Olivia Malfoy és Perselus Piton **Szünetel**

2. fejezet

Olivia

Az édesanyám ismét állapotos. Hónapokon belül születni fog egy kisöcsém, én pedig már előre rettegek. Féltem a még meg nem született testvéremet a saját szüleimtől és a neveléstől, amit kapni fog tőlük. Ha fiúnak születtem volna másként neveltek volna, ezt tudom jól, mivel egy-két veszekedés során már világossá tették számomra, hogy ha nem lány lennék már megütöttek volna és keményebben próbálnák belém verni a Nagyúr tanait. Azt hiszem, hogy egy pár éve már elengedték ezt és a jövőbeli férjem gondjaira bízzák az én megnevelésemet.

Az ötödik évemet még befejezhettem Japánban, ami leginkább annak volt köszönhető, hogy a szüleimnek is maradtak még elintézendő dolgaik az országban. Ahogy vége lett a sulinak költöztünk is Wiltshire-be, ugyanis itt található az több százados múltra visszatekintő Malfoy kúria.

Júniusban az anyám már 4 hónapos terhes volt, így elkezdődött számára a pihenés időszaka. Édesapámmal szinte soha nem találkoztam a nyári szünet alatt - valószínűleg a roppant fontos és titkos üzleti ügyeit intézte - édesanyám viszont szinte minden idejét a kertben található hintában töltötte, vagy a nappaliban lévő szófán ült és olvasgatott, ami számomra lehetetlenné tette a nyugodt légkört. Néha úgy éreztem, hogy bárhová is megyek ő ott van. Vagyis ők ott vannak, az öcsémmel együtt. Ez a kettős érzés, az anyám iránti ellenszenv és a még meg nem született öcsém felé irányuló szeretet kissé felborította az érzelmeim egyensúlyát.

Augusztus 25.-én a szokásos módon a szobámban ücsörögtem az íróasztalomnál és A Roxfort történetét olvastam, ugyanis a hatodik évemet már ebben az iskolában fogom elkezdeni. Mivel az 1 évig tervezgetett szökésemet már hátrahagytam nekem teljesen mindegy volt, hogy az utolsó 2 évemet melyik iskolában töltöm. Szokatlan módon valaki kopogott az ajtómon.

-Olivia! Vendéged érkezett!-édesanyám hangja túlzottan kedves volt, tudtam hogy az a bizonyos vendég már ott áll mellette.

-Szabad!

Vettem egy nagy levegőt, felálltam a székről, megfordultam és egyenesen a titokzatos vendég szemeibe néztem. Ismerős volt valahonnan, de őszintén szólva a családunkhoz érkező vendégek valahogy mindig egyformák számomra. Ridegek, fekete ruhát viselnek és a bőrük pont olyan világos, mint az enyém. Kiskoromban vámpírnak képzeltem némelyiküket.

-Miss Malfoy, Piton professzor vagyok a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola bájitaltan tanára. Dumbledore professzor utasítására magammal hoztam a Teszlek süveget, ami beosztja Önt a négy iskolai ház egyikébe.

-Elnézést, de én azt hittem, hogy az iskola első napján osztják be a diákokat. - Láttam, hogy a professzor az asztalon fekvő könyvre néz egy pillanatra, majd visszanézett rám és ugyanazzal a színtelen hangszínnel válaszolt, ahogyan előtte is.

-Valóban. Maga azonban a hatodik évét fogja elkezdeni, így az igazgató úr jobbnak látta már az iskola megkezdése előtt letudni a beosztását.

Nem láttam értelmét további beszélgetésnek, ezért a székemet betettem a szoba közepére és leültem rá, az ajtónál várakozó két emberrel szemben. A professzor elővette a süveget a köpenye alól és óvatosan ráhelyezte a fejemre. A süveg hangja azonnal megszólalt a fejemben.

-Áh! Hány éve is volt már annak, hogy egy Malfoy viselt a fején?.. Na nézzük csak, mit találunk erre..

-A Mardekárba szeretnék kerülni!

-Hmmm..Nem, oda biztosan nem tennélek be soha. Okos lányka vagy, hatalmas lexikális tudással rendelkezel, azonban látom a bátorságot is, ami igazán nem elhanyagolható. Mégis azt kell mondanom, hogy a Hugrabug ház igazán értékes tagja lehetnél.

-Igen, én is úgy vélem, hogy a Hugrabug ház az igazi otthonom lehetne..

-Lehetne? Hát akkor miért is ne?

-A Mardekár házba kell kerülnöm! Nincs választásom! Meg kell értenie az indokokat. Látnia kell.

-Nem gondolod, hogy abba a házba kellene kerülnöd, ahova igazán tartozol?

-Nem. Ha nem a Mardekár házba kerülök akkor az egész életem a darabjaira hullik. Nekem ez a sorsom, érzem. Ezért kérem, tegye meg ezt nekem és osszon be a Mardekárba.

-Jól átgondoltad? Nem lesz második lehetőséged!

-Tudom..Így kell lennie.

-Mardekár! - ezt már hangosan mondta a Süveg, így láthattam anyám megkönnyebbült és büszke arcát, ami biztosított, hogy jól döntöttem. Nem is akarom megtudni, hogy mi történt volna ha..

-Gratulálok Miss Malfoy. A Mardekár ház vezetője én magam vagyok. Remélem eleget tud majd tenni a ház elvárásainak. - mondta a professzor, miközben leemelte fejemről a süveget és köpenye alá rejtette.

Bólintottam és közben lesimítottam hosszú szőke hajamat, mivel a süveg kissé összeborzolta azt.

-Hát ez csodálatos hír!-örvendezett anyám.-Perselus mindenképpen el kell jönnöd a ma esti ünnepségünkre! Egy ilyen jó hírt mindenképpen meg kell ünnepelni!

-Elnézést Narcissa, de..

-Nem is gondolhatod, hogy elfogadok nemleges választ! Csak azon csodálkozom, hogy Luciusnak nem jutott eszébe, hogy neked is szóljon. Hiszen ide tartozol, sok ismerős arccal fogsz találkozni.

A professzor helyett is kellemetlenül éreztem magam, de Narcissa Malfoy negédes mosolyának köszönhetően bármit el tudott érni az ellenkező nemtől. Én sem akartam részt venni ezen az ünnepélyen, de persze nekem duplán kötelező. Hirtelen eszembe jutott a piros ruha, amit ma este kell viselnem és A Teszlek süveg meggyőzése miatti siker érzése már át is csapott letargiába.

Miközben a saját nyomorúságos helyzetemen pörgött az agyam a professzor beadta a derekát és már félig az ajtóban álltak.

-Miss Malfoy.- a professzor meghajolt és édesanyám kíséretében elvonultak a nappali felé.

Amikor végre egyedül maradtam volt egy kis időm rendezni a gondolataimat. A tervem sikerült, a Mardekár ház tagja vagyok, így a szüleim egy ideig nem fognak nyaggatni. Biztos vagyok benne, hogy rettegtek már a puszta gondolattól is, hogy egy Malfoy, a saját lányuk nem a Mardekár házba kerül. Már alig várom, hogy elmehessek innen. Hetente egy levél és le is tudtuk a kapcsolattartást. De a mai estét még túl kell élnem.