Olivia Malfoy és Perselus Piton **Szünetel**

9. fejezet

Olivia

A tanév első két hónapja gyorsan eltelt. A Jessicával való szóváltásom óta a három lány minden lehetséges módon igyekszik megnehezíteni az életemet. Minden alkalommal, amikor rejtélyes eltűnik valamim tudom, hogy ők állnak a háttérben. Cserébe Kredenc az ő ágyukon élesíti a körmeit és néha az ágyneműiket is szétcincálja, ami további veszekedésekre ad okot.

Ana és én nem kerültünk közelebb egymáshoz, de minden reggel mellette szoktam megenni a reggelimet és ha én érkezek meg hamarabb a nagyterembe akkor ő is mellettem foglal helyet. Mivel mind a ketten olvasni szoktunk az étkezések alatt nem is nagyon lenne lehetőségünk még beszélgetni is.

Ha nem tanórákon vagyok akkor a könyvtár egy bizonyos asztalánál ülök és kutatok. Ez az egyetlen asztal, ami három oldalról is körbe van véve könyvespolcokkal, így máshonnan alig látni oda. Szerencsére eddig még senkit nem találtam ott, ezért hivatalosan is a magaménak érzem. Ana is sokat tartózkodik a könyvtárban, de ahogy láttam neki a terem másik végében van egy állandó helye.

Sajnos a kutatásaimmal nem haladtam, bármennyire is próbálkoztam. A Japánban végzett kutatásom eredményeit kidobhattam a kukába, mivel kiderült, hogy egy gyerekkel sokkal nehezebb elrejtőzni, mint az eddig hittem. Egymás után olvastam ki és tanulmányoztam át a könyveket, de nem sok sikerrel jártam velük. Ahogy teltek a hetek kezdtem elkedvtelenedni emiatt. Még több időt fordítottam a kutatásra és kevesebbet a pihenésre, ami miatt kezdtem fáradni.

Október utolsó pénteki napján már kora reggel felkeltem és Kredenccel együtt levonultam a kandalló mellé olvasni. Nagyon belemélyedtem a könyvbe és már csak azt vettem észre, hogy nyüzsgés van körülöttem, mindenki indul a nagyterembe reggelizni. Nem voltam éhes, így inkább az óra kezdetéig a klubhelyiségben maradtam olvasni.

Az első óránk bájitaltan volt, ahova sikerül időben megérkeznem. Elfoglaltam a helyemet Ana mellett a legelső padok egyikében majd igyekeztem a tananyagra koncentrálni. A bájitalt, amit főztünk már ismertem, ezért engedtem, hogy Ana irányítson, így ő is megtanulja az elkészítésének a technikáját. Éppen megkért, hogy öntsem az üstbe a kezemben lévő üvegcséből a folyadékot, amikor megéreztem, hogy valaki legilimeciát alkalmazva rajtam a gondolataim között próbál kutatni. Bár szerencsére ez nem sikerül neki, mivel egy nagyon alap szintű okklumeciát tanultam Japánban, azonban a kezemben lévő üvegcséből pár cseppet kilötyögtettem, ami három kis lyukat mart az asztalom lapjába.

Ijedten néztem fel és rögtön Piton professzor tekintetét kerestem a szemeimmel. Mintha egy fél pillanatig láttam volna rajta döbbenetet, majd átváltott a szokásos stílusába.

-Miss Malfoy. Ha nem képes koncentrálni az órámon, akkor meg kell kérnem, hogy távozzon. Remélem felfogta, nagy szerencse, hogy nem az egyik diáktársára öntötte rá ezt a folyadékot.

-Elnézést professzor úr, jobban oda fogok figyelni!

-Este nyolc órakor várom az irodámban. - mondta szigorúan. - Tíz pont a Mardekártól.

Persze erre a mondatra a mardekárosok zöme felhördült, de engem ez a tíz pont nem izgatott. Minden órán plusz pontokat kap miattam a házam, ez az első eset, hogy pontot vontak le miattam. Az óra végéig csak a feladatra koncentráltam, azonban az ebédet muszáj volt kihagynom, hogy egyedül lehessek és gondolkodhassak.

Az ágyamba feküdtem és Kredencet simogattam, miközben a tanórán történteket próbáltam megfejteni. Biztos voltam abban, hogy a professzor akart valami információt megszerezni tőlem, más nem lehet ilyen szinten az legilimenciában a teremből. Még csak a szemébe sem néztem és pálcát sem használt. A kérdés csak az, hogy mit akarhat tudni pont tőlem. Nem tudom eldönteni, hogy a szüleim után nyomoz vagy utánam. Ha a szüleim megkérték őt arra, hogy tartsa rajtam a szemét, akkor ennek a legjobb módja a legilimencia. Még ha ez tilos is az iskolában.

Hamar el kellene döntenem, hogy ki után nyomoz. Ha a szüleimet akarja leleplezni akkor az én oldalamon áll, de ha ők bérelték fel őt akkor a legnagyobb ellenségem. A bálon ott volt, tehát a szüleim szövetkezni akarnak vele, azonban csak a legutolsó pillanatban hívták el őt és ahogyan láttam a többi vendég nem szimpatizált vele. Viszont őt küldték utánam, hogy találjon meg. Teljesen elveszettnek érzem magam.

A maradék óráimon nagyon koncentrálnom kellett, hogy a tananyagra tudjak figyelni. Szerintem Ana is észrevette rajtam a feszültséget., mivel órák után életében először ő kezdeményezett velem beszélgetést.

-Jól vagy Olivia? Ne bánkódj a reggel történtek miatt, nem történt semmi baj!

-Nem, jól vagyok, köszönöm. Csak gyorsan meg kell írnom a házimat még nyolc előtt. Sietek.

-Nem vacsorázol előtte? Én is oda indulok.

-Menj csak nyugodtan, most nem vagyok éhes.

Csalódottságot láttam Ana zöld szemeiben. Arca kissé elpirult, ami igazán jól passzol sötétvörös hajához.

-Rendben. Szia! - félénken intett és elindult a nagyterem irányába.

Miután egy óra alatt végeztem a házival maradt még egy kis időm, hogy a helyzetemről gondolkodjak. Azonban hiába próbáltam meg belelátni a professzor gondolataiba nem tudtam rájönni, hogy mi vitte rá arra, hogy a szabályokkal szembemenve egy diákja fejében kutakodjon.