The Sinner [YoonKook]

Elvesztettem | 1

„ Ősszel, ahogy a fák elvesztették leveleiket, úgy vesztettem el saját magam "

YoonGi | október 6.

-Hideg telünk lesz, fiatalember. Tessék felöltözni! - nézett rám csúnyán egy idős "hölgy", mire tiszteletlenül de megforgattam szemeimet. Senki sem kiváncsi a mondandójára, még akkor is ha csak jót akart nekem - amit kétlek. Kártyával kifizetem az összeget, majd elkezdem bepakolni a vászon fekete táskámba a vásárolt dolgokat.

Valóban hideg volt odakint, főleg így este 11-kor. De nem zavart, hogy a hideg csípi az arcomat, orromat netán egy egy szellő még a szememet is. Szerettem ezt az érzést. Minden ilyesmit szerettem ami egy kicsit is arra emlékeztet, hogy még élek. Egy élő test vagyok, a szívem még mindig dobog, a levegőt - ugyan nehézkesen - de még mindig veszem, s minden úgy működik ahogy működnie kell - vagy valami hasonló.

Mikor elpakoltam mindent, elvettem a számlát is, majd zsebre vágtam. Kapucnit felhúztam a fejemre s vékony pulcsimban próbáltam meg meleget keresni, mikor kiléptem a dermesztő hidegbe. Megborzongtam, majd kitapogattam a telefonomat, illetve a lakáskulcsomat is, így megnyugodtam, hogy semmit sem hagytam el. Körülnézve az úttesten áthaladtam rajta, egyeltalán nem sietve. Elmosolyodtam mikor egy autó hangosan rám dudálva hajtott el. Fellélegeztem s mély levegőt vettem a még mindig szmogos levegőből, majd lenyomtam a dohánybolt ajtójának a kilincsét s beléptem.

Természetesen köszöntem hiszen nem vagyok annyira illetlen, majd elmondtam, hogy melyik cigarettát szeretnèm s kértem belőle egy csíkkal. Általában ez elég sokáig elég szokott lenni, főleg, hogy most spórolok. Eltettem a sok cigarettát majd kifizettem s egy apró mosoly keretében kiléptem az üzletből. Arc mimikám pár másodperc alatt egy fintorba fordult. Még mindig hideg van itt, és még mindig utálom a hideget.

JeongGuk | október 6

Nevetve fújtam ki a füstöt ajkaim közül. Természetesen nem polgári cigi ez. Viszont annál nagyobb móka. Elterültem a haverom padlóján s újabb slukkot szívtam ebből a csodaszerből. Mikor kifújtam a füst egy sárkány alakot vett fel mire újra felröhögtem. Mindent is viccesnek találtam. Imádtam ezt az érzést. Kivéve a másnapot amikor is túl józan voltam minden egyes szociális tevékenységhez.

-Te is láttad? - kèrdezte meg a legjobb barátom felsikítva s azonnal hátrébb csúszott egyenesen a fallhoz miközben ijedt tekintettel meredt a semmibe, azt hiszem. - Utálom a bohócokat - nyüszített mint egy kiscica. Felnevettem majd elnyomva a cigit, nagy nehezen közel mentem hozzá, s mosolyogva öleltem àt. Lehunytam szemeimet s mosolyogva öleltem a legjobb barátomat, aki történetesen Park Jimin, művészeti egyetemen tanult, 6 évvel idősebb és a 21.században világhírűvé vált balett és kortárstánc művész.

Ebből is làtszik mennyire nem könnyű az az élet, amit rengeteg embernek élnie kell, csak azèrt, hogy másokat boldoggá tegyenek.

-Jungkookiee~~ - felelte elnyújtva a nevemet de olyan fura hangja volt. Álmoskásan felnéztem rá majd elmosolyodtam. Megsimogattam kis buksiját majd elnevettem magamat. Természetesen a nevetésben én sem maradtam egyedül, így hangosan röhögcsélve terültünk szét a padlón.

Nem tudom meddig de sokáig éreztük ezt a tökéletes boldog érzelmet. Nekem tetszett, de amilyen hamar jött a jókedv, olyan hamar jött a melankólia is. Hangosan felsóhajtottam s Jimin-re néztem aki mosolyogva nézett rám. - Nagy ember lesz belőled még Jeon. Ne most add fel, nyuszi. - felelte kellemesen lágy mosolyával, s kisugárzása teljes mértèkben megnyugtatott engem, erőt adott, hogy holnap felkelljek s tovább folytassam azt amit minden nap teszek, csak azért, hogy egyszer majd olyan életem legyen amin a gyerekeimet szívesen nevelnèm, s nem kell semmitől sem félniük.

——————
Sziasztok! Amint látjàtok hoztam valamit 🙈
Kicsit fèlve posztoltam ezt a részt s valószínűleg a következőket is, hiszen egy jó ideje nem írtam, illetve nem tudom, hogy el fogja-e nyerni a tetszéseteket.
Remèlem igen❤️
Vigyàzzatok magatokra, ès kitartàst❤️