The Sinner [YoonKook]

A múlt egy darabkája | 29

Első rész.

YoonGi | november 24.

-Na mi volt? - pattant fel Jimin és Hoseok a székről. A kivizsgálásra ők nem jöhettek be, így semmiről nem tudnak amit bent az orvos mondott. Vissza kellett jönni ide a vizsgálatok miatt, hogy megnézzék hogyan gyógyul a lábam és az egyéb sérüléseim. Bár ma volt az utolsó varrat szedésem, a térdem nem igazán akar gyógyulni.

-Még egy hèt fekvő gipsz. - szólaltam meg. Mindkettőjük arcára egy fintor telepedett ami megmosolyogtatott. - Utánna lehet majd járó gipszem, és akkor lehet lassan elkezdeni a terápiát is. Illetve már csak két gyógyszert kell szednem. - mosolyodtam el, meg könnyebbültem, hogy nem kell tovább szednem a gyógyszereket.

-Sajnálom, Hyung. - felelte szomorú mosollyal Hoseok s kezét a vállamra tette. - Hamarabb vége lesz mint gondolnád. - próbált felvidítani mindenkit. Hoseok igazi Sunshine volt mindig is. A legrosszabb és legkilátástalanabb helyzetben is próbálta a pozitív oldalát nézni a dolgoknak. - Miután felépültél akkor pedig rengeteg közös programot fogunk szervezni. Elmegyünk kirándulni, elmehetünk kempingezni ha gondolod, lemehetünk Busanba is. - kezdte el ecsetelni, hogy milyen sok felé ellátogathatnánk a gyógyulásom után. Jimin elkezdett kifele tolni, hogy minél előbb kiérjünk.

-Minden rendben lesz. - szólaltam fel leállítva a kèt csacsogó madàrt. - Megoldjuk majd. Elmegyek dolgozni pluszba a felépülésem után, ha pedig össze tudok szedni annyi pénzt akkor elmehetünk. De lassan közelednek a fél éves vizsgáim is. - haraptam alsó ajkamba. - Majd valamikor elmegyünk amikor mindenkinek jó. Mondjuk Tavasszal. - vetettem fel az ötletet. Hoseok és Jimin kitalálta, hogy amint felépülök és fogok tudni járni mankóval el akarnak vinni Busanba ide meg oda és, hogy mindenki mehetne. Már a szállásokat kezdtél el tárgyalni...

-Bocs Hyung. - eszmélt fel Hoseok elhúzott ajkakkal. Megràztam a fejemet. Mikor a kocsihoz értünk, kinyították nekem a hátsó ajtót és a segítségükkel beszálltam a hátsó ülésre. Amint elrendezték a kerekes székemet is beszàlltak előre és beszélgetve indultunk el. Jeongguknak ma be kellett mennie a munkahelyére. Körübelül két hete nem dolgozott. Hiába mondtam neki, hogy menjen vissza dolgozni. Meg se hallgatott. Viszont tegnap a főnöke felhívta és beszélt a fejével. Szerencsére Jungkook nem vitàzott. Ma reggel korán felkelt és elment dolgozni. Aminek örültem is, meg nem is.

Ebben a két hétben nagyon sok, talàn túl sok időt töltöttünk egymással. Mindig segítségre volt szüksègem, Jimin pedig sokat dolgozott. A modell cégek sorra akarták kiadni az új kollekciójukat, a következmény pedig azt vonja maga után, hogy rengeteget kell dolgozniuk. Shin Wooyun engem is hívott, viszont a gipszem miatt le kellett mondani az egészet. A képeim jövő hét vége fele lesznek majd láthatóak a magazinokban, hírekben illetve az utcákon is. Wooyun hyung nagyon is be akart illetve akar vinni a modellkezésbe. Mondván, hogy tökéletesen bele illek ebbe az egészbe illetve. Azt is hozzá tette, hogy hiába van rengeteg, helyes ès gyönyörű modell, valami mindig hiànyzik a legtöbb képből, elmondása szerint pedig bennem megtalálta azt ami hiányzik.

-Mit fogsz csinálni Yoongi Hyung? - zökkentett ki Hoseok hangja gondolat menetemből. - Arra gondoltam, hogy elmehetnénk ebédelni valahova, vagy csak beülni egy kávéra. Utánna pedig el kell mennem mert órát tartok, de ha van kedvetek akkor eljöhettek megnézni. - mosolyodott el mikor hátra fordult hozzám. Felvontam egyik szemöldököm. Tanár? Hoseok tanár?

-Tanár vagy? - tettem fel a kérdésemet azonnal. Nem tudtam volna kinézni Hoseokból, hogy tanár..nem túl fiatal még ahhoz?? Számomra elképzelhetetlen, hogy tanár legyen. Mármint a gyerekeket imádja, mindig mosolyog és pozitív emelett pedig nagyon nagy türelme van. Viszont nem túl fiatal ahhoz?