Olivia Malfoy és Perselus Piton **Szünetel**

25. fejezet

Olivia

A táncosok párt cseréltek, így én Mr. Glove társaságában élvezhettem a következő, szintén lassú táncot. Most már a többi vendég is kezdett visszaszállingózni a táncparkettre, ezért tudtam, hogy nehezen tudom majd szabadon bámulni a professzort.

-Miss Malfoy a professzor tanítja magát?

-Igen uram. Ráadásul a házvezető tanárom is.

-Nahát. Nem is gondoltam volna, hogy a professzor vezeti a Mardekár házat. Mit gondol jól végzi a munkáját?

-Kemény kezű, de igazságos tanárnak tartom. Sokkal több mindent tanultam meg tanítása alatt, mint amennyit Japánban tudtam volna ennyi idő alatt.

-Milyen volt Japán? A feleségem folyton zaklat, hogy utazzunk el, de én nem vagyok oda a japán ételekért, ezért eddig még nem adtam be a derekamat.

-Ha csak emiatt aggódik, akkor biztosan meglepetésként éri, hogy a japán emberek gondolkodása teljesen más. Teljesen más a kultúra, az emberek közötti kapcsolatot is másképp értelmezik, mint például mi.

Mr. Glove meglepődve nézett rám. Résnyire kinyitotta a száját, de nem szólt semmit. A tánc végéig még elcseverésztünk egy-két semmiségről, de végig láttam rajta, hogy az én mondatomon gondolkodik.

-Nagyon tehetséges táncost ismerhettem meg a személyében Miss Malfoy. Kérem most bocsásson meg nekem. - udvariasan meghajolt, majd csatlakozott apámhoz és a professzorhoz.

Rövid beszélgetés után elvonultak apám irodája felé. Hirtelen nem tudtam, hogy merre menjek, ezért körbenéztem a teremben. Mindenki jól szórakozott, nevetgélt és táncolt. Végül is nem annyira rossz ez a bál. Kis keresgélés után megtaláltam anyámat, aki éppen az emelet felé igyekezett.

-Anyám! Merre van Draco? Lefektették már aludni?

-Pont jókor jössz, én is őt akartam megnézni, mert már egy órája elindult vele a dajka, de még nem ért vissza azóta.

-Felmehetek én helyetted, maradj nyugodtan.

-Neked is vissza kell jönnöd! Szólj, ha alszik végre!

Felsétáltam az emeletre, ahova már nem értek el a zene dallamai és a vendégek beszélgetését sem hallottam már. A folyosó legvégén volt kialakítva a kis Draco szobája. Amikor beléptem megláttam a dajkát, aki már tűrőképessége határán volt, hiszem a kisöcsém még mindig nem aludt, sőt egyenesen ordított. Elnyomtam magamban egy mosolyt, majd elindultam a dajka felé.

-Édesanyám küldött, hogy megnézzem Dracót. Menjen csak nyugodtan aludni, én elaltatom a kicsit és jelentek anyámnak. - szótlanul nyomta a kezembe a bebugyolált kisembert és szinte kirohant a szobából.

-Ejnye. Kikészíted a dajkádat. Hát szabad ilyet csinálni? - a kicsi elmosolyodott és a hajam után nyúlt.

-Merre van az a varázscumi? Lássuk, mi a probléma.

A szájába adtam a cumit, ami azonnal sárga színre váltott.

-Nincs itt semmi baj. Énekelek neked egy kicsit, aztán alvás. Még a végén én is bajba kerülök miattad, ha túl sokáig maradok itt.

Elénekeltem neki a szokásos altatóját, de igazából már a második versszaknál elaludt. Betettem a kiságyába és még mielőtt lementem volna a bálterembe betértem a két ajtóval odébb lévő szobámba. Gyorsan befújtam magam egy újabb adag parfümmel és a teljes alakos tükröm elé sétáltam.

-Tényleg jól áll ez a ruha. Lehet, hogy ebben is alszom. - elmosolyodtam, majd közelebb léptem a tükörhöz és megvizsgáltam a nyakamat. Nem láttam rajta semmi nyomot, ami a ma esti csókokra utalt volna, mégis jóleső borzongást éreztem amikor végigsimítottam a korábban csókolt területeket.

A lenti bál még két órán keresztül tartott, de szerencsére egy óra múlva már felengedett a szobámba anyám és csak az elköszönéskor kellett megállnom az ajtónál. Piton professzor urat nem láttam távozni, ahogyan Mrs. Glove férjét sem.

-Mit gondolsz Narcissa, haza kellene indulnom nélküle? Nem tudom eldönteni mi tévő legyek.

-Úgy hallottam, hogy jól szórakoznak, ha érted mire gondolok. Szerintem jobban teszitek, ha ma estére itt maradtok. A földszinten már előkészíttettem nektek egy vendégszobát, egy házimanóval pedig megüzenem Luciusnak, hogy ne engedje haza Markot sem.

-Az valóban remek lenne. Ha nem bánod én el is tenném magam holnapra, nagyon kimerített a mai nap.

-Olivia kérlek mutasd meg Mrs. Glove-nak, hogy merre találja a szobát. Addig kerítek egy házimanót.

Természetesen a legnagyobb vendégszobát kapták meg éjszakára. Mrs. Glove elégedettnek látszott amikor benyitottunk a szobába, így pár perc után vissza is indultam az előcsarnokba. Pont visszaértem anyám mellé, amikor egy hatalmas csattanás hallatszott a dolgozószoba felől. Mindketten azonnal a hang irányába rohantunk, ahol három víg kedélyű varázsló fogadott minket, akik szórakozás gyanánt golf ütőkkel játszottak.

-Lucius mi történt?

-Semmi érdekes, csak Mark éppen összetörte az egyik családi ereklyénket. - apám csak nevetett.

Soha nem láttam még ennyire vidámnak. Vagy inkább ilyen részegnek. Soha nem nevetett, ha részeg volt.

-Lucius szerintem itt az ideje, hogy mind lepihenjetek.

-Igaza van, igaza van. Meg kell keresnem Marthát.

-Kérem Mr. Gloves jöjjön velem. A feleségét már elszállásoltuk az egyik szobánkban. Perselus kérlek gyere velem te is. Nem szeretnélek téged sem elengedni ilyen állapotban.

-Minden rendben van Narcissa. Nem kell aggódni, én rendben vagyok, csak a férjedre ügyelj oda, mert ő már azt sem tudja, hogy melyik végén kell megfogni egy golfütőt. - a professzor hangosan felnevetett, amitől nekem nagyot dobbant a szívem, még akkor is ha ez a nevetés nem nekem szólt.

-Merlin szakállára! Lucius fel bírsz jönni az emeletre? - apám csak tovább vigyorgott. - Olivia rád bízhatom a két vendéget? Úgyis egy irányba kell vinned őket és úgy látom Perselus tud neked segíteni.

-Megoldom. Jó éjszakát nektek! Mr. Glove, kérem jöjjön.

- Meg kell keresnünk Marthát! - szinte beleordított a fülembe.

-Megkeressük együtt! Érzem, hogy nincs mesze!

Szótlanul haladtunk a vendégszobák felé vezető folyosón és közben találgattam magamban, hogy a professzor mennyire lehet ittas. Bekopogtunk Mrs. Glove ajtaján, aki egy szégyenkező pillantás után behúzta maga mellé a férjét, majd bezárta az ajtót.

-Mennyit ittak?

-Csak egy kicsit. Nem mindenki van hozzászokva az erős italokhoz, ahogyan azt a mellékelt példa is jól ábrázolja.

-Remélem megérte.

-Szóval megmutatod, hogy merre van a szobám Olivia?

-Úgy látom, hogy maga sincs a toppon. Nem arról volt szó, hogy nem tegezi le a diákjait?

-Merre van?

Két ajtóval odébb sétáltunk és kinyitottam az ajtót. Bent szinte teljesen sötét volt, csak a kandallóban égő gyenge tűz világította meg halványan a bútorok körvonalait.

-Ez lenne az. Kíván még valamit lefekvés előtt? Esetleg hozzak egy pohár vizet?

-Kaphatok pár percet?

-Mármint velem? Mert azt nem tartom jó ötletnek.

-Csak jöjjön be.

Nem bírtam tovább ellenkezni és nem is akartam.