A legjobb barátom voltál(Kempf Zozo ff)

Készülődés

Zozó szemszöge:
Reggel ismét én keltettem Lizát. Az éjjel többször felébredt, így megértem azt, hogy még aludni szeretett volna.
Egyenletes levegővételét éreztem mellkasomon. Mivel ismét az én pólómban aludt, így kissé nagy volt rá a ruhadarab. Válla kilátszott a fekete anyag alól.
Az említett testrészét simogatni kezdtem, ezzel ébresztgetve őt.

-Jó reggelt Liz. Hogy aludtál?

-Neked is. Mindenről tudsz, mivel te is felkeltél.

-Azt tudom, de utánna?

-Egész jól. Kényelmes volt a párnám-ejtett meg egy halvány mosolyt.

-Egyszerűen én tökéletes vagyok. Jó filmválasztó, nagyon jó barát, és még kényelmes is. Csodálkozom, hogy nem tapadnak rám a csajok.

-Vagy csak nem veszed őket figyelembe, mert vagy túl fiatal, vagy plázacica.

-Igazad van.

-Mint mindig. Köszönöm, hogy nem hagytál  egyedül a rémálmaimmal. Arról nem is beszélve, hogy több mint 2 hónapja veletek élek.

-Megígértem, hogy mi mindig itt leszünk.

A még mindig mellkasomon tartózkodó lányt óvatosan magamhoz öleltem, és megpusziltam az arcát. Ő elpirult és kisietett felöltözni. Aranyos volt így látni őt.
Amint Liza visszatért, én indultam a fürdő delé. A reggeli rutinomat gyorsan elvégeztem, és magamra rángattam az egyik nadrágomat, egy szürke pólóval.

Ameddig én öltözködtem, addig ő megágyazott helyettem is. Patrikot indult felkelteni.

Petrán az öcsém pólója volt. Mint mindig amikor itt vannak nálunk. Végre Patrik talált egy normális lányt. Eddig csak Rékát ismertük, de ő egy természeti katasztrófának számított. Mindkettőjüket üdvözöltem, és nekikezdtem a kávégyártásba. A szüleim is felébredtek. Mosolyogva köszöntek nekünk.

-Annyira jó, hogy végre nincs férfi uralom a házban. Most, hogy itt van Liza és Petra is végre kiegyenlítődtünk.

Anya boldogan ölelte át mindkét fiát. Patrikot és engem.

-Viszont nekünk egy hét múlva lesz egy versenyünk Dominikán, Patrik és én biztosan megyünk, ha a lányok is szeretnének, akkor ők is jönnek.

-Pont egy hét múlva?

-Nem pontosan, de a jövő héten Március 17- én.

-Menjetek, de nagyon vigyázzatok magatokra rendben?
Anyu minden verseny előtt félt minket.
Egyöntetűen mindannyian bólintottunk. A szobámba indultunk megbeszélni a részleteket.

-Na szóval akkor 17-én indulunk.-kezdtem bele a mondandómba.

-Az milyen nap?-szakított félbe az öcsém.

-Szerda. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha nem jönnénk haza, hanem eltöltenénk ott pár napot.

-Akkor én is mehetek veletek?

-Petra ne szórakozz, persze, hogy jöhetsz, sőt jönnöd kell. Az öcsém barátnője vagy. Ráadásul az eddigi legnormálisabb. Annyit kéne még eldönteni, hogy hány napra megyünk.

-Legyen három nap-szólalt meg Liza is.

-Az kevés, nem tudunk várost nézni és bicózni is. 1 hét?

-Oké-mondtuk mindhárman tökéletes szinkronban.

Szóval 4 nap múlva elmegyünk Dominikára. A lányok azonnal pakolni kezdtek. Nem értem miért. Ezt csak ők tudják.
Liza ruháinak többsége az ő házukban volt, úgy ahogy a bőröndje is. Nem járt azóta túl sokat ott, mióta a szülei meghaltak.

-Átmenjek veled?- fogtam meg a lány puha kezeit.

-Petra elkísér. De ha te is jössz az nem baj.

A szomszéd házba gyorsan átértünk. A két lány egyre több ruhát halmozott fel az ágyon. Petra olyanokat is kivett a szekrényből amit majd szeretne kölcsön kérni.

Liza sokkal jobban volt, mint a legelső alkalommal. Mégis amikor az asztalán lévő képkeretre nézett sírni kezdett.
Ismét karjaimba zártam a zokogó lányt. Az ágyra ültünk le mindketten, arcát mellkasomba fúrta, így nem láttam a könnytől csillogó szemeit.

Körülbelül fél órába telt, mire egy kicsit megnyugodott. Már nem sírt, de fejét még mindig nem emelte fel.
Petra ez idő alatt bepakolt a legjobb barátnőjének a bőröndjébe, ezt csak akkor észleltem, amikor Liza kimászott ölelő karjaim közül.
Szemei pirosak voltak a sírástól, arcán a könnyek jól látható nyomokat hagytak.

-Mosd meg az arcod, Petra is be szeretne pakolni, de kell a segítséged.

-Te is jössz?

-Menjek?

Nem válaszolt, csak egy aprót bólintott. Nagyon megbízik bennem, és ennek mindennél jobban örülök.
Petra gyorsan bemutatott minket a szüleinek, és indultunk is bepakolni.
Hasonló ruhákat válogatott össze mint Liza az előbb.
Nagyon hasonló az ízlésük.

-Petra.

-Hmm?

-Van fürdőruhád?

-Persze, hogy van.

-Szuper, azt is hozz. Ha lesz kedvetek, akkor majd elmegyünk fürödni.

-Oké, Liza ez jó lesz?

-Hozd inkább ezt. Nekem van ugyan ilyenem feketében- mutatott egy sötétkék darabra.

A lányok gyorsan összepakoltak. Petra ebben a néhány napban már nálunk lesz.

Ismét a házunkban voltunk. A pakolással az egész délelőtt eltelt, így pont ebéd időre értünk haza.
Az ebéd után Patrikkal beszélgettünk az ő szobájában.

-Mi volt Lizával?

-Jobban volt mint múltkor, de most is sírt. Annyi ideig nem nyugodott meg, hogy Petra addig összepakolt neki.

-Annyira rossz őt így látni. Hiányzik a régi Liza.

-Azt nem várhatjuk el, hogy ugyan olyan legyen. De biztosan lesz jobb is.

-Nagyon remélem. Kicsit átmegyek hozzá, jó?

-Persze gyere. Szerintem a szobámban van, vagy lent Petrával.

Lizát és Petrát a szobámban találtuk meg. Az ágyon néztek valami filmet.

-Milyen filmet néztek lányok?

-Ez sorozat-hurrogott le azonnal az öcsém barátnője.

-Jó akkor milyen sorozatot néztek?

-Grace klinika- mondták egyszerre.

-Jöhetünk?

-Csak ha csöndbe lesztek, már 10 perce megy, nem tekerünk vissza.

-Liza, nyugi megértettük.
Belekezdtünk a sorozatnézésbe. Ahogy megígértük a lányoknak, teljesen csöndben voltunk. Nekem nem tetszett amit láttam, de nem szólt egyikünk sem, hogy nézzünk mást. Jó volt azt látni, hogy ők élvezik.
Petra és Liza is Patrikhoz húzódott közelebb. A barátnője az ölében, míg Liza a vállán pihentette fejét.

-Na, hogy tetszett?- kérdezte csillogó szemekkel Liz

-Ez nem az én világom.-finomítottam az első gondolatomon.

-De köszi, hogy végig néztétek velünk.

-Szívesen, viszont féltékeny leszek, ha Patrikot jobban szereted.

Értetlen fejjel nézett vissza rám.

-Veled sokkal több időt töltök, nem szólhatsz semmit.

A vacsora után szüleinkkel beszélgettünk. Mindannyian letelepedtünk a nappaliba, és így hallgattuk egymás beszámolóit.

Petra hamar elaludt barátja karjai között. Őt Patrik felvitte, és már csak öten maradtunk. Késő estig, körülbelül 11 óráig voltunk a nappaliban.
Mindenki elköszönt egymástól, és aludni indultunk.

Liza a hajával szórakozott, én pedig elaludtam. Furcsa volt, hogy most ő maradt fenn tovább.