Olivia Malfoy és Perselus Piton **Szünetel**

23. fejezet

Perselus

Teljesen más érzésekkel közeledtem a Malfoy kúria bejárati ajtaja felé, mint a legutóbbi bál előtt. Semmi kedvem nem volt elviselni a sok sznob aranyvérű varázslót és Lucius sunyiskodására sem voltam túlzottan kíváncsi, de bármit megadtam volt azért, hogy újra láthassam Oliviát, bár még egy hét sem telt el mióta haza utazott.

Narcissa szívélyesen köszöntött, amit még mindig nem tudok mire vélni. Valamiért nagyon szükségük van rám, de eddig még nem derült ki, hogy pontosan mi a tervük velem. Közvetlen mellette állt Olivia, aki a kis Dracót fogta a kezében. Láttam rajta, hogy nem számított rám, ahogyan a kézcsók miatti borzongását sem tudta elrejteni előlem.

A többi vendég most nem volt annyira ellenséges velem, mint korábban, több régi ismerős odajött köszönni és cseverészni kicsit, amit szerencsére hamar abbahagytak, látván az érdektelenségemet.

-Perselus! - hallottam Lucius hangját a hátam mögül. - Hát eljöttél. Ez remek. Kérlek ne haragudj meg ránk, de újra kellett gondolnunk az ülésrendet Alstonék miatt, ezért át kellene ülnöd Olivia mellé. Remélem nem gond.

Ennél jobb hírt szerintem úgy sem fogok kapni a mai este folyamán. Másodpercekkel később már Olivia mellett ültem, akinek végre volt alkalmam megcsodálni sötétzöld ruháját és elegánsan feltűzött haját. Annyira közel ültünk egymáshoz, hogy alig bírtam tűrtőztetni magam. Ha rajtam múlik egész este a dekoltázsát bámultam volna és minden porcikáját végigcsókolom.

A vacsora végeztével mindenki átvonult a bálterembe. Nem vagyok táncoslábú egyáltalán, ezért pár dal után ki is mentem a kertbe és megkerestem a nyári rejtekhelyünket. Már egy fél órája ülhettem ott, amikor megjelent Olivia, akinek fehér kabátja tökéletesen illett szőke hajához. Mellette akartam maradni még hosszú-hosszú ideig de tudtam, hogy meg fog fázni, ha sokáig kint ülünk, ezért ajánlottam fel neki, hogy visszakísérem.

A két fiatal az erkélyen érdekes beszélgetésbe kezdett, amit mindenképpen ki akartam hallgatni, ezért gyorsan odébb toltam Oliviát és saját talárommal takartam el a kíváncsi szemek elől. Igyekeztem minden idegszálammal a beszélgetésre koncentrálni, azonban amikor már csak ketten maradtunk kint kénytelen voltam visszafordulni Olivia felé, akinek az érzéseit tisztán le tudtam olvasni az arcáról.

Kissé felemelte a fejét, amikor egy reccsenő hangot hallottam.

-Hoppá. Ez eltört.

Olivia lassan felemelte a kezét és kivette hajából a széttört hajcsatja egyik felét. Közben a haja leomlott vállaira és észrevettem a másik eltört darabot, ami kissé bele volt akadva a hajszálaiba. Finoman kiszedtem a kis zöld műanyag darabot, majd Olivia kezébe adtam.

-Akkor mostantól leengedve hordom a hajam.

Kezeivel finoman beletúrt a hajába és ez a mozdulat ismét eljuttatta az orromba azt az édes virág illatot, amit már korábban is éreztem Olivián.

-Jó leszek így is? - Olivia hatalmas szemekkel nézett rám, aminek többé nem akartam ellenállni.

Bal kezemmel végigsimítottam puha arcán, majd hüvelykujjammal végigsimítottam az állán. Ajkai kissé szétnyíltak, szemét lecsukta és teljesen a gondjaimra bízta magát. Finoman végigsimítottam először az alsó, majd a felső ajkán az ujjammal, amire válaszul egy halk sóhaj hagyta el a száját.

Jobb kezemmel közelebb húztam magamhoz és homlokomat a homlokához nyomtam.

-Olivia te tökéletes vagy. - mosolyra húzta a száját, mire én még egyszer megsimogattam az ajkait.

Utolsó erőmmel visszafogtam magam és eltávolodtam tőle. Meg szerettem volna őt csókolni, ez nem kérdés de féltem a következményeitől. Helyette egy apró csókot adtam a nyakára, közvetlen a füle alá, mire megfeszítette a testét és egy korábbinál hangosabb sóhaj hagyta el a száját. Még több csókot adtam a nyakára, ő pedig megszorította mindkét kezemet és folytatta a sóhajtozást.

Pár csók után erőt vettem magamon és eltávolodtam tőle. Olivia arca jobban kipirosodott, mint bármikor korábban, ami egyértelmű jele volt annak, hogy mostantól semmi sem lesz olyan, mint előtte.