Olivia Malfoy és Perselus Piton **Szünetel**

29. fejezet

Olivia

A karácsonyi ünnepek után édesanyám felkeresett a szobámban. Azt hittem, hogy csak Dracót akarja elvinni tőlem, mivel a kicsi szinte a nap minden percében nálam volt.

-Még nem beszéltük meg az idei Szilveszter részleteit. Kivételesen most nem itthon fogjuk tölteni, mivel az egész család hivatalos Glovékhoz. Az éjszakát mindenképpen ott fogjuk tölteni, ezért kérlek készítsd össze a dolgaidat időben. Aznap délután indulunk.

-Draco is velünk jön? - ránéztem a kicsire, aki anyám kezei között volt, ő pedig visszamosolygott rám.

-Természetesen visszük őt is magunkkal, illetve a dajkáját is. Nem is értem, hogy erre miért kellett külön rákérdezned.

-Bocsánat. Lesznek még mások is a bulin?

-Ha lesznek is senki sem lesz idegen a számodra, emiatt nem kell aggódnod.

Anyám sietve elhagyta a szobát, én pedig eltűnődtem azon, hogy vajon kik lehetnek majd még ott. Erős a gyanúm, hogy James és a családja meg van hívva, persze csak ha előkerültek azóta. Bár azt nem tudom, hogy a két család ismeri-e egymást.

Az otthon töltött napjaim csiga lassúsággal teltek el. Ahogyan azt megígértem Perselusnak időm nagy részében igyekeztem távol maradni a szüleimtől és csak a kis Dracóval foglalkoztam a szabadidőmben. Sajnos családi hagyomány nálunk, hogy közösen fogyasztjuk el a reggelit és a vacsorát, így minden nap legalább kétszer lehetőségük volt rá, hogy valami fogást találjanak rajtam.

Újabban többször kifogásolták az öltözködésemet, amire már kezdtem nagyon ráunni. Az egyik vacsoránál ismét felkerült ez a téma, aminek lezárására édesanyám tökéletes megoldást talált.

-Tudod Olivia, apád és én úgy döntöttünk, hogy holnap elviszlek téged a Shanda & Shelymes -be és feltöltjük a ruhatáradat csupa új ruhákkal. A régiek közül mindet elégetjük, itt nincs helye a vitának.

-Anya ezek csak az itthoni ruháim, amiket senki sem lát, miért kellene megválnom tőlük?

-Erős a gyanúm, hogy az iskolában is ezekhez hasonló ruhákat viselsz, amikor nem kell uniformisban megjelenned. Az ottani ruháidat is mind haza kell küldetned rögtön a megérkezésed után, megértetted?

-Rendben van, bár még mindig nem értem, hogy mi baj van a ruháimmal.

-Olivia lassan tizenhét éves leszel, egy nagykorú varázsló pedig nem mászkálhat ilyen gyerekes ruhákban! Ideje hozzászoknod a gondolathoz, hogy nemsokára már nem a tanulás lesz a legfontosabb dolgod.

-Hanem mi? Én szeretnék tovább tanulni miután végeztem.

A szüleim szigorúan összenéztek majd mindketten gyilkos pillantással néztek vissza rám.

-Nem hiszem, hogy ezt pont most kellene megbeszélnünk lányom. Ami biztos, hogy holnap anyáddal elmentek az üzletbe és addig ki nem jöttök onnan, amíg össze nem vásároltatok neked egy gardróbnyi ruhát. Érthető?

-Legyen inkább két gardróbnyi! A ruhából sosem elég. Meg persze cipőket is vennünk kell. Merlinre mennyi dolgom lesz veled!

-Rendben van. Ahogy szeretnétek.

Másnap órákat töltöttünk az Abszol úton, hogy kiválogassuk a számomra legmegfelelőbb ruhákat. Bár én igazából nem válogathattam, csak a próbababa szerepét töltöttem be. Szerencsére édesanyám ízlése nem volt rossz a ruhák terén, a legtöbb darab még tetszett is nekem, csak némelyik túl sokat mutatott egy-egy testrészemből.

Az órákon át tartó vásárlás után az otthoni ruháimat össze kellett gyűjtenem a szekrényemből és az újakat kellett felakasztanom a helyükre. A sok zöld, fekete és fehér ruha látványa kifejezetten tetszett, bár hiányoztak a régi sárga darabok. A másnapi utunkra is fel kellett még készülnöm, úgyhogy gyorsan kiválogattam párat a friss szerzeményekből, majd vacsora után azonnal nyugovóra is tértem.

Másnap délután háromkor már az egész család a kandalló előtt állt, hiszen a hop-hálózaton keresztül jutottunk el a Glove család birtokára, ami került elég messze van tőlünk. Én érkeztem meg harmadjára, a szüleim már a vendéglátó család mellett álltak és a ruhájukon az utazás legkisebb jelét sem láttam, míg az én kezeimen és szoknyámon tisztán látszott a hop-hálózatban való utazás velejárója, a por.

-Suvickus! - küldte rám a varázsigét Mrs. Glove, amitől azonnal megtisztult a ruhám és a kezem is.

-Köszönöm Mrs. Glove!

-Igazán nem tesz semmit! Gyere, fáradj beljebb!

Amíg a többiek megvárták az utolsóként érkező dajkát, aki az öcsémet hozta én körbenéztem a nappaliban, ami hatalmas volt. Tudtam, hogy a család igen vagyonos, de ekkora pompára nem számítottam. Bár a házaspár most is talpig feketében volt a teljes lakás fehér színben pompázott.

-Na most, hogy végre mindenki megérkezett mi férfiak elvonulnánk kicsit a szobámba. Martha kérlek gondoskodj a hölgyek jólétéről.

-Természetesen. Narcissa, Olivia kérlek kövessetek és megmutatom a hálószobátokat. Kérlek a dajkának is szóljatok, a kicsivel közös szobájuk is erre van.

Elindult kis csapatunk Mrs. Glove vezetésével és egészen az első emeletig meg sem álltunk. Ott is egy hosszú folyosó legvégéig mentünk, ahol végre megálltunk.

-Olivia ez lesz itt a te szobád. Vele szemben Narcissa, a tiétek és egy ajtóval odébb van egy vendégszoba, amelyben elhelyeztünk egy kiságyat is a kis Dracónak.

A szobám rendkívül ízlésesen volt berendezve, bár a sok fehér szín itt már kezdett zavaróvá válni. Mintha nem ismernének ezen kívül más színt.

-Nyugodtan pakoljatok ki és frissítsétek fel magatokat. Remélem, hogy egy órán belül megérkeznek Alstonék is és összeülhetünk egy könnyű uzsonnára.

Sóhajtottam egy nagyot, ami reméltem, hogy segít nekem elfogadni a tényt, hogy helyesen tippeltem. James is itt lesz ma este. Remek.