogy hogy látják. Most is csak egy hosszú póló és egy rövidnadrág volt rajta. A póló mellesleg még a nadrágot is eltakarta. Vagy Patriké, vagy az enyém volt. Még régebben hagyhattuk itt. De ő már befogta alvós pólónak.
A kávét mindketten megittuk, ő köszöntötte szüleit, én pedig felöltöztem. A családhoz, már egy fekete pólóban, és egy szürke nadrágban tértem vissza. Az én szüleim is távol vannak. 2 hét múlva érkeznek meg. Minden nap beszélünk Facetime-on de az nem ugyan olyan.

-Nézünk valami filmet?

-Mit szeretnél?-kérdeztem már előre félve a választól.

-Legyen aaaaaaaaa két lépés távolság.

-De már láttad.

-De te még nem.

-Jó legyen, de legközelebb én választok.

A filmnek vége lett, amikor beszélni kezdtem hozzá. Semmi válasz. Újból szólítom, még most sem válaszol. Elaludt a filmen. Amin nem csodálkozom, mert hajnalban fejeztük be a filmezést tegnap.

-Liz, segítesz nekünk a Februári RIDE ZONE tábort megszervezni.

-Igen, de maradhatok a gyerekekre vigyázni, és Petra is jöhet?

-Igen és igen. Patrik már szólt neki.

-Köszönöm, hogy gondoltál rám.