The Sinner [YoonKook]

Seoyun | 11

YoonGi | október 26

-Ügyes voltál! - suttogta Namjoon ahogyan vége lett a tàrgyalásnak. Kezeim remegése nem hagyott alàbb a nyugtató hatása a tárgyalás végére pedig kezdett gyengülni. Szervezetem reakciója pedig rendesen ki is mutatta. - Menjünk haza, majd rendelünk kaját. Gyere. - suttogta majd nagy nehezen felkapart a székből s elindultunk kifele. Arcomat továbbra is takartam, hiszen szánalmasan festhettem, úgy is éreztem magamat.

Semmire nem emlèkszem abból ami a maradèk időben bent történt. A szünetről vissza térve semmi nem maradt meg. Gondolataim ellepték az elmémet, kiabàltak, sikítoztak. Mint egy rossz skizó esküszöm. Lehajtott fejjel kapaszkodok Namjoon karjàba, hogy legalább menni egyenesen tudjak, és ne essek össze.

Amint kiértünk egy magasabb test csapódott nekem, vékony karjaival szorosan ölelt magához. Tudtam, hogy Seoyun az, így azonnal vissza öleltem. Arcomat nyakába fúrtam majd azonnal felzokogtam, hangomat vissza fojtva. Olyan règ talàlkoztunk, és most ráadásul így kell látnia. Egy roncsként. Borzalmas vagyok minden téren. Szánalmas nagy testvér vagyok.

-Itt vagyok Yoongs. Nincs semmi baj.  - suttogta a nővérem hajamat simogatva, majd lassan elenged. Letörli könnyeimet zsepivel majd az orromat is megtörli. - Menjünk hozzád oké? - mosolygott rám s újra kibuggyanó könnyeimet letöröltem majd elindultunk. A torkomban nagyra nőtt gombócot próbáltam lenyelni de csak jobban fojtogatni kezdett. Seoyun elkezdte húzni a bőröndöt de elvettem tőle. Legalább ennyit megtehetek érte, főleg ha ezért képes volt ennyit vonatozni.

-Menjünk vissza, szólok Jiminnek, hogy rendeljen kaját - mosolyodott el Namjoon mire felemeltem a bőröndöt majd levittem a lépcsőn. Ezután pedig balra elfordulva indultunk meg a kijárat felé. Kint sütött a nap, bár hideg volt de ha az ember a napon állt jó pár percet akkor biztos voltam benne, hogy égetni fogja az arcbőrünket. Szememmel megkerestem a kocsit, Namjoon már jóval előttünk jàrt. A járműnél megálltunk, Namjoon felnyitotta a csomagtartót èn pedig betettem a bőröndöt majd beültünk. Én és Seoyun hátra ültünk, Namjoon pedig felhívta Jimint, miközben szállt be a kocsiba.

-Új helyen vagy? - kérdezte meg Seoyun ahogyan becsatolta az övét majd megfogta kezemet. Csak egy biccentésre tellett tőlem, majd kényelembe helyeztem magamat, könnyeim pedig továbbra is folytak, bár nem zokogtam de nem tudtam vissza fogni őket attól, hogy felszínre törjenek. Nagyon ritkán volt ilyen, hogy nem tudtam uralkodni az érzéseimen. Én voltam az a srác mindig akinek az arcáról semmit sem lehetett leolvasni.

-A ház elúszott - nevettem fel kínosan arcomat törölgetve, szàmon levegőt véve ugyanis az orrom az eldugult. - Kim szerzett nekem új helyet. Aztán ott maradok amíg nem találok mást. Kell neked pénz hugi? Van elég pénzed? Mindened megvan? Kell valamit vennem mert elromlott?? - kérdeztem meg nagyon pici mosolyogva majd lassan elindultunk, amint Namjoon letette a telefont, kb fél óra mire vissza érünk a jelenlegi szàlláshelyemre.

-Nem kell semmi, Yoongs. Mindenem tökéletesen működik, plusz szereztem magamnak állást is - mondta el büszkén mire elmosolyodtam. - De jobb ott? Jobb ott a környezet? Nem omlik rád ugye? - kérdezte meg aggódva Seoyun mire megráztam a fejemet.

-Sokkal jobb ott - mosolyodtam el. - Meleg van a házban, és van hütőm is - nevettem el magam majd a hugomra néztem s elmosolyodtam. Felemelve őssze kulcsolt kezünket, kézfejére egy csókot hintettem. Sokat változott a hugom megint. Világosbarna haja kicsit begöndörítve omlott vállaira, arca sokkal vékonyabb volt, arcbőre hibàtlan. Nagyon durván elegánsan volt felöltözve, gondolom ez lett a stílusa, piercingje egyeltalàn nincs és ha tippelnem kellene akkor tetoválása se.

-Jimin rendel nekünk kaját. Taehyung és Hoseok is náluk van. Elméletileg Jimin csinált finom levest, ha esetleg szeretnétek valami házi kosztot enni - felelte NamJoon majd rám pillantott a visszapillantó tükörbe. - Ügyes voltál kölyök, minden rendben van. Még két megbeszélésre el kell menni de minden rendben lesz. Nem lesz több ilyen. - felelte apró mosollyal, mire bólogattam.