The Sinner [YoonKook]

Idő | 32

YoonGi | december 14

Az idő az események látszólag folyamatos sorrendjének érzékelésére utal. A szubjektív idő, a belső időészlelése eseményekhez, történésekhez kötődik. Ez az idő sohasem egyformán telik. Az idő nem látható, érzékszervekkel nem érzékelhető mivolta a művészi képzeletben néhány allegorikus ábrázolási kialakulásához vezetett.

Mit is jelent pontosan az idő? Rengeteg mindent. Ez lenne rá értelem szerűen a válasz. Viszont mi van ha ez is egy paradoxon? Hiszen az idő rengeteg mindent takarhat, ezzel egy időben pedig semmit sem. Sokszor az idő rengeteg mindent magába foglal, fájdalmat, szenvedést, boldogságot, gyógyulást netán szerelmet. De ezzel egy időintervallumban semmit sem foglal magába az idő. Hiszen, hogy is foglalhatna?

A két hét alatt sokszor kaptam magamat azon, hogy zagyvaságokon gondolkozok, hiszen igazából nem lett volna jobb dolgom, értelme pedig nagyon nem volt a gondolataimnak. A félévi vizsgákat halasztották január végére, majdnem februárra. Tanulni volt még időm, viszont a tananyagokat folyamatosan kaptam, amiért borzalmasan hálás voltam Junwoo-nak. Nagyon sokat korrepetált az elmúlt két hétben, már mikor úgy engedte az ideje. Jiminnel is egyre többet beszéltem, mivel elég durván megfázott és egy hétig az ágyat nyomta.

Jeonggukot pedig nagyon ritkán láttam. Reggel, illetve kèső este tudtam vele találkozni. Természetesen még mindig "nálam lakik". Reggelente szokott segíteni, gyógytornával de fél óra vagy háromnegyed óra után siet is a munkahelyére. Amit teljes mértékben megértek, hiszen nagyon el lettek havazva. Szerintem a munkája pedig kikapcsolhatja agyilag, és nem gondolkozik a függőségén, az állapotomon vagy egyéb személyes problémaival amit még nem osztott meg velem. És, hogy honnan tudom, hogy valójában nincs jól? Baromi hangosan horkol mellettem, és a fogát is csikorgatja.

Éjjel szokott haza érni, hulla fáradtan. Akkor pedig nem mindig vagyok már teljesen fent, csak megébredek mikor lefekszik mellém, illetve rendszeresen felkelek a hangos horkolására. Ezt a szokását sem hagyta el, ami őszintén megmondva meglepett. Próbálok nem többet belegondolni a dologba mint ami. Emelett pedig aggódok is érte. Nyilván való, hogy túl dolgozza magàt, és elfolytja érzelmeit, próbál menekülni a dolgok, netán problémák elöl. Nem értem miért nem beszél róla, bár nem mintha lenne ideje beszélni róla. Túl hajtja magát és félek, hogy ennek rossz kimenetele lesz.

Lábam pedig javuló tendenciát mutat. Lassan de biztosan javul. Heti szinten járok vissza a korházba ahol megnézik és tájékoztatnak térdem állapotáról. Mivel szalagjaim nem hajlandóak gyorsan gyógyulni ezért a gyógyulási idő nagyjából 10-12 hét lesz, míg vissza kaphatom térdem eredeti állapotát. Rengeteget segít az is, hogy Jeongguk folyamatosan tornászik velem, illetve, hogy külön diétát állított össze nekem.

A doki is megemlítette, hogy jó lenne ha több vitamint, ásványi anyagot és fehérjét vinnék be a szervezetembe, segítené a gyógyulást. Ezért Jeongguk és Hoseok össze ültek, és egy 3 majdnem 4 hónapos étrendet állítottak össze. Gondolom nem kell említenem, hogy nem igazán kedvelem azokat az ételeket és, hogy titokban Jiminnel mikor van rá lehetősègünk megszegjük azt. Emelett pedig egy új fajta pirulát is kipóbálunk amiben rengeteg vitamin és ásványi anyag található meg ès támogatja a szervezetünket.

-Yoongi hyung. - zökkentett ki gondolataimból Jimin aki a kanapéra huppant le mellettem. Teljesen elvesztem gondolataimban, majdnem be is aludtam. Éjjel nem sokat tudtam aludni. - Nincs kedved elmenni a parkba? Van nem messze itt egy nagyon szép park, elmehetnénk oda, gyalog. Nagyon csendes, tele van fákkal és állatokkal. Van játszótér is, de van csendesebb része is. Jó lenne kimozdulni. - mondta eltűnődve majd kérdően pillantott rám mire elmosolyodtam.