A legjobb barátom voltál(Kempf Zozo ff)

Barátnő

Zozo szemszöge:

Ennél jobb ébresztést nem is kaphattam volna. Liza reggel egy finom csókkal ébresztett.

-Meg tudnám szokni-húztam közelebb magamhoz.

-Jó melletted ébredni-adott még egy apró puszit az arcomra.

-Eddig is aludtunk már együtt.

-De akkor nem csókoltál meg.-vigyorodott el.

-Ha mondtad volna, hogy ezt szeretnéd megtettem volna.

- A szerelmespárnak sikerült szétszakadnia egymástól? Vagy legalább van rajtatok ruha?-hallottam öcsém hangját az ajtó mögül.

Liza az ajtóhoz szaladt, és már ki is tárta azt. Patrik és barátnője lépett be rajta.

-Mindent szeretnénk hallani.

-Tegnap elmondtunk mindent.-pusziltam Liza hajába.

-Nem igaz!-szólalt meg a másik jelen lévő lány-Azt nem mondtátok el, hogy mit gondoltatok a másikról abban a bizonyos 3 hónapban.

-Gyűlöltem magamat abban az időben.-kezdte el a barátnőm.
Olyan jó ezt kimondani.

-Engem is gyűlöltél. Minden ruhámat felpakoltad a padlásra. Mert látni sem akartál.

-Ez igaz. De csak azért, mert nem tudtam mit érzel. Ez pedig kiborított.

-Azt tudom. De már minden megoldódott.-simítottam végig a karján.

-Hagyunk titeket nyáladzani.-szólalt meg drága testvérem

-Mit szólnál ahhoz, ha elmondanánk anyuéknak?

-Jó, de mi van akkor ha nem fognak úgy szeretni, hogy a barátnőd vagyok?

-Imádnak téged. Ne aggódj ennyit.

-De eddig csak a legjobb barátnőd voltam. Mi van ha így nem fognak elfogadni?

-Az a legfontosabb, hogy mi boldogok legyünk.

-Remélem

Kicsit sokat aggódik Liza, de furcsa mindkettőnknek ez, hogy kiléptünk a friendzone- ból. Egy idő után meg fogjuk szokni.

Együtt készítettünk végül reggelit. A palacsinta mellett döntöttünk.

-Ma átjössz hozzánk?

-Mikorra menjek?

-Reggeli után?

-Jó, de mit vegyek fel?

-Ezt.-mutattam rá egy fekete farmerre és egy fehér váll nélküli felsőre.

-Menj ki ameddig átöltözök.

-Nem kell segítség?-kérdeztem tőle.

Nem mondott semmit, csak kitolt az ajtón.
A szobából kilépve elakadt a lélegzetem. Csodásan nézett ki.

-Gyönyörű vagy-csókoltam meg őt.

-Köszönöm.- az arca pirosodni kezdett.

-Aranyos ha zavarban vagy.

Kézen fogva mentünk át hozzánk.

Mindkét szülőmet otthon találtuk szerencsére.

-Anya apát előkeríted nekünk?

-Persze, várjatok meg itt.
Néhány perc múlva már négyen ültünk a kanapén. Az öcsém valahova megint elmászkált, de ő tud mindenről. Ismét belekezdtünk a mesélésbe.

-Azt ugye tudjátok, hogy tegnap volt Liza szülinapja-kezdtem bele.

-Igen, persze.

-Hát ott mindent megbeszéltünk Zozóval. És végül arra jutottunk....-apa a szavába vágott.

-Mire?

-Erre.-mutattam fel összekulcsolt ujjainkat.

-Istenem. Gratulálok.-ölelt át mindkettőnket anyukám.

-Mondtam, hogy ne aggódj annyit Liza miatt. Megmondtam, hogy ő is szeret téged-mondta apa.

-Ha nem baj, mi felmennénk.-kezdtem el az emelet felé húzni a lányt.

-Aztán óvatosan. Nem szeretnék nagypapa lenni még.

Nevetve csuktam be magam mögött az ajtót.
-Mondtam, hogy szeretni fognak.

-Ennek nem tudod elhinni mennyire örülök.

-Viszont apának nincsenek rossz ötletei...

-Bolond vagy-csapott rá a mellkasomra.

-De te szereted ezt a bolondot.

-Mindennél jobban.

Ismét vad csókcsatába kezdtünk. Az irányításért egy ideig harcoltunk, de végül én nyertem. A csókok közben Lizát az ölembe ültettem. Egyszerűen nem bírtam magammal. A pólója alját kezdtem el felhúzni.

-Zozó, ne. Várjunk még ezzel kérlek-mondta ki félve.

-Nincs semmi baj. Addig várok ameddig csak szeretnéd.

-Köszönöm.

Délután elmentünk biciklizni. Kint volt a pályán Csepi, és Todi is.

-Sziasztok.
Liza köszönés helyett mindkét fiút megölelte. Őszintén egy kicsit féltékeny voltam.

-Hello meséljetek valamit a tegnapról. Én nem sokra emlékszem-mondta Csepi.

-Tudjuk. Amikor újra lejöttünk te már a fotelben kidőltél.

-De veletek mi történt, sikerült beszélnetek? Mi lett belőle?

-Todi nyugalom-szóltam rá a fiúra- de mindent megbeszéltünk. Liza a barátnőm.

-Ohh gyorsan haladtok. Hamarosan már a feleséged lesz.

Nevetve meglöktem a két legjobb barátomat.

Hazafelé Lizához tértünk be. Ma ismét ott alszok náluk.

A kanapén végigfeküdtem, fejemet az ölébe hajtottam. Így néztünk valami filmet, amire nem nagyon emlékszem.

-Neked ez így nem kényelmetlen?-kérdeztem a még mindig engem simogató lánytól.

-Dehogy jó ez így.

Végül mindketten annyira kényelmesen helyezkedtünk el, hogy a kanapén aludtunk.

Sziasztok ez megint egy laposabb rész lett, pedig nagyon igyekeztem. Remélem a következő jobb lesz.