Olivia Malfoy és Perselus Piton **Szünetel**

24. fejezet

Olivia

-Vissza kell mennünk. A szülei hiányolni fogják.

-Én nem akarom ezt abba hagyni. - kérlelően néztem a professzoromra.

Hosszan pislogott egyet majd kinyújtotta felém karját és szótlanul visszavezetett a bálterembe. A csalódottságot le kellett törölnöm az arcomról, mivel mindkét szülőm azonnal rám pillantott ahogy átléptem a küszöböt.

-Olivia. Kérlek gyere velem. Azt hiszem, hogy még nem mutattunk be téged Mr. és Mrs. Glove-nak. Perselus te is tarts velünk kérlek. - anyám hozta a szokásos formáját.

-Ők azok akikről szó volt korábban. Mindenképpen le kell nyűgöznünk őket. - súgta a lehető leghalkabban a fülembe, miközben kis hármasunk apám és a házaspár felé tartott.

-Olivia, hát végre előkerültél! Perselus barátom köszönöm, hogy mindig vigyázol a mi szeleburdi lányunkra. Mr. és Mrs. Glove, szeretném bemutatni a lányunkat Oliviát és Perselus Pitont, aki a Roxfort bájitaltan tanára.

A házaspár kinézete annyira hasonlított egymásra, hogy én simán testvéreknek hittem volna őket. Mindkettőjüknek hosszú fekete haja és feltűnően rövid nyaka volt. Csak feketét viseltek és ezek mellé tonnányi arannyal aggatták tele magukat.

-Micsoda öröm végre személyesen is megismerni magukat Mr. Glove és Mrs. Glove. A szüleim már rengeteget meséltek magukról. Remélem jól érzik magukat ma este.

-Ó igen, hát persze. Nagyon röstelljük, amiért csak a vacsora után értünk ide, de halaszthatatlan dolgunk akadt. - Mrs. Glove rásandított apámra, aki bólintva nyugtázta a mondanivalóját.

-Piton professzor, mondja szeret a Roxfortban tanítani?

-Ez egy nagyon összetett kérdés asszonyom.

-Akkor mit szólna hozzá, ha tánc közben kifejtené? Már egy órája itt vagyunk, de még nem is táncolhattam. - Mrs. Glove ebben a pillanatban vívta ki az ellenszenvemet. Most tényleg végig kell néznem ahogy a professzor máshoz ér hozzá, mikor pár perccel ezelőtt még...Most viselkednem kell.

-Mrs. Glove ezer örömmel eltáncolom Önnel a következő táncot, azonban még mielőtt csatlakoztunk volna Önökhöz felkértem táncolni Miss Malfoyt, akinek igazán nem szeretnék csalódást okozni.

-Természetesen. Menjenek csak. Talán Mr. Malfoy lesz olyan gavallér és elszórakoztat engem addig.

-Megtisztelne, ha nekem ajánlaná a következő táncát.

Három pár vonult fel a táncparkettre. Apám és Mrs. Glove, akin látszott hogy tényleg jól érzi magát ebben a társaságban, én és a professzor, valamint Mr. Glove és anyám, akik szerintem csak nem akartak kettesben ácsorogni a parkett szélén miközben a többiek táncolnak.

A parkett tele volt más táncosokkal, de mikor mi hatan felálltunk mindenki más levonult és szélről nézte az eseményeket. Egy lassú keringőt kezdtek el játszani, aminek nagyon örültem. A professzor határozottan tartotta a kezemet és fogta meg a derekamat.

-Igazából nem emlékszem rá, hogy igent mondtam volna magának bármikor is.

-Lássa be, hogy így legalább van lehetőségünk beszélni.

-Szerintem pontosan elég időnk volt erre korábban.

-Az újonnan bemutatott családra értem. Mennyit tud róluk?

-Nagyon fontosak a szüleimnek. Azt hiszem, hogy a hatalmas vagyonuk és befolyásuk pont elég indok erre. Magának sem ismerős még a nevük sem?

-Egyáltalán nem. Igyekezzen még beszélni róluk a szüleivel. Hátha közlékenyek lesznek ma este.

-Miért lennének? Soha nem szoktunk leülni és csak úgy csevegni.

-Az alkohol Miss Malfoy nagyon sok mindenre jelent megoldást.

-Én nem élek ilyen szerekkel.

-Maga nem, de én igen. Úgy érzem, hogy itt az ideje kicsit összebarátkoznom a társaság néhány tagjával.

-Be akar állni közéjük? - kérdeztem hitetlenkedve, talán egy kicsit hangosabban, mint kellett volna.

-Csak látszólag. Valamint kérem ne ordítozzon. - egy pár centivel közelebb húzott magához.

A maradék pár percben már nem akartam beszélgetni, csak a táncra koncentráltam és a partneremre, akiből nem néztem volna ki, hogy ilyen jól tud táncolni.

-Figyeljen rám Olivia. Valóban azt tervezem, hogy leitatom az édesapját és újdonsült barátját. Kérem vigyázzon magára, ma már valószínűleg nem találkozunk.

-Rendben, de van egy feltételem. - mérges pillantást kaptam válaszul. - Ne aggódjon, szerintem könnyen teljesíthető.

-Hallgatom.

-Hívjon mindig így.

-Nem tegezhetem az iskolában a diákjaimat.

-Nem kell tegeznie, hiszen most sem tette. Csak az Oliviát jobban szeretem hallani magától.

A zene véget ért én pedig még mindig a professzorral néztem farkasszemet. Lassan leengedte a kezeinket a magasból és elengedte a derekamat.

-Rendben. Megteszem amit kér tőlem Olivia.

-Csak ennyit akartam hallani. Vigyázzon magára professzor úr!