Olivia Malfoy és Perselus Piton **Szünetel**

19. fejezet

Olivia

Nem tudom elhinni, hogy az utóbbi időben milyen sokszor sírok. Egész életemben nem sírtam ennyit. A másik hihetetlen dolog, az a hihetetlenül jó érzés, amit akkor élek át, amikor Piton professzor átölel. Az ajtó előtt álltunk és már percek teltek el az utolsó elhangzott szó óta. A sírásom abbamaradt én pedig elvesztem az ölelésben. Biztos voltam benne, hogy nem én fogok véget vetni ennek, nem láttam értelmét befejezni egy ilyen kellemes dolgot.

Bár nagy volt a csábítás, hogy elkezdjem simogatni a professzor hátát, a félelem még nagyobb volt. Honnan tudjam, hogy ő nem csak vigasztalni akar engem? Látta a fátyolos szememet, biztosan csak vissza akart hozni egy kicsit az életbe. Ez a viselkedése azonban nem illett a róla hallottak közé. Mindenkivel távolságtartó és szigorú, sőt sokszor félelmetes is. Lehet hogy rossz döntést hoztam, csak beédesgette magát, így érve le, hogy bízzak benne.

A teljes elbizonytalanodásnak az a csók vetett véget, amit a fejemre kaptam. Ez a csók elég bátorsággal töltött fel, hogy lassan elkezdjem felfedezni a hátát. Finoman simítottam végig először az egyik majd a másik kezemmel. Válaszul a professzor még erősebben magához szorított, ami miatt nyekkentem egyet.

-Elnézést, nem akartam fájdalmat okozni. - a professzor véget vetett az ölelésnek, csak a kezeimet fogta továbbra is és aggódó tekintettel nézett rám.

-Semmi gond. - csillogó szemekkel néztem vissza. Nem is volt más vágyam, csak őt csodálni egész nap. Megtudni róla mindent. Ismerni akartam őt.

-Sajnálom, kissé elragadtattam magam. Kérem felejtse el. - megpróbálta elengedni a kezemet, de én nem hagytam.

-Pontosan mit kellene elfelejtenem?

-Nézze, segítek magának a szüleivel kapcsolatban, de Maga továbbra is a diákom. Nem kerülhetünk közelebb egymáshoz.

Jól tudtam, hogy ilyen értelemben igaza van, de az hogy hangosan is kimondta szíven ütött.

-Most szeretnék elmenni.

-Vigyázzon magára!

Kiléptem az ajtón és futólépésben elindultam a szobám felé. Ana a klubszobában volt, éppen a könyvtárba készült.

-Szia Olivia. Minden rendben van? Este nem láttalak megérkezni és reggel sem voltál itt.

-Minden rendben van Olivia, csak sok a dolgom mostanság.

Választ sem várva felviharzottam a lépcsőn és a szobánkba lépve elterültem az ágyamon. Egy puha szőrgolyó azonnal megjelent a fejem mellet.

-Szia Kredenc. Ne haragudj, mostanában nem töltök sok időt veled. Hozok ma neked valami finomságot és egész este simogatlak majd. Jó lesz?

Elégedett dorombolást kaptam válaszul. Egy órán keresztül csak simogattam az én kis barátomat és az elmúlt napokon járt az eszem. Nem akarom elnyomni az érzéseimet, ebben biztos vagyok. Életemben először érzek szeretetet egy férfi iránt és ez hatalmas boldogsággal tölt el. Bárcsak más körülmények között találkoztunk volna.

A reggeli henyélés után csatlakoztam Anához, és délig a könyvtárban írtam a leckéimet. Amikor végeztem átsétáltam Ana asztalához.

-Ana, van kedved velem ebédelni?

-Persze. - meglepődött arcot vágott, ami nem csoda hiszen soha nem hívtam még el őt sehova.

A folyosókon most először beszélgettünk is.

-Te mit szoktál csinálni a szabadidődben Ana?

-Legtöbbször a könyvtárban vagyok, csak úgy ahogy te. Tagja vagyok a kórusnak, a többiekkel hetente egyszer szoktunk összeülni gyakorolni. Valamint ki szoktam járni az edzésekre is.

-A kviddics edzésekre gondolsz?

-Igen. - Ana elpirult, amiből arra következtettem, hogy tetszik neki valaki a csapatunkból.

-Mondd csak van valaki akit nagyon tehetségesnek tartasz?

-A csapat két legjobb játékosa egyértelműen a két terelő James és William. Persze a többiek is jól játszanak, de ők ketten nagyon jó párost alkotnak. Mióta ők ketten játszanak nincs olyan meccs, amit elvesztettünk volna. Te nem szereted a kviddicset?

-Nem igazán vagyok oda érte. Nagyon szeretek repülni, de nekem nem valók a sportok se mint játékos, se mint néző.

-Legközelebb azért kijöhetnél. Az újév első párosítása a Mardekár-Hugrabug, ami elég ígéretesnek ígérkezik.

-Rendben van, egy alkalomba csak nem halok bele.

-Tényleg, mit csinálsz a karácsonyi szünetben? Mentek valahová a szüleiddel?

-Nem, most született a kisöcsém, így biztosan otthon maradunk.

Hirtelen beugrott a karácsonyi bál. Eddig sikerült teljesen megfeledkeznem róla. Eh. Szerencsére James megtartotta jó szokását és egész évben került engem. Nagyon remélem, hogy Ana nem őt szemelte ki. Sokkal jobb embert képzelek mellé.

Ebéd után elvonultunk a szobánkba, Kredencet megetettem az előre beígért finomsággal aztán egész este lent ültünk Anával a klubhelyiség kandallója előtti kanapén és varázslósakkot játszottunk. Az én drága kiscicám pedig egész este az ölemben feküdt és élvezte a simogatást.