A legjobb barátom voltál(Kempf Zozo ff)

Feleség

Ismét nyár van. Ezt onnan is tudtuk, ha nem nézünk bele a naptárba, hogy milyen hónap van. A levegő fülledt és meleg. Az emberek hatalmas csoportokat alkotva vonulnak igen rövid ruhákban strandra, azért, hogy elviselhetőbbé tegyék a hőséget. A Július márcsak ilyen. Ahogyan az összes többi nyári hónap is.

-Milyen érzés feleségként ébredni?-hozta be a reggeli kávémat Zozó.

-Csodálatos, de még mindig hihetetlen.

-Pedig igaz.-kopogtatta meg gyűrűs ujjamat.

-Szerintem sosem fogom elhinni. Annyira simán ment minden. Tökéletes volt.

-Bebizonyítom, hogy nem csak álmodsz-csókolt meg szenvedélyesen az újdonsült férjem.

-Annyira szívesen feküdnék egész nap az ágyban. De ma Gyulán szülinapozunk.-húztam fejemre a takarót

-Tudom, de aludhatsz a kocsiban, ha segítesz összeszedni a cuccainkat.

-Jó alku.

Azóta már elköltöztünk a kis Pesti lakásunkból. Maradtunk Pesten, viszont egy kertes házra esett a választásunk. Jobban elférünk, Fruzsinak is van egy külön szobája, ahol kedvére játszhat. A kislányunk, akarom mondani nagylányunk aki májusban lett 2 éves most éppen a NEM korszakát éli. De egyszer ezen is túlleszünk.

-Mi megvagyunk.-nyitottam ki az ajtót, amin keresztül Fruzsi egyből apjához szaladt.

-Mindketten csinosak vagytok.-adott mindkettőnknek egy puszit.

Az autóban fáradtan csukódott le percenként a szemem, de nem tudtam pihenni az izgalomtól. Kiváncsi vagyok, hogy Zoli örülni fog -e az ajándéknak.
A Gyula táblát meglátva mocorogni kezdtem az ülésben. Már kissé türelmetlen voltam.
Az autó ahogy leparkolt, én ugrottam is ki belőle, Fruzsival együtt. Jó neki meg kellett várnia, hogy kikössem a biztonsági övet.

A Kempf tónál ünnepeltünk idén is. Sokkal jobban kellett most figyelni a + egy főnk miatt.

-Sziasztok.-ölelgettem végig mindenkit.

-Szülinapom van. A kisgyerek ma nálam lesz egész nap.-vette fel unokáját az ünnepelt.

-Azért az ajándékodat is nézd meg.

-Basszus meg akartok ölni?-fogta meg a kis levelünket.
Zoli mindig is azt akarta, hogy egyszer 4000 méterről kiugorhasson ejtőernyővel. Hát most megkapta a tandemugrást. És egy kis bátorítót is hozzá. Zozó egy igen különleges whiskyvel lepte még meg.

-Gyerekek, nagyon szépen köszönöm, de ha én kiugrok, akkor ti legalább gyertek el velem.

-Az egész család ott lesz. Megígérem helyettük, és majd behajtom mindenkin.

-Rendben kicsim.-ölelt magához Kempf apuka. Imádtam azt, hogy ahogyan velem viselkedtek. Nem csak elfogadták azt, hogy Zozóval szeretném leélni az életemet, hanem úgy éreztem tényleg szeretnek.

Végül megérkeztek a barátok is. Csepi mondjuk már lassan családtagnak számít. Annyi időt tölt velünk, amennyit csak lehet.

-Nem vagy terhes ugye?-kapott fel a székből Patrik.

-Nem. Tudtommal nem-javítottam ki magam.

-Nincs nálad semmi érték, telefon, pénztárca stb.?

-Nincs. Fáradt vagyok ellenkezni. Dobj bele nyugodtan a vízbe. Csak szedj is ki utánna.

-Hát jó. Te akartad.-indult el velem a tó felé. Nyomoromon mindenki jól szórakozott. Patrik pedig meglepődött, hogy nem kapálóztam. Gyerekkorom óta ismerjük egymást. Ezt pedig sokszor eljátszotta velem, de eddig nem tűrtem ilyen jól.

-Beadtad a derekad?-karolt át Zozó már a parton

-Nem tehettem mást. Elkapott, nem volt kedvem ellenkezni.

-De legalább figyelmeztetett. Ezt ritkán teszi meg Patrik.

-Igazad van. Meg is köszönjem neki?

-Most mi a baj? Valami rosszat mondtam?

-Dehogy, csak maradj itt velem.-fogtam meg a kezét.

Fruzsit az ölembe véve néztem a nevető társaságot. Évi mindent dokumentált, velünk kapcsolatban, ami elképesztően aranyos volt. Meg akarta örökíteni azt a pillanatot, amikor mindenki együtt volt. Amikor minden rendben volt.

Zozóval jól indult a kapcsolatunk. Egészen pici korunk óta. A barátságunk felhőtlen volt, de ez csak egy darabig ment így. Azután teljesen megváltozott minden körülöttük, és bennünk is. Majd jött a közös nyaralásunk, ahol mindent elrontottam ismét. Több hónapnyi nem kommunikálás egymással. Eközben megtörtént a szüleim balesete is. Megcsalás, kibékülés, titkolózás, összeköltözés, minden megtörtént velünk az elmúlt években ami csak megtörténhetett. De kibírtuk, együtt. Most pedig itt ülünk, egy csodás kislánnyal, az esküvőnk után.

Tudom, már sokadszorra mondom ezt, hogy számomra ez hihetetlen. Pedig az. Még mindig az.

——Vége——

Sziasztok. Nagyon sokáig gondolkoztam milyen vége legyen ennek a történetnek. Végül erre jutottam. Az elején nem gondolkoztam,hogy mi lesz a következő csak írtam. Néhányszor ehhez és más könyveimhez menekültem, amikor valami problémám volt. Ezért sokszor az én hangulatomat tükrözte. Köszönöm nektek, hogy olvastátok, és hogy kitartottatok végig mellettem, akkor is, ha voltak benne szünetek.

Kerültek ki ide részek napközben, éjszaka, de még hajnalban is, ez kissé meglátszódott az írásomon. Próbáltam kevés hibával, megírni ezt a történetet. Erre végig csak egy hobbiként tekintettem. Nem volt más. Viszont főleg a törtènet vége felé, már át tudtam érezni a szereplők problémáit, örömeit.
Remélem tetszett neked ez a könyv.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a kis szösszenetet itt a végén.❤️