Olivia Malfoy és Perselus Piton **Szünetel**

7. fejezet

Olivia

A Roxfort kastély csodálatos, már az első pillanatban beleszerettem, amint megláttam. Gyerekkorom óta imádok felfedező körutakra menni egyedül, tudtam, hogy ez itt sem lesz másképp.

A beosztás alatt végtelenül hálás voltam Dumbledore professzornak, hogy gondolt rám és nem kell kivonulnom az egész iskola elé és egyedüli hatodévesként megvárni a beosztás eredményét. A mellettem ülő mardekárosok még el voltak foglalva rég nem látott barátaikkal és a nyári élményeiket mesélték el egymásnak. Szerencsére ez azt is jelentette, hogy velem nem igazán törődtek, ami kész felüdülés volt számomra. Persze egy-két ember megszólított néha, de a nevemen kívül más nem érdekelte őket. Vagy csak elriasztottam őket a nemtörődöm hozzáállásommal. Jó ez így.

A fenséges vacsora után követtem a többieket a pincébe, ahol a mardekár ház hálókörlete volt. Nem tudtam, hogy merre lehet az én szobám, ezért bizonytalanul ácsorogtam egy kicsit a kandalló előtt, amikor valaki megszólított.

-Te vagy Olivia, igaz? Hát persze, hogy te vagy, csak téged nem ismerlek. Még. Jessica vagyok, Jessica Nowel. - kinyújtotta felém jobb kezét én pedig kezet ráztam vele.

-Igen, én vagyok Olivia.

-Remek. A mi szobánkban kaptál ágyat. Ahogyan azt már mondtam én Jessica Nowel vagyok. Ők pedig a barátaim Heather és Clara. Gyere, mutatjuk az utat!

Szótlanul követtem a három lányt fel a lépcsőn. Jessica már az első pillanatban unszimpatikussá vált számomra. Cincogó hangja volt ugyan, de éreztem benne a fölényességet és mintha elvárta volna, hogy hanyatt essem a neve hallatán. Kutattam az emlékeim között, de nem ugrott be, hogy valaha hallottam volna a Nowel családról.

A lánynak rövid fekete haja volt, amivel teljesen szembement a másik két lány hosszú, szőkésbarna haja. Ők ketten annyira hasonlítottak egymásra, hogy testvérek is lehettek volna. Persze lehet, hogy azok, de mivel a vezetéknevüket Jessica nem említette, így csak találgatni tudok.

Beértünk a zöldben pompázó hálószobába, ahol öt ágy foglalt helyet. Az egyiken már ült egy lány, aki éppen a ruháit hajtogatta.

-Na szóval. - kezdte a mondanivalóját Jessica - Mivel te érkeztél utoljára, így már csak az ajtóhoz legközelebbi ágy szabad. Sajnos pont mellette kell aludnod - megvető tekintettel oldalra nézett az ágyon ülő lányra - de nem kell aggódnod, szerencsére nem beszél sokat.

-Szia! Olivia vagyok. - köszöntem oda a lánynak, akinek erre csak egy enyhe fejbiccentés volt a válasza. Szerintem rám sem nézett.

-Óóó de édes kiscicád van! - sikkantott fel Heather - Gyere ide cukorpofa, had simogassalak meg!

Kredenc olyan gyorsan szaladt be az ágyam alá, hogy féltem soha nem jön elő onnan többet.

-Félénk cica, nem igazán szereti az embereket. - válaszoltam halkan.

Nem akartam folytatni a beszélgetést a lányokkal, ezért elkezdtem kipakolni a ládámból. Heather és Clara szintén elvonultak az ágyaikhoz és pakolgatni kezdtek, azonban Jessica ott maradt mellettem és hatalmas sztorizásokba kezdett. Mesélt nekem saját magáról, a vagyonos családjáról, a pasijáról, aki szintén mardekáros valamint néha megemlítette a másik két lányt is. Néha hümmögtem egyet, de többnyire nem is figyeltem oda rá. Valószínűleg ezt ő is észrevette pár perc után és hangosabban kezdett el beszélni.

-Szerintem mi remek barátnők leszünk! Édesapám is büszke lesz rám, ha megtudja, hogy sikerül összebarátkoznom Lucius Malfoy lányával! - örömteli hangja zavaróbb volt számomra, mint bármi más a világon.

Hangosan kifújtam a levegőt és folytattam a ládámból való kipakolást. Már csak a könyvek maradtak hátra, amikor a szomszédos ágyon ülő lány hapcizott.

-Egészségedre! - mondtam neki egy kissé hangosabban, hogy biztosan meghallja.

-Nem nem nem! Jobb, ha hozzá sem szólsz! Nem kell foglalkoznod vele! - dorgált le Jessica

-Miért?

-Mert ő egy félvér. El tudod ezt képzelni? Egy félvér, a Mardekárban..? Persze vannak páran, na de hogy még egy szobában is kell lennünk vele az már kész katasztrófa. Miért nincs az ilyeneknek külön szobájuk?

Nem számítottam rá, hogy már az első napon összefutok valakivel, aki ennyire hasonlít drága szüleimre. Miközben szembe fordultam Jessicával lelkileg felkészítettem magam a szóváltásra.

-Jessica, kérlek fejezzük ezt be. - mondtam halkan de határozottan.

-Mire gondolsz? Aludni szeretnél?

-Nem tudok egy olyan lány közelében maradni, mint te, mivel én nem osztom ezeket a félvér-ellenes nézeteket, amiket te és gyanítom, hogy a barátnőid. Nem szeretnék beszélgetni veled és kérlek hagyd békén őt is.

-Valóban ezt akarod? Hogy összekössenek vele? Ha inkább vele barátkoznál hát jó, de aztán ne gyere hozzánk, hogy védjünk meg. A többiek nem lesznek hozzád ilyen kedvesek, mint én.

-Majd megvédem magam. Most pedig befejezném a pakolást, ha nem bánod.

Pár pillanatig még dühösen meredt rám, majd követőivel együtt elindult az ajtó irányába és jó hangosan becsapta azt.

-Hogy hívnak?

-Ana Bolton vagyok. Nem jó döntést hoztál. Ki fognak készíteni.

-Nem kell aggódnod miattam. Nem ők fognak kikészíteni.