The Sinner [YoonKook]

Türelem | 14

YoonGi | október 27

-Köszönöm - mondtam Jeon-nak amikor levettem a bukósisakomat a garázsban. Pimasz mosolyal felelt rá. A sisakot oda adtam neki, majd lassan bementem a lakásomba, ami üres volt. Ennek örültem a legjobban. Nem voltam boldog, inkább csalódott és érzéktelen. Nem volt kedvem újabb magyarázkodásba kezdeni, hallgatni azt, hogy mit kellene csinálnom. Senki nem ismer engem igazán, nem hogy tartották volna velem a kapcsolatot. Nem tudják ki vagyok, így pedig egyeltalán nem tudnának segíteni.

-YoonGi! - dugja be a fejét az ajtón JeongGuk mire nagy szemekkel néztem rá. - Seoyun illetve Namjoon mondta, hogy beszélnetek kell a nappaliban. - felelte, tekintetében egy kis aggodalmat véltem felfedezni. - Meg valami Seokjin is itt van - fejezte be mire idegesen szívtam be a levegőt. Azt hiszem most fog jönni a második vitatkozás, 1 a 3 ellen. Szép lesz.

Nem baj Yoongi, most is meg tudod vívni egyedül ezt a csatát. Akkor is meg tudtad, most is sikerülni fog.

Mèly levegőt véve vettem le a kabátot s tettem le a szék hátuljàra majd követtem Jeonggukot. Próbáltam nem előre felidegesíteni magamat, és nyugodt maradni akármi is történik. Türelem. Lassan léptünk be a meleg házba, majd a nappaliba mentünk ahol eddig mèg nem is voltam. A három jó madár ott ült a kanapén, mellettük Taehyung, amin meglepődtem. Az egyik fotelben Hoseok foglalt helyet telefonját nyomogatva. Jimin pedig a fotel karfàján ült. Köszönés képpen csendben meghajoltam s leültem a másik fotelbe, ekkor pillantottam meg ahogy Jeon az ajtófélfának dőlve egy banános tejet iszik..

-Jól vagy? - kérdezte meg azonnal Seoyun mire előre dőltem, alkaromat lábamra fektettem és össze kulcsoltam kezeim. Csak biccentéssel válaszoltam. Nem volt kedvem ehhez. - Beszéltem Namjoonal és Dr.Kim-el is. Tudniuk kell, hogy mi történt - felelte halkan a hugom mire csak egy kisebb horkantásra telt tőlem. Eddig is meg voltak ezek az informáciok nélkül, ezután is meg lesznek.

-A többieknek nem muszáj hallgatniuk ezt. - feleltem komoran. Nem zavart a társaságuk, de nem biztos, hogy akarják hallani az egészet, plusz nem fogom a múltamat az orrukra kötni. Beteg vagyok de nem bolond.

-A te érdekedben vannak itt - felelte Namjoon mire felnevettem s megforgattam szemeimet. Minden az én érdekemben van. A börtön is az èn érdekemben volt, igaz? Szánalmas és nevetséges.

-Nem vagyok sorozatgyilkos - feleltem hátra dőlve a fotelban. Mint a börtönben az őrök.- Esetleg egy kis whisky-t, vagy vodkát? - kèrdeztem meg gúnyosan mire Seoyun horkantott fel.

-Inkább arról kéne beszélni ami történt, úgysem fogod kikerülni ezt a beszélgetést. - szólalt meg Dr.Kim s eltette a telefonját. Teljes mértékben igazat adtam neki. Viszont nem mindenki előtt kellene ezt megbeszèlnem hanem a rendelőjében és csak is vele.

-Én már mindent elmondtam éjjel. Nincs mit mondanom. Mindent tudtok. Mehet mindenki a dolgára? Tudjátok valakinek majd dolgoznia kell menni meg az egyetemre is be kell nézni - feleltem elővéve szarkasztikus énemet, mire Namjoon az orrnyergét kezdte el masszírozni. Tudat alatt ő is tudja, hogy ennek nem lesz jó vége. Tudat alatt tudja, hogy ez a színjáték ami itt zajlik az felesleges.

-Olyan ostoba vagy sokszor Yoongi, hogy az már fáj - szólalt meg a nővérem mire felnevettem de nem válaszoltam. Nem fogok bele menni a kis játékába. Ismerem, nem vagyok buta. Megpróbál felidegesíteni, nem hagyhatom magam. Türelem. - Hihetetlen vagy - felelte pár perc csönd után mire felnéztem rájuk. Bagoly mondja verébnek, hogy nagy fejű.

-Mit akartok? Miért pazaroljátok mások idejét? Itt ezt most nem magamra értem hanem a többiekre! Elég volt nekik az amit éjjel leműveltem. - forgattam meg szemeimet. Még mindig volt bennem egy kis bűntudat, most pedig megint miattam vagyunk itt.