The Sinner [YoonKook]

Ismeretlen ismerősök | 8

YoonGi | október 13

Hatalmas fejfàjàsra illetve hangoskodásra kelltem fel. Szerencsère a függönyt behúztam így sötètsèg uralkodott a szobában, aminek felettèb örültem. Hajnalban sikerült mindent kipakolnom szerencsère, ès azok után beszèltem is a munkahelyemmel, hogy hàrom napot kivennèk mert ahogy sejtettem, jelenlegi àllapotom borzalmas.

Fàzok, nèha pedig úgy èrzem magam mint aki megsül. Fejem az baromira fáj, nagyon szomjas vagyok de nagyon gyengènek èrzem magam. Nedves hajamat eltöröltem homlokomról majd felkelltem, de abban a pillanatban meg is szèdültem, így kènytelen voltam megkapaszkodni az àgykeretben. Mikor nagy nehezen sikerült össze szedni magamat, a kis konyha rész felé mentem majd töltöttem magamnak egy pohàr vizet, és bevettem a gyógyszeremet a szorongàsomra, majd megtöröltem arcomat a pulcsiban.

Elméletileg Namjoon hozott nekem gyógyszert, így a kapucnit fejembe húzva, feltettem a napszemüveget majd elindultam kifelé. A garázsban ott volt mindkét jármű, így kicsit feszengve léptem be a lakásba, természetesen a papucsot elfelejtettem de csak az érdekel, hogy vegyek be valami erős fájdalom csillapítót és ne érezzem magam úgy mint aki meghal.

Megtorpantam amikor hangos nevetést hallottam meg a konyhából. Bassza meg. El akartam őket kerülni, de nagyon durván. Megtörlöm orromat, majd benedvesítve ajkaimat belépek a helységbe, mire mindenki rám pillant. Természetesen nem csak Jimin és a másik magas fiú tartózkodik itt - akinek elfelejtettem a nevét - hanem két csaj illetve még 3 srác is, beleértve NamJoont, akinek csak biccentettem.

-Tessék - dobta nekem a sárga gyógyszeres dobozt illetve még kettőt mire értetlenül néztem rá. - Azt mondta, hogy újra lenne szükséged - felelte pimasz mosoly kiséretében. Szemöldököm felszökött majd vissza dobtam neki hirtelen, így az a földre esett de előtte eltaláltam velem.

-Még mindig nem vagyok kisérleti nyúl. - szólaltam meg. Hangom erőtlen volt, nagyon mély és borzalmasan rekedt. - Még egy ilyet ide hozol nekem, mindkettőtökkel megetetem világos? - kérdeztem meg, èreztem ahogyan a düh eluralkodik testemben, ezért csak a pulthoz lépve olvastam el a két dobozt, majd mindegyikből kivettem egyet és szárazon lenyeltem, majd újra megfordultam mikor szembe találtam magam egy igen ismerős arcal. Ugyanaz a ragyogó mosoly, piros haj, ès vidám kisugárzás, mint aznap este.

-Suga? - kèrdezte meg azonnal. Próbáltam leplezni meglepődöttségemet, ezèrt elindultam kifelé.

-Nem. - vágtam rá gyorsan majd kisuhantom szinte a konyhából, be a kis hajlékomba. Azonnal bezártam az ajtót majd neki dőltem s lehunytam szemeim. Bassza meg! Ennek is most kellett felbukkannia. Kifújom bent tartott levegőmet majd azonnal bemegyek a kis konyha részre és öntök magamnak vizet.

Képek jelennek meg arról az éjszakàról s annak az eseményeiről, amitől testem akaratlanul is remegni kezdett. Ezt teljes mértékben el akartam kerülni. Az egészet. Ugyan ő semmi rosszat nem csinált, csak segített illetve pedig vett tőlem, annak ellenére is rossz képek lepték el az agyamat, így kénytelen voltam leülni a földre hiszen biztos vagyok benne, hogy össze estem volna.

Fejem a hideg konyhabútornak tapasztom, majd mélyeket kezdek lélegezni, ahogyan annak idejèn is.  Csuklómon lévő befőttes gumit pedig elkezdtem kihúzni majd elengedni. A fizikai fájdalom mindig is elterelte a figyelmemet a pánikról. Nem volt kedvem egy újabb rohamhoz. Mikor nagyjából képes voltam össze szedni magamat akkor felálltam majd elmentem lezuhanyozni langyos vízzel, aminek köszönhetően kicsit felélénkültem.

Ezután felöltöztem egy nagyon kopott nadrágba s pólóba majd fogtam magam s instant tésztát kezdtem el magamnak csinálni. Az úgyis elég nekem egy ideig. Mivel teát itt nem találtam ezért a táskámban kezdtem el kutakodni, aminek meg is lett az eredménye mert találtam, így azt is elkezdtem készíteni. Remélhetőleg nem fogok túlságosan is elgyengülni. A kis iroda helyiségemben mindenképp be kell mennem, hogy tudjam pótolni az egyetemi lemaradásomat, illetve új itallapot is kell írnom a kávézónak, vagyis leginkàbb különlegességeket, amiket én találok ki.

Mikor elkészült az ételem leültem majd megettem a felét, több úgysem ment volna. Miután eltettem az ételt elmostam a dolgokat majd magamra vettem egy kevésbé csöves ruhát majd megmostam az arcomat és fogat is mostam. Elmosogattam a tányérokat majd kiszellőztettem, addig ameddig össze szedem a hátizsákomba a könyveket és a kinyomtatott lapokat. Éreztem ahogyan a gyógyszer hatni kezd aminek örültem, kevésbé éreztem magam egy szerencsétlennek. Becsukva az abalakot, majd akkor jöttem rá, hogy kabátom az nincs, így a viszonylag szép pulcsi alá még vettem fel kettő pulcsit, hiszen hideg van ott kint majd kiléptem a cuccaimmal együtt. Sajnos kénytelen vagyok belépni a házba, ezt nem úszom meg.

Halkan beléptem, majd az ajtót is szinte zaj nélkül csuktam be, de mintha csak megèrezték volna.

-YoonGi! - kiáltotta nekem Jimin mire egy sóhaj hagyta el ajkaimat.  Lassan belépdeltem a konyhába, ahol kiváncsi szempárokkal találtam szembe magam.

-Hova mész? - kérdezte meg egyből Dr.Kim mire egy igen szép nézéssel ajándékoztam meg. - Jó bocs. Elviszlek majd. Ettél? - kérdezte meg újra mire egy frusztrált sóhaj hagyta el ajkaim.

-Nem vagy az apám Kim. - feleltem mire elmosolyodott, s azonnal reagàlt is rá.

-Szerencse mert akkor nem lennék itt - felelte mire neki vàgtam a tàskámat s leültem mellé. Ez egy köcsög beszólás volt.

-Pedig sokkal nyugodtabb lennék. - morogtam a bajszom alatt, kiropogtatva ujjaim. Hallom ahogy levegőt vesz Hyung, mire izomból bokán rugom. Termèszetesen hangosan felvinnyog, én pedig felnézve találom szembe magam egy vörös hajúval és egy kék hajúval.

-Agresszív vagy - felelte a kék, mire csak egy szemforgatàst kapott tőlem. - Még sosem láttalak itt. Kim Taehyung! NamJoon öccse. - felelte mire szemeim nagyra nyíltak s néztem Hyungra aki elnevette magàt.

-Ő? - kérdeztem meg s a kék hajúra mutattam. Bologatni kezdett mire elfintorodtam. Szerencsére màr nem egy kisgyerek.

-Igen te vigyáztál rá akkor amikor csak 8 volt, én pedig papírokat intéztem. - felelte vidáman, mire arcomra egy nagyobb fintor került, amin páran kuncogni kezdtek. Nem szerettem a gyerekeket a hugomon kívül s ez most sem változott.

-Te vigyáztál rám? - kérdezte meg Taehyung csillogó szemekkel, mire csak bólintottam. - Sosem gondoltam, hogy találkozni fogok veled még. Mennyi is vagy most? - kérdezte meg mosolyogva, ami miatt tőlem csak egy fura, kérdő tekintetet kapott.

-26 - feleltem majd felpillantottam csillogó szemeibe. -Te pedig 18. - mondtam mire bólogatni kezdett, majd felàllt ès mellém lépdelve ölelt meg szorosan. Szemöldököm felszökött, szemeim hatalmasra nyíltak majd vonakodva ugyan de vissza öleltem s meglapogattam a hátát. Amint ezt megérezte, jobban elkezdett engem szorítani s nem akart elengedni.

Aminek egy részről örültem is, meg nem is. Biztos vagyok abban, hogy 16 évesen az eset után nem voltam egy csodálatos társaság, nem hogy egy gyerekre vigyázzak. Dr.Kim ennek ellenére bízott bennem, ennek ellenére hagyta ott velem, hiszen simán magàval vihette volna, mégsem tette. Túl jónak gondolt, pedig fele annyira sem voltam jó, mint ahogy azt gondoljál. Erre pedig a vöröshajú Hoseok a legjobb példa rá.

———
Sziasztok! 🌼 Meghoztam a következő részt! Remélem tetszik nektek, ès ahogy ígértem a mai nap folyamán még jövök nektek egy résszel!🌼 Vissza jelzéseket, építő kritikát szívesen fogadok és olvasok! 💜🌼
Vigyàzzatok magatokra ès kitartàst!💜