A legjobb barátom voltál(Kempf Zozo ff)

Hiányzol

Zozó szemszöge:

Liza legalább már meghallgatott. Viszont annak örülök, hogy Márkkal nem történt semmi. Az éjszaka közepén kopogást hallottam. Méghozzá az erkélyről.

Fáradt voltam, de mégsem tudtam aludni. Az erkély ajtajához sétáltam szitkozódva. Fogalmam sincs ki mit akar hajnalban tőlem. Azt sem tudom egyáltalán, hogy mászott fel ide.

Először csak egy sötét körvonalat láttam. Az illetőn egy hosszú pulóver volt. Arcát egy pillanatra megvilágította egy elhaladó autó fénye. Liza jött át.

-Liza, mit keresel itt?

-Hiányzol-ölelt magához. Haját kisimítottam arcából, így adtam egy lágy puszit homlokára.

-Nekem is kicsim. Nekem is.-hosszú percekig csak öleltük egymást. Annyira jó volt végre megsimítani arcát, vagy a derekára kulcsolni kezeimet.

Kezénél fogva bevezettem a szobámba. Mindenem szanaszét volt dobálva, a ruhák a földön hevertek. Nem most volt itt a legnagyobb rend.

-Bocsánat azért amit tettem. És a borzalmas nagy rendetlenségért is.

-Remélem tudod, hogy amúgy utállak. De még mindig szeretlek.

-Jogosan gyűlölsz. Megteszek mindent, hogy megbocsáss nekem.

-Sokat kell azért még küzdened. De legfőképp ne történjen meg megint.

Apró kezeit a mellkasomon végighúzva vezette a nyakamba. Őszintén nem tudtam, hogy mire készül. Ma különösen kiszámíthatatlan volt.

Az ölemben foglalt helyet. Kezei még mindig fedezték fel testemet. A hátamtól a nyakamon át a mellkasomig mindenemen végigsimított. Végül a tarkómon fejezte be a simogatást. Lábait derekam köré fonta, majd megcsókolt.
Olyan váratlan és heves volt mint még soha. Egy kisebb csókcsatát indítottunk el. Mindenféle érzelmet véltem itt felfedezni.
-Szenvedély
-Vágy
-Szeretet
-Düh
-Szerelem

Mindketten az ágyon feküdve lihegtünk. Szerintem egyikünk sem fogta fel azt, hogy most mi történt.

-Itt alszol velem?

-Nem lehet, sajnálom.

-Mit csináltam? Tudtam, hogy nem kellett volna egyből megcsókolni. De bocsánat, én is pasiból vagyok.

-Nem. Azt a részt különösen élveztem. Csak nem akarok ilyen gyorsan megbocsátani. De már nem bírom ki nélküled. Nagyon hiányzik ez.-mutat végig rajtam.

-Akkor... mintha ez meg sem történt volna?-kérdeztem kissé feszülten.

-Én arra gondoltam tartsuk titokban. Nem kell mindenkinek tudnia erről.

-Hogy fogunk találkozni?

-Megoldjuk. Vagy az éjszaka közepén, vagy pedig átjössz bocsánatot kérni.

-És ez nekem miért jó?

-Láthatjuk egymást úgy, hogy ők azt hiszik még mindig utállak. Mondjuk ez igaz is.

-Nem is igaz, szeretsz.-csücsörítettem. A számra adott egy puszit, de visszahúztam és még egyszer megcsókoltam őt.

Különösre sikeredett ez az estém, de nagyon boldog voltam. Már azon járt az eszem mikor láthatom újból ezt a lányt.

Reggel nagyon korán keltem. Egy fehér pólóban és egy fekete nadrágban másztam át a szomszédba.
Nem tudom miért nem a kaput használjuk.

Az öcsém szerencsére nincsen itthon, így nem feltűnő neki ez a rohangálás.

Liza a kertben napozott. Fürdőruhája kiemelte csodás alakját, és a vékony derekát.

-Szia baba-köszöntem vigyorogva.

-Mi ez a nagy öröm?-ugrott egyből a nyakamba.

-Az, hogy végre megtehetem ezt!-azonnal ajkaira tapadtam. Örömmel fogadtam azt, hogy ő is ugyan így tett.
Derekáról fenekére csúsztattam tenyeremet, így tartottam őt tovább.

-Naa, nem ér tapizni.

-Az ott az én tulajdonom.

-Ne feledd Kempf. Attól, hogy tegnap megcsókoltalak, még nem vagyunk együtt.

-Gonosz vagy.

-Tudom-adott még egy apró puszit a számra.

Egész nap a kanapén fetrengve beszélgettünk. Nem tudom, hogy lehet valaki ennyire türelmes velem. Egy borzalmasan nagy hibát követtem el, de most mégis a kanapén fekszünk egymást ölelve.

Fogalmam sincs mennyi ideig feküdtünk mozdulatlanul ott. Mindenről beszélgettünk. A versenyeimről, a következő táborról, vagy arról, hogy Patrik mit szólna ehhez.

-Fárasztó utánad futni.-jelentettem k

-Fárasztó utálni téged.

-Őszintén, mennyit sírtál?

-Nem sokat.-hazudta.- Inkább nem akarod te azt tudni-javította ki magát.

-Itt maradhatok? Veled szeretnék lenni. Nem érdekel az, hogy ki mit gondol majd rólunk. Vagy rólam.

-Megágyazok a kanapén.

-Ha te is ott alszol velem akkor tökéletes.

-Nem akarok kényelmetlen helyen feküdni. Megfelel az úrnak a szobám?

-Jobban örülnék ha nem lenne leszedve minden közös képünk. De majd segítek visszapakolni mindent.

-Remélem születnek majd még újak is.

-Ha rajtam múlik biztosan elrángatlak még pár helyre.

-Köszönöm.-szemét lehunyva feküdt félig rám.

-Miért van az ágyadban az egyik felsőm?

-Hiányzott az illatod.

-Már nem kell a pulcsit ölelgetned. Itt vagyok én.

Sziasztok. Mint mondtam nehezen írok olyan részeket, ahol össze vannak veszve. Igyekeztem izgalmasra megírni ezt a részt, remélem sikerült. Kicsit rövidebb lett az átlagosnál, de legalább újból van ZOZA.