„ Ősszel, ahogy a fák elvesztették leveleiket, úgy vesztettem el saját magam "
YoonGi | október 6.
-Hideg telünk lesz, fiatalember. Tessék felöltözni! - nézett rám csúnyán egy idős "hölgy", mire tiszteletlenül de megforgattam szemeimet. Senki sem kiváncsi a mondandójára, még akkor is ha csak jót akart nekem - amit kétlek. Kártyával kifizetem az összeget, majd elkezdem bepakolni a vászon fekete táskámba a vásárolt dolgokat.
Valóban hideg volt odakint, főleg így este 11-kor. De nem zavart, hogy a hideg csípi az arcomat, orromat netán egy egy szellő még a szememet is. Szerettem ezt az érzést. Minden ilyesmit szerettem ami egy kicsit is arra emlékeztet, hogy még élek. Egy élő test vagyok, a szívem még mindig dobog, a levegőt - ugyan nehézkesen - de még mindig veszem, s minden úgy működik ahogy működnie kell - vagy valami hasonló.
Mikor elpakoltam mindent, elvettem a számlát is, majd zsebre vágtam. Kapucnit felhúztam a fejemre s vékony pulcsimban próbáltam meg meleget keresni, mikor kiléptem a dermesztő hidegbe. Megborzongtam, majd kitapogattam a telefonomat, illetve a lakáskulcsomat is, így megnyugodtam, hogy semmit sem hagytam el. Körülnézve az úttesten áthaladtam rajta, egyeltalán nem sietve. Elmosolyodtam mikor egy autó hangosan rám dudálva hajtott el. Fellélegeztem s mély levegőt vettem a még mindig szmogos levegőből, majd lenyomtam a dohánybolt ajtójának a kilincsét s beléptem.
Természetesen köszöntem hiszen nem vagyok annyira illetlen, majd elmondtam, hogy melyik cigarettát szeretnèm s kértem belőle egy csíkkal. Általában ez elég sokáig elég szokott lenni, főleg, hogy most spórolok. Eltettem a sok cigarettát majd kifizettem s egy apró mosoly keretében kiléptem az üzletből. Arc mimikám pár másodperc alatt egy fintorba fordult. Még mindig hideg van itt, és még mindig utálom a hideget.
JeongGuk | október 6
Nevetve fújtam ki a füstöt ajkaim közül. Természetesen nem polgári cigi ez. Viszont annál nagyobb móka. Elterültem a haverom padlóján s újabb slukkot szívtam ebből a csodaszerből. Mikor kifújtam a füst egy sárkány alakot vett fel mire újra felröhögtem. Mindent is viccesnek találtam. Imádtam ezt az érzést. Kivéve a másnapot amikor is túl józan voltam minden egyes szociális tevékenységhez.
-Te is láttad? - kèrdezte meg a legjobb barátom felsikítva s azonnal hátrébb csúszott egyenesen a fallhoz miközben ijedt tekintettel meredt a semmibe, azt hiszem. - Utálom a bohócokat - nyüszített mint egy kiscica. Felnevettem majd elnyomva a cigit, nagy nehezen közel mentem hozzá, s mosolyogva öleltem àt. Lehunytam szemeimet s mosolyogva öleltem a legjobb barátomat, aki történetesen Park Jimin, művészeti egyetemen tanult, 6 évvel idősebb és a 21.században világhírűvé vált balett és kortárstánc művész.
Ebből is làtszik mennyire nem könnyű az az élet, amit rengeteg embernek élnie kell, csak azèrt, hogy másokat boldoggá tegyenek.
-Jungkookiee~~ - felelte elnyújtva a nevemet de olyan fura hangja volt. Álmoskásan felnéztem rá majd elmosolyodtam. Megsimogattam kis buksiját majd elnevettem magamat. Természetesen a nevetésben én sem maradtam egyedül, így hangosan röhögcsélve terültünk szét a padlón.
Nem tudom meddig de sokáig éreztük ezt a tökéletes boldog érzelmet. Nekem tetszett, de amilyen hamar jött a jókedv, olyan hamar jött a melankólia is. Hangosan felsóhajtottam s Jimin-re néztem aki mosolyogva nézett rám. - Nagy ember lesz belőled még Jeon. Ne most add fel, nyuszi. - felelte kellemesen lágy mosolyával, s kisugárzása teljes mértèkben megnyugtatott engem, erőt adott, hogy holnap felkelljek s tovább folytassam azt amit minden nap teszek, csak azért, hogy egyszer majd olyan életem legyen amin a gyerekeimet szívesen nevelnèm, s nem kell semmitől sem félniük.
——————
Sziasztok! Amint látjàtok hoztam valamit 🙈
Kicsit fèlve posztoltam ezt a részt s valószínűleg a következőket is, hiszen egy jó ideje nem írtam, illetve nem tudom, hogy el fogja-e nyerni a tetszéseteket.
Remèlem igen❤️
Vigyàzzatok magatokra, ès kitartàst❤️
YOU ARE READING
The Sinner [YoonKook]
Fanfiction"A vilàg több mindenről szól, mint amit látunk" Min YoonGi 26 èves egyetemi tanulónak nem egyszerű az élet. Múltja folyamatosan kísérti őt, egy pillanatra sem magára hagyva. Az egyetem egyre nehezebb számára és az élet neki sem kegyelmez. De meglep...