Olivia Malfoy és Perselus Piton **Szünetel**

21. fejezet

Olivia

A karácsonyi szünet december huszadikán kezdődött és egészen január negyedikéig tart. Draco rengeteget nőtt mióta először láttam. Szinte minden időmet vele töltöttem. Amikor éppen aludt akkor olvasgattam mellette vagy csak csendben csodáltam őt, de amikor ébren volt kicseréltem a pelenkáját, megetettem és megbüfiztettem. Édesanyám többször rám rivallt, mivel szerinte elveszem a munkát a dajkák elől, de engem ez nem érdekelt. Végre a kisöcsémmel lehettem. Persze sok mindent még nem tudtam vele csinálni, de igyekeztem minden percet kihasználni az itthon létem alatt.

-Olivia remélem tisztában vagy a holnap este fontosságával! - lépett oda mellém huszonnegyedikén édesanyám, miközben a karácsonyfát díszítettem.

-Igen anyám, igyekszem majd nem szégyent hozni a családra.

-Ajánlom is, mivel apád kibelez, ha bármi balul sülne el. Új embereket fogunk bevezetni a társaságba és ezek előtt az emberek előtt igazán nem akarunk leégni. Mindennek tökéletesnek kell lennie.

Kivételesen én választhattam ki a ruhámat, nekem pedig egy sötétzöld ujjatlan estélyi ruhán akadt meg a szemem, amely szív alakú dekoltázsával tökéletesen kiemelte az alakomat. A hajamat félig kontyba fogtam, de néhány tincset elől hagytam és begöndörítettem.

-Idén már elég idő vagy a sminkhez is. Gyere ülj le, kicsit kicsinosítalak.

-Nem hiszem, hogy szükségem van ilyenekre anya.

-Ne ellenkezz. Tö-ké-le-tes-nek kell lennie mindennek! Hidd el, rád fér egy kis smink.

Szerencsére tartotta magát az ígéretéhez, így csak egy kis halvány rózsaszín rúzst kent fel az ajkaimra és kifestette a szempilláimat.Pirosító helyett egy kicsit megcsipkedte az arcaimat. Érintése annyira meglepett, hogy pár percig mozdulatlan maradtam. Ezer éve nem ért hozzám.

-Olivia gyere ide! - apám hideg hangját hallva azonnal felugrottam a székről és elé vonultam.

-Most kaptam a hírt, hogy az Alston család nem tud részt venni a mai ünnepségen. Ettől függetlenül - nézett rám - elvárom, hogy minden vendéggel udvariasan viselkedj és táncolj azokkal, akik felkérnek. Neked ez a kötelességed ma este. Megértetted?

-Igen apám. Miért nem..

-Nem kell tudnod róla. Most pedig mehetsz vissza készülődni.

A hír hallata után alig lehetett letörölni a vigyort az arcomról. Miközben a vendégeket fogadtuk a kis Draco az én kezemben volt, így nem kellett senkivel túl sokat foglalkoznom. Mindenki megjegyezte, hogy milyen cuki és ennivaló a kisöcsém, majd vonultak is be az előcsarnokon át az étkezőbe. A férfiak persze kezet csókoltak nekem, ami miatt percenként törölgetnem kellett a kezemet, de még ez is teljesen túlélhető volt.

-Áh Severus. Annyira örülök, hogy el tudtál jönni. Mindenképpen beszélnünk kell majd, kérlek keress meg később.

-Narcissa - a professzor kezet csókolt anyámnak - Örülök a meghívásnak.

Döbbenten bámultam a professzoromra, aki egy fél pillanat múlva már előttem is állt.

-Miss Malfoy, örülök hogy ismét találkozunk.

Automatikusan kinyújtottam a kezemet ő pedig egy finom csókot lehelt a kézfejemre. Teljesen megborzongtam ettől az érzéstől, az arcom pedig csipkedés nélkül is piros lett.

-Nem számítottam magára Piton professzor.

-Olivia! Ne legyél ilyen tiszteletlen! - sipítozott édesanyám.

-Elnézést kérek. Kérem fáradjon beljebb.

Kezemmel az étkező felé intettem, szemeimmel pedig végig őt követtem egészen addig, amíg el nem tűnt a másik terem ajtajában. Vajon megint az utolsó pillanatban hívták meg? Ha már korábban is tudott a meghívásról, akkor miért nem mondta el nekem? Igazán szólhatott volna előre.

Mivel James ült volna mellettem a vacsoránál így a jobb oldalamon lévő szék gazda nélkül maradt. Sejtettem, hogy ez nem fog így maradni, de tudtam, hogy bárki jobb beszélgető partner lehet nála. Sőt, nem is muszáj beszélgetnünk.

Édesanyám kezeit éreztem a vállamon és szinte belehajolt az arcomba hátulról.

-Olivia az ülésrendet kicsit megvariáltuk, kérlek ne beszélj badarságokat a vacsora alatt. Piton professzort ültettük melléd, remélem találtok valami közös témát. Kérdezd a bájitalokról, ritka alapanyagokról és minden rendben lesz. Ügyes legyél!

Még fel sem ocsúdtam a kisebb sokkból, amit anyám mondatai okoztak, amikor a mellettem lévő szék megmozdult és a professzor foglalt rajta helyet.

-Remélem nem gond. Úgy hallottam, hogy Mr. Alston és családja nem vesznek részt az ünnepségen. Tudod mi az oka?

-Nem, apám nem akart válaszolni rá. De elég ideges volt, valószínűleg emiatt.

Mivel nem akartuk, hogy más is meghallja a beszélgetésünket közel hajoltunk egymáshoz, így ismét megcsapott az a tömény fűszeres illat, amit már megszoktam, azonban ez alkalommal egy kis kölnit is kiéreztem az illatfelhőből.

-A professzor úr készült a mai estére, igaz? - lehet, hogy túl kacérra sikeredett ez a mondat, de ez a közelség és ez az illat teljesen elbódított.

-Mire gondol Miss Malfoy?

-Természetesen a kölnire. - apró mosoly jelent meg a számon, mire a professzor oda kapta a tekintetét.

-Mosolyoghatna többet is, igazán jól áll magának.

-Szerintem csak a sminket vette észre rajtam.

-Én azt hittem, hogy maga nem használ sminket.

-Ezt meg honnan veszi? Kémkedett utánam?

-Úgy is vehetjük. Szeretné, hogy elmeséljem mi történt az eltűnt dolgaival?

-Az eltűnt dolgaim mind előkerültek. De erről honnan..

-Akkor most elmesélek magának egy történetet, ami szerintem igazán tetszeni fog. - talán életemben először láttam a professzort mosolyogni és meg kellett állapítanom, hogy nagyon jól áll neki.