A legjobb barátom voltál(Kempf Zozo ff)

21

Liza szemszöge:

Ami a házamban fogadott azt nem akartam elhinni. Amint beléptem mindenki egy boldog Szülinapot kiabált. A legjobb barátaim voltak meghívva. Rami és Dani is itt volt, de ők hamar távoztak. Szinte a köszöntés után egyből.

Meghatódottan néztem a szervezőkre. Senki nem mondta, de tudtam, hogy a Kempf testvérek, és Petra talált ki mindent. A legjobb barátnőmet könnyes szemekkel öleltem át. Így tettem Patrikkal is.

Zozó előtt egy pillanatra megálltam, majd őt is magamhoz vontam. Óvatosan a hajamba puszilt, amitől végigfutott a gerincemen egy jóleső bizsergés.

A szülinapokat meg kell ünnepelni rendesen. Így hát az alkohol is előkerült. A fiúk söröztek, vagy a whisky felé nyúltak.
Nem voltunk rossz társaság, attól nem kellett félni, hogy valakihez a mentőt kell hívni.

Előkerült a jó öreg üres üveg is. Ami csak egy dolgot jelentett. Felelsz vagy mersz. Tiszteletben tartottuk azt, hogy voltak olyanok akik a párjukkal érkeztek. Ilyen volt Patrik, Imi és Máté is.

-Liza te kezdesz. Téged ünneplünk!-hallottam meg magam mögül Zozó hangját.

-Hát jó.- az üveg szája Imi barátnőjére, Rékára mutatott.

-Felelsz vagy Mersz Réka.-tettem fel a megszokott kérdést.

-Kezdésnek felelek.

-Mit gondoltál Imiről, amikor először megláttad? Őszintén, bármi is volt az.

-Nagyon sokat viccelődött. Szeretem a jókedvű embereket, de először kifejezetten idegesített. De amint megismertem a véleményem is változott.

-Ezt megjegyeztem asszony-húzta barátnőjét közelebb magához a poéngyárunk. Mosolyogva csókolták meg egymást.

Csepi következett.

-Bocsi Csepi, de ha mersz, akkor meg kell innod ezt.-Mutatott Réka egy pohárra.

Mint kiderült volt benne minden. Egy kis tojáslikőr, whisky és uborkalé került bele a pohárba. Bence keverte neki ezt a csodát. Ő volt a kisebbik Hocopán.

Hasonló jobbnál jobb körök következtek. Aztán Patrik kipörgette testvérét.

-Na, Zozó akkor itt az alkalom, hogy mindent megbeszélj Lizával.

Ettől a mondattól féltem. Nem akartam megtudni, hogy mit érzett akkor. Fájt volna, ha tényleg csak egy véletlen.

-Gyere menjünk.-kezdett el a szobám felé húzni.
A poharamban lévő maradék pezsgőt megittam bátorításként. Ritkán iszok, akkor is csak keveset így részeg sem voltam még.

A szobában mindketten az ágyra húzódtunk. Egyikünk sem tudta, hogyan kezdjünk bele.

-Liza nem tudom, hogy te akkor mit éreztél, vagy, hogy éppen min töröd a csinos kis buksidat-bátorodott fel Zozó.
Szeretném azt hinni, hogy az tényleg csak egy véletlen volt. De nem. Meg kellett történnie. Meg kellett történnie azért, hogy rájöjjek valamire.
Akármennyire is próbálom tagadni, már nem vagy a barátom. Akárhányszor amikor megfogod a kezem, vagy magadhoz ölelsz. De akkor is amikor reggel melletted ébredek. Ilyenkor jövök rá, hogy én vagyok a legszerencsésebb azért, mert egy ilyen lánnyal tölthetem a mindennapjaimat. Szóval az a csók, vagy majdnem csók valamilyen szinten tudatos volt.-kissé megtorpant, néhány centivel közelebb csúsztam hozzá. Az ágyamon egymással szemben ültünk.

Én folytattam ezt az egészet.

-Nekem is jó volt valamire ez a véletlen. Amikor nem találkoztunk, mindig azon gondolkoztam, vajon mit érezhettél. Ha éreztél egyáltalán valamit. Nem azért taszítottalak el magamtól, mert haragudtam volna. Vagyis igazából haragudtam. De nem rád. Kellett ez a csók arra, hogy végre kinyissam a szemem. Arra döbbentem rá, hogy milyen is vagy valójában. Már nem az a szerény kisfiú aki akkor voltál amikor megismertelek. Mára egy csodálatos férfi lett belőled. Nem rád haragudtam, hanem magamra. Utáltam magam azért, mert élveztem. Bármi is történt akkor én élveztem. De a legfőbb oka annak a külön töltött 3 hónapnak az volt, hogy teljesen elcsavartad a fejem. Életemben talán egyszer voltam nagyon szerelmes. Ezért is félek ettől az egésztől. Mert te is tudod pontosan, hogy annak mi lett a vége.-itt az előző barátomra utaltam.

A srác idősebb volt tőlem egy évvel. Ő volt a suli menője. Mindenki őt szerette akkor. Végül engem választott. Mellette különlegesnek éreztem magamat. Azután pedig amikor elhitette velem, hogy ő jó ember. A szüzességemet adtam neki. Otthagyott, és közölte velem, hogy csak erre kellettem neki. Borzalmasan éreztem magamat. Az első barátommal pedig ti is tudjátok mi történt. Tőle Zozó mentett meg.

Kis ideig mindketten hallgattunk. Kerestük ezután a megfelelő szavakat. Egyikünk sem tudta mit kéne mondania. Végül a velem szemben ülő fiú törte meg a csendet.

-Mostmár végre tudom mit érzel. Mert pontosan ugyan ez játszódott le bennem. Patrikkal osztottam meg minden bajomat. Az egész családomtól tanácsot kértem, hogy mit tegyek.

-Szegény Patrik. Mindketten őt terheltük a gondjainkkal-mosolyodtam el halványan.

-Imádom ha mosolyogsz.-egy tincset kisimított az arcomból.

Ismét közelebb ültünk egymáshoz. Észre sem vettem, de már Zozó ölében foglaltam helyet. 
Derekamat ölelte, én pedig nyakát fogtam körül. Minden olyan volt akár egy tündérmese.

Ajkaink óvatosan közeledtek egymás felé. Nem tudnám megmondani, hogy melyikünk csókolta meg a másikat, de ajkaink forrón összeforrtak.
Tarkójánál fogva vontam még közelebb magamhoz a fiút.

-Mennyire vágytam már erre.-suttogtam ajkaira.

-Szeretlek baba.-tette ugyan ezt.

Nem válaszoltam neki, ismét összetapasztottam ajkainkat. Csókunkba belemosolygott, de továbbra sem engedett el magától.

-A többieknek nem lesz feltűnő, hogy lassan 1,5 órája felszívódtunk?-kérdeztem félve.

-Ne foglalkozz velük. Majd Patriknak mindent elmondunk ha szeretnéd. A többiek majd később megkapják a magyarázatot.

-És Petrát  is beavatjuk.

-Ez természetes.

-Menjünk le hozzájuk. De ígérd meg, hogy este velem alszol.

-Még szép. Nem hagynálak itt.

-Édes vagy.-húztam közelebb magamhoz.

-Mennyire jó érzés ez.

-Na gyere te. Mostmár tényleg menjünk.

Amint sikerült mindent megbeszélnünk lementünk a bulizó társasághoz. A tortát felvágtuk és hamar el is fogyasztottuk.
Itt kezdődött a magyarázkodás. Petrának és Patriknak mindent el mondtunk szó szerint. Erre az ő reakciójuk csak annyi volt: Huhh

Sziasztok. Elérkeztem egy újabb résszel. Remélem elnyerte a tetszéseteket ez is kicsit hosszabb lett( 900+ szó).