Olivia Malfoy és Perselus Piton **Szünetel**

10. fejezet

Perselus

-Maradhat a Miss Malfoy uram. Elvégre ez a nevem.

Miután a lány kilépett az irodám ajtaján vártam pár percet majd elindultam Dumbledore irodájához. Az ajtóhoz vezető kőszörny a jelszó eldünnyögése után át is engedett. Az igazgató éppen a szobájában sétálgatott amikor beléptem.

-Nos Perselus, milyen hírekkel érkeztél hozzám?

-A lánynak nincsen semmi baja, sőt a Malfoy megszólítást is jól viselte.

-Ez remek. Mit gondolsz, mennyit tud a szülei tevékenységeiről?

-Erről igazán nincs információm igazgató úr, ilyenekről nem szoktam csevegni a diákjaimmal.

-Perselus.. a bál óta tudjuk, hogy a Malfoy család ellenünk szervezkedik. Ez a lány lehet a kapocs, hiszen ő valószínűleg mindent látott, ami a házukban történt az elmúlt évek alatt. De még ha nem is tud mindenről, hasznos információk birtokában van.

-Mit vár tőlem pontosan?

-Férkőzzön a bizalmába. Egyszer már sikerült. A bál estélyén jó benyomást tett rá azzal, hogy megvigasztalta.

-Nem vagyok benne biztos, hogy én képes vagyok ilyesmire uram.

-Nincs más választása. Tudnunk kell, hogy mennyire veszélyes ránk nézve a családja.

-Szabad kezet ad nekem az üggyel kapcsolatban?

-Természetesen barátom. Azonban kérlek ne ijessz rá. Így is eléggé meg lehet rémülve.

A következő két hónapban igyekeztem megfigyelni a lányt. Minden idejét a könyvtárban töltötte és kutatott valami után. Soha nem szólt senkihez, egyedül Miss Bolton társaságában jelent meg többször, de mellette is csak szótlanul ücsörgött és olvasott. Valamit nagyon meg akarhatott tudni a könyvekből, mert néha elkaptam a csalódott pillantását egy-egy könyv befejezése után.

Az egyik nap belefutottam a szobatársaiba, akik a nagy vihogás miatt észre sem vettek engem.

-Tényleg napok óta nálad van a fésűje?

-Igen, már lassan egy hete, de észre sem vette. Nem láttátok, hogy azóta mindig milyen kócos?

-Nem így nézett ki mindig is?

Hatalmas nevetés tört ki a három lány között. Oliviáról beszéltek, erre könnyen rájöttem, mivel egy hete tényleg kócosabb hajjal mászkál, mint előtte.

-Úgy járkál már hetek óta, mint egy zombi. El akartam lopni a sminkjeit is, de mint kiderült nincs nála semmilyen kozmetikum.

-Te átkutattad a szekrényét?

-Muszáj volt. Aznap este az a hülye macskája szétkarmolta a párnámat. Biztos bosszúnak szánta, mert a kutakodás közben végig engem bámult.

-Arra gondoltam, hogy az egyik könyvét kellene tönkre tennünk. Azokat imádja annyira.

-De Jessica azok könyvtári könyvek.

-Annál jobb, még büntetést is kap érte!

Pont eleget hallottam. Kiléptem a mellettük lévő oszlop mögül, amire ijedten kapták fel a fejüket.

-Miss Nowel, Miss Vita, és Miss Green úgy vélem, hogy éppen most szereztek maguknak két heti büntetőmunkát Mr Frics társaságában.

-Piton professzor mi nem gondoltuk komolyan.

-Ebben biztos vagyok. Ahogyan abban is, hogy az ellopott dolgokat maradéktalanul visszaszolgáltatják Miss Malfoy részére és befejezik ezt a nevetséges viselkedést.

-Igen professzor úr. - mondták szinte egyszerre.

-Harminc pont a Mardekártól. Remélem ennyi elég lesz és tanulnak belőle.

Még mindig a cipőjüket bámulták, amikor elindultam a nagyterem felé. Hihetetlen. Ez a három lány hetek óta meglopja Oliviát, de ő még nem szólt erről senkinek egy szót sem. A tanári asztal felé vettem az irányt ahol Minerva mellett foglaltam helyet és rögtön elkezdtem a vacsorámat.

-Perselus, nem gondolod, hogy Miss Malfoy mostanában rengeteget fogyott? Mintha csak árnyéka lenne önmagának, pedig még csak most kezdődött a tanév. Mint a házvezetője, nem gondolod, hogy beszélned kellene vele?

Olivia pár pillanattal azelőtt lépett be a terembe, hogy Minerva hozzám fordult volna. Tényleg soványnak tűnt, bár a talárja miatt nehezen lehetett ezt megállapítani. A hatalmas karikák a szeme alatt már nekem is feltűntek, de a fehér bőre csak most tűnt fel, ahogyan végignéztem a többi diákon és rajta.

-Köszönöm a figyelmeztetést Minerva. Majd odafigyelek rá!

-Jobban is teszed. Nem tudom, hogy milyen fontos dolog után kutat folyamatosan, de remélem, hogy hamar megtalálja mert Merlinre mondom rámegy az egészsége.

A lány egészsége fokozatosan romlott ez egyértelmű volt, azonban nem tudtam hogyan közeledhetnék felé és szerezhetnék információkat tőle. Az igazgató unszolására végül rávettem magam a legilimenciára. Tudtam, hogy szabálytalan, de szükséges. Az utolsó októberi óránkon annyira rossz színben volt, hogy bár nem akkorra terveztem, mégsem bírtam tovább és belenéztem az elméjébe.

Elsődleges célom nem a szüleiről való információk szerzése volt, hanem ki akartam deríteni, hogy mi után kutat ennyire. Mi okozza neki az álmatlan éjszakákat és mi miatt nem tud jelen lenni az órákon. A legelső padban ült, elég közel hozzám annyira, hogy beleláthassak az elméjébe. Nagy megdöbbenésemre lezárta elméjét előttem abban a pillanatban, ahogy megpróbáltam volna áskálódni és az ijedtségében kicsöpögtetett folyadék sistergése mindenki szemét felé irányította.

Zöld szemével azonnal megtalálta az enyémet és kérdőn rám pillantott. Tudta. Nem volt más választásom, mint terelni, tudván, hogy úgysem hozza fel a történteket a többi diák előtt. Viszont meg kell adnom neki az esélyt, hogy beszélhessen velem. Pontosan ezért kérettem az irodámba ma este nyolcra. A pontos idő hét óra ötvenöt perc és valaki épp kopog az ajtómon.

-Szabad!