The Sinner [YoonKook]

A fotózás | 26

Első rész

YoonGi | november 19

-Yoongi hyung. - hallottam meg tompàn egy hangot. - Hyuuung, kellj fel! - a hang közelebbről jött, szinte a fülembe suttogták. Arcomat jobban a párnába fúrtam, még fél álomban lévő agyam képtelen volt akármilyen más tevékenységre. Tompán kezdtem el érezni a fájdalmat a lábamban, elzsibbadt karomat pedig kiszedtem hasam alól és hátra dobtam azt. Ekkor tűnt fel, hogy màr pedig én a hasamon fekszem és ezt nem lenne szabad. Ijedten kaptam fel fejemet, szemeim félig csukva voltak. Ahogy agyam kezdte jobban felfogni a körülményeket, és magamhoz térni a lábam úgy fàjt jobban. Nyöszörögve feküdtem a hátamra csukott szemekkel és halk nyögés hagyja el ajkaimat a làbam miatt.

-Édes nyögésed van, kecsegtető dolog, hogy emelett alattam nyögdécselsz, csak kár, hogy nem miattam. - hallottam meg perverz beszólását. A beszólást nem más követte el mint Jeongguk. Magam elé csaptam, így sikeresen eltaláltam valószínűleg a mellkasát vagy izmos karját. - Ma elkisérjük Jimint a fotózásra. Emlékszel, ugye? - kérdezte meg majd elhúzta a függönyöket és lehúzta rólam a takarót. Morogva próbáltam azt vissza szerezni de esélytelen volt. Felsóhajtottam majd lassan felültem. Megdörzsöltem szemeimet és felnéztem Jeon-ra. Elkuncogta magát majd óvatosan feladta rám a szemüveget.

- Így talán látni is fogod ezt a gyönyörű teremtést előtted.- kuncogta és pár ruhával jött vissza. Össze ráncoltam szemöldökömet, nem emlékszem, hogy lettek volna ilyen márkás ruháim. Kinek a ruháit hozta ide? Miért? - A gipszed miatt hozzam neked az én nadrágjaim közül. Ha már a nadrág tőlem van akkor legyen tőlem a póló és a pulcsi is nem? Ha már az egyik kabátomat ígyis úgyis a magadévá tetted. - kuncogott kacér mosollyal. Nagyobb ráncba szalad szemöldököm majd megforgattam szemeimet mikor le esett, hogy miről beszél. Ki használja a helyzetet, ugyan ő jelentkezett erre, hogy segít és a "személyes ápolóm" lesz mondván "úgyse lenne ilyen szexi és jóképű ápolód sose". Csak felmordultam majd kikaptam kezéből a pólót és cserélni kezdtem előtte.

Az első 4-5 napban voltam zavarban előtte, főleg fürdéskor. Mára már teljesen megszoktam mind a jelenlétèt ès mind azt ahogyan bámul. Erről a szokásáról nem tett le, viszont nem értem. Megdörzsöltem az orromat, majd felnéztem rá. Elkapta tekintetèt én pedig amennyire tudtam elkezdtem levetni nadrágomat. Egész jól megy már az egyedül öltözès, bár sokszor megkönnyíti a dolgaimat ha segít, főleg a mosakodásnál. Szerintem egyedül nem is menne igazán, vagy egyeltalán. Nagy nehezen leemeltem szabad lábamról, majd megpróbáltam lefejteni gipszes lábamról. Jeongguk leült a lábamhoz, felemelte a gipszes lábamat egyik kezével és segített lehúzni róla az anyagot. Ekkor a melegítő nadrágot kezdte el rám feladni, mindkét lábamnál segített. Viszont ekkor jött a szívás része, ugyanis fel kell állítani ahhoz, hogy teljesen fel tudjam húzni a nadrágot.

-Gyere. - mondta amint felállt, kicsit lehajolt hozzám, átkarolta derekamat és lassan felállított. Erősen kapszkodtam vállába mint ahogy mindig teszem. Szívem hevesebben kezdett el verni, és talán ki is pirultam. Megéreztem szabad kezét combomon majd azt ahogyan felhúzza rám a nadràgot, keze pedig súrolja fenekemet. Felhúztam orromat nem tetszèsem kifejezése érdekében majd kicsit meg is ütöttem a vállát. Tudom, hogy direkt csinálja ezeket. - Mit ütögetsz, Min? - kérdezte meg ahogy beleültetett a tolószékbe majd elkezdte bekötni a nadrágon lévő madzagot.

-Ne érj a fenekemhez. - jelentettem ki morcosan mire megforgatta szemeit. Jeon sokszor túlsàgosan is közvetlenül viselkedik velem, ami nem lenne baj viszont engem az ilyes fajta érintései ki tudnak akasztani. Főleg mivel semmit nem érzünk egymás iránt. Remélhetőleg. Nem érzek iránta semmit, ugye?