Olivia Malfoy és Perselus Piton **Szünetel**

31. fejezet

Olivia

Ahogy eszembe jutott Perselus könnyek szöktek a szemembe és bármit meg tettem volna érte, hogy újra láthassam őt. Még négy nap..még négy nap..ezt mondogattam magamban, de az a négy nap még rengetegnek tűnt.

A tűzijáték után visszavonultunk az ebédlőbe, ahol mindenkinek felszolgáltak egy pohár pezsgőt, hogy koccintani tudjuk az új évre. Egész évi alkohol bevitelemnek a felét teszi ki az újévi pezsgő, mivel ezen a napon és a születésnapomon kívül nem szoktam alkoholt fogyasztani. Mindenki koccintott mindenkivel, legurítottuk a pezsgőt és visszamentünk a nappaliba beszélgetni.

Hirtelen nagyon melegem lett, amit a pezsgőre fogtam. Pár perc múlva már annyira kipirosodott a fejem, hogy anyám is észrevette és rám szólt, hogy legalább a felsőmet vegyem le. Engedelmeskedtem neki és közben legyezni kezdtem magam az Esti Próféta egyik számával. Egy kis idő múlva megakadt a szemem a címlapon, amelyen egy ismerős nevet véltem felfedezni.

Gyorsan elolvastam a cikket, amely arról szólt, hogy Mr. Bolton feleségét a mugli Mrs. Boltont tegnap este holtan találták saját házuk kertjében, egy fára akasztva. A Minisztérium egyenlőre nem nyilatkozik az ügyről, azonban annyi biztos, hogy az asszony nem saját maga vetett véget az életének.

Talán pont erről beszélt James. Meg akartam őt keresni a szememmel, de a fejem elkezdett zúgni és enyhe szédülést is éreztem.

-Olivia minden rendben van? Elég rosszul nézel ki. - a hang Jameshez tartozott.

-Eléggé szédülök és fáradt vagyok. Ha nem haragszanak akkor felmennék a szobámba.

-Persze, gyere csak felkísérlek.

James ellentmondást nem tűrően felsegített és megtámasztotta az oldalamat. Nagyon lassan tudtunk így haladni, még jó ideig hallottam a nappaliból szűrődő beszélgetést, ami arról szólt, hogy nem kellett volna annyit innom. A szobám előtt egy pillanatra megálltunk, James kinyitotta az ajtót és lefektetett az ágyra.

-Azt hiszem végül mégis én nyertem, nem gondolod?

Agresszív hangja egy kicsit felébresztett, de éreztem hogy pár perc és teljesen elnyom az álom. Még tenni sem tudtam ellene.

-Gyere ülj fel egy kicsit, segítek levetkőzni. Ebben a ruhában csak nem alhatsz.

Felültetett az ágy szélére és miután lehúzta a ruhám cipzárját a fejemen keresztül levette rólam a ruhát is. Próbáltam kapálózni és beszélni hozzá, de annyira erőtlennek éreztem magam, hogy semmi esélyem nem volt ellene. Visszalökött az ágyra ő pedig letérdelt az ágyam elé. Kicsit megemelte mindkét lábamat és a combom belsejét mohón végigcsókolta, még a lábaim közti területet sem hagyta ki. Tovább haladt és végigcsókolta az egész testemet. Feljött az ágyra és szinte letépte rólam a melltartómat.

Itt már annyira félálomban voltam, hogy szerencsére néhány perc ki is esett, arra ébredtem fel, hogy csúszós nyelvét a számba dugja. A biztonság kedvéért lefogta a kezeimet, így már tényleg semmi esélyem nem volt a szabadulásra. Halkan nyöszörögtem, ez volt minden amit tenni tudtam.

-Nem kell aggódnod Olivia, most nincs túl sok időm rád, de ennyi bőven megteszi egy időre.

Felemelt és teljesen belefektetett az ágyba, majd betakargatott és ott hagyott egyedül az ágyban. Még sírni sem volt erőm, rögtön mély álomba zuhantam.

Másnap reggel nagyon korán ébredtem és amint eszembe jutott a tegnap este halkan könnyezni kezdtem. Biztos voltam benne, hogy ő tett valamit az italomba, hiszem egy pohár pezsgőtől senki nem dől így ki. A Bolton családra egyenlőre még gondolni sem tudtam, csak innen akarok elszabadulni. Gyorsan felöltöztem és összepakoltam a dolgaimat. Mivel még mindig nagyon korán volt és még mindig pánikoltam az előző este történései miatt, úgy döntöttem, hogy leülök és írok egy levelet Perselusnak.

Időközben rájöttem arra, hogy nincs bagoly a közelben, amivel el tudnám küldeni, illetve ha van is akkor az a Glove családé, amiben nem terveztem megbízni. Mivel nem volt jobb ötletem csendben vártam a nyolc órát, ugyanis akkorra volt beígérve a reggeli.

A reggeli közben igyekeztem rá sem nézni James-re, aki szintén kerülte a tekintetemet valami oknál fogva. A kávét felszolgálták, én pedig engedélyt kértem a távozásra, mivel még rá akartam nézni a kisöcsémre indulás előtt. Draco még éppen a reggeli tejecskéjét fogyasztotta amikor beléptem a szobájába, így leültem mellé és megvártam amíg végez vele.

-Kisasszony az édesanyja üzeni, hogy ideje készülődni. Fél óra múlva indulunk haza.

-Köszönöm, de én már bepakoltam. Addig itt maradok a kicsivel, magának úgy is össze kell pakolnia.

A dajka szótlanul pakolászott mellettünk, mi pedig időközben átvonultunk Dracóval az én szobámba és kitettem a bőröndömet a folyosóra, hogy ennyivel is gyorsabban indulhassunk.

Odalent a nappaliban mindenki a kandalló körül állt és búcsúzkodott. Abban biztos voltam, hogy nem fog nekem hiányozni sem ez a ház, sem pedig ezek az emberek.

Beléptem a kandallóba és miközben kimondtam az úti célt James szúrós szemeit éreztem magamon.