Olivia Malfoy és Perselus Piton **Szünetel**

30. fejezet

Olivia

Mivel számomra a Szilveszter egyet jelent a fényekkel és a tűzijátékkal így az estére bekészített ruhám is csillogó volt. A felső részét sok kis flitter díszítette, míg az alsó része egy egyszerű sötétzöld szoknya volt, ami a térdemig fel volt vágva az egyik oldalán. Gyorsan kerítettem egy hosszabb felsőt is, így már a csupasz karjaimat és el tudtam takarni a kíváncsi szemek elől.

-Olivia, ideje indulni, kész vagy? - édesanyám kopogott be az ajtón és a válaszomat meg sem várva benyitott.

-Igen, kész vagyok. Indulhatunk.

-Nagyon helyes. A magassarkú cipőt még ne felejtsd el! Azzal együtt lesz tökéletes ez a ruha!

Levonultunk a nappaliba, ahol már egy kisebb tömeg kezdett kialakulni. Az Alston család három tagja nagyon megviseltnek látszott, itt-ott hegeket is látni véltem rajtuk. James azonnal odajött hozzám, mihelyt leléptem a lépcső utolsó fokáról.

-Olivia annyira jó, hogy te is itt vagy! Féltem, hogy már nem is találkozunk a szünetben! Biztosan nagyon sajnáltad, hogy nem vehettünk részt a karácsonyi bálotokon!

Mivel minden szem ránk szegeződött kénytelen voltam csalódottságot színlelni. Be kell látnom, hogy a mai este túl veszélyes lesz számomra. James pedig ki fog használni minden lehetséges alkalmat, hogy engem az őrületbe kergessen.

-Most, hogy mindenki itt van ideje uzsonnázni. Ne aggódjatok, nem terveztelek titeket halálra etetni, csak egy kis könnyed fogást tálalunk még vacsora előtt. Gyertek, vonuljunk át az étkezőbe.

James kinyújtotta felém karját, amit el kellett fogadnom. Egyenesen a helyemhez kísért, majd helyet is foglalt mellettem. Az étkezés közben halkan szólt a háttérben a zene és mindenki más cseverészett a mellette ülővel, minket kivéve. Pár perc csend után James volt az, aki kezdeményezett.

-Hogy sikerült a bál?

-Remekül sikerült, mindenki jól érezte magát.

-Remélem akadtak kérőid így, hogy nem lehettem ott és nem árultál petrezselymet a sarokban.

-Miért hiszed azt, hogy táncolni akartam bárkivel is?

-Ezt értsem úgy, hogy nem táncoltatott meg senki? Hát miféle népség gyűlt ott össze?

-Ne értsd úgy, igen is sokat táncoltam.

-Nagyon helyes. Jót tesz az alakodnak. Bár azzal most sincsen semmi probléma.

James végigmért tetőtől-talpig, ami miatt szinte hányingerem lett.

-Nem kell törnöd magad nálam. Látom, hogy hány lányt szédítettél már meg a suliban és én soha nem fogok beállni közéjük.

Jól elszórakozott ezen a mondatomon, fél percbe telt mire össze tudta szedni magát és válaszolt.

-Neked nem is kell beállnod ebbe a sorba, hidd el nekem. Talán te vagy az egyetlen lány a mardekárban, akinek ezt őszintén tudom mondani. Ja meg persze a Bolton lány, de rá kár is fecsérelni a szót.

-Hát persze.

-De komolyan, neked sem kellene vele lógnod. Nem tudom, hogy neked mi érdeked fűződik ehhez a barátsághoz, de hidd el nekem, jobb ha a közelébe se mész.

-Figyelmen kívül hagyva azt a gyanúsítgatást, hogy nekem csak érdekem származhat ebből a barátságból, kérlek fejtsd ki, hogy miért nem kellene vele lógnom!

-Hát a szülei miatt! Vagy nem is tudsz róluk?

-Tudok róluk, Ana félvér.

-Hát igen, de nem emiatt. Tudod mit. Neked még nem is kell a nagyok dolgával foglalkoznod.

-Miért, mi van a szüleivel?

-Mindent meg fogsz tudni, ha itt az ideje. Neked nem kell aggódnod semmi miatt. Csak légy jó kislány és hallgass a családodra.

-Ne beszélj úgy velem, mint egy kölyökkel!

-Óh Olivia hogyan is beszélhetnék veled úgy, amikor a dekoltázsod egyértelműen azt mutatja, hogy már felnőttél.

Gyorsan összehúztam magamon a felsőt, hogy James ne tudja tovább legeltetni a szemét rajtam.

-Egy ilyen vékonyka felső nem hiszem, hogy az utamba tud állni. Ráadásul meleg van idebent, miért nem veszed azt le magadról?

-Pontosan tudod te is.

-Változni fog ez még Olivia, majd meglátod.

Szerencsére innentől kezdve hosszú órákig nem kerültem James közelébe, mivel ő el volt foglalva a társaság férfi tagjaival. Az asszonyok is jól elbeszélgettek, így én az egyik kanapét foglaltam be a nappaliban, az ölemben Dracóval. Vacsora után azonban a dajka elvitte tőle őt, így egyedül maradtam, aminek csak azért nem örültem, mert féltem, hogy valaki beszélgetni akar majd velem.

-Olivia! Úgy hallottam, hogy tudsz zongorázni.

-Igen Mrs. Glove tudok.

-Ha megkérlek játszol nekünk valami szépet? Évek óta nem vette már használatba senki ezt a zongorát. Csak azért nem dobtuk még ki, mert igazán elegánsan fest itt a nappali közepén.

Leültem a zongora mellé és elkezdtem játszani az egyik kedvenc dalomat, ami Draco altatója is volt egyben. Énekelni nem szerettem volna és szerencsére arra nem is kértek meg. Amikor vége lett a számnak odajött mellém Mr. Alston és megkért, hogy játsszak valamit, amire lehet táncolni.

Ezer örömmel teljesítettem a kérését, hiszen így legalább én kimaradhattam a táncból és az ezzel járó kellemetlenségekből. Mindenki vidáman táncolta végig az első számot, majd mikor bele akartam kezdeni a másodikba is James tettetett felháborodással a hangjában megszólalt:

-Nem igazságos, hogy pont a legszebben tündöklő hölgy maradjon ki ezekből a táncokból!

-Egyetértek, Mark szólj a manóknak, hogy hozzák át ide a zenelejátszót. Így mindenki tud táncolni.

Mrs. Glove ismét bezsebelt tőlem egy mínusz pontot és persze James is. A keringőt és a rá következő két dalt legnagyobb örömömére vele kellett táncolnom. Szerencsére beszélgetni nem akart, csak azzal a gúnyos vigyorával nézett rám végig a táncok közben.

Az éjféli tűzijáték hosszú perceken át tartott, a család semmire nem sajnálja a pénzt, ez tisztán látszik. Miközben a szemem előtt ide-oda cikáztak a szebbnél-szebb fénycsóvák, az este már sokadszorra eszembe jutott Perselus és az, hogy vajon ő hogyan ünnepli az újévet.