Olivia Malfoy és Perselus Piton **Szünetel**

8. fejezet

Olivia

Az új iskolám szinte semmiben nem hasonlít az előzőhöz és ezt egyáltalán nem bánom. A tanárok mind kedvesen fogadtak és az első óra elején letisztázták velem, hogy milyen szinten állok az adott tantárgyból. Ennek persze a többi diák is örült, mert így a tanár kevesebb anyagot tudott leadni nekünk. Piton professzor volt az egyetlen kivétel, ő ugyanúgy bánt velem, mint a többi diákkal és azonnal belekezdett a tanításba. Azok alapján, amit hallottam róla innen-onnan meg sem lepődtem ezen. A mardekárosokon kívül nem sokan kedvelték őt tanítási stílusa és személyisége miatt. Szigorú tekintete láttán minden diák abbahagyta a pusmorgást, sőt néha még ellenkező irányba is kezdtek el sétálni a folyosón.

Számomra kissé meglepő volt a viselkedése, mivel a bálon ennél egy kicsit talán emberibben viselkedett, bár a távolságot ott is tartotta mindenkivel. Az órán kívül először szerdán találkoztam vele, mivel este nyolcra behivatott az irodájába.

-Olivia, kérem foglaljon helyet. - az íróasztalával szemben lévő székre mutatott. Miközben kihúztam a széket fejben gyorsan megjegyeztem magamnak, hogy a keresztnevemet használta, pont ahogyan a bál napján.

-Mint a Mardekár ház vezetője azért hívattam ide, hogy megkérdezzem akad-e bármilyen problémája az új iskolával kapcsolatban?

-Nem, professzor úr.

-Hallottam a többi tanártól, hogy minden tanárgyban előrébb jár, mint a többiek. El tudná mondani, hogy a bájitaltan leckéket hol fejezte be Japánban?

Gyorsan elsoroltam az utolsó öt lecke címét és biztosítottam a professzort afelől, hogy tökéletesen emlékszem a megtanultakra.

-Rendben van. Ha bármi kérdése lenne felém szerda este nyolckor mindig az irodámban vagyok.

-Köszönöm professzor úr.

-Most elmehet Miss Malfoy.

A név hallatán döbbenten néztem a professzor szemeibe. Rajta is a döbbenetet láttam. Gyorsan mérlegeltem a helyzetemet. Nem lehetek kiakadva a nevem miatt, hiszen ezen nem tudok változtatni. Valamin azt sem hagyhatom, hogy más is olyan állapotban lásson, mint a velem szemben ülő professzor azon a bizonyos estén. El kell engednem a rossz érzéseket a nevemmel kapcsolatban, nem lehetek gyerekes.

-Jó éjt professzor úr! - némán felálltam a helyemről, azonban még mielőtt elindultam volna az ajtó felé a professzor megszólalt.

-A bálon történtekről...

-Nem szeretnék arról a napról beszélni. Ahogyan azt látja, már jobban vagyok azóta. - kérlelően néztem a szemeibe és úgy láttam rajta, hogy megért engem.

-Jó éjt Olivia!

-Maradhat a Miss Malfoy uram. Elvégre ez a nevem.

A szobámba érve szinte levetettem magam az ágyamra. Már eltelt három nap, de még mindig nem jutottam el a könyvtárba, sőt azt sem tudtam, hogy merre van. Minden nap volt valami fontos dolog, amit iskola után el kellett intéznem, de holnapra nincs semmi tervem. Mindenképpen el kell kezdenem a kutatásaimat.

A bál utáni napokban már körvonalazódott bennem, hogy mi is az, amit tehetek a saját és az öcsém jövőjéért. Még két évem van hátra a suliból és mire végzek a testvérem is majdnem két éves lesz. Ezek után el kell tűnnöm vele együtt. Kutatásom célja az lesz, hogy találjak egy olyan helyet, ahol biztosan nem találnak meg de nem is kell úgy élnünk, mint aki éppen bujdokol.

Az első megoldandó probléma a megtalálásunk elkerülése, amit nehezít a tény, hogy az öcsém még kiskorú lesz, így őt könnyebben megtalálhatják.

A másik probléma, amin még ráérek gondolkodni, az a konkrét hely, ahol élhetünk. Elvetemült ötletnek is tűnhet ez az egész, de nem kockáztathatom meg, hogy Draco a szüleink mellett nőjön fel. Persze további gondot jelent az is, hogy meg kell tanulnom felnevelni egy gyereket, valamint az anyagi dolgokat is meg kell oldanom, de úgy érzem, hogy ez utóbbival nem lesz baj.

A tervem miatt nem is engedhetem meg, hogy férjhez adjanak a szüleim. Szerencsére a mostani férjjelölt, James nem igazán tűnik elkötelezettnek a kapcsolatunk iránt, mivel folyton egy másik lánnyal látom lógni. Igazából eddig még semmi jelét nem adta annak, hogy egyáltalán ismer engem, amit én egyáltalán nem bánok.

Egyetlen hű társam a cicám, Kredenc volt, aki minden este mellettem aludt az ágyban én pedig minden szabad percemet igyekeztem a közelében tölteni.