The Sinner [YoonKook]

Barátok? Barátok! | 24

YoonGi | november 13

-Akkor minden rendben van? Minden meg van? - kérdezte meg a férfi ahogyan a táskát cipzározta be. Körbe pillantottam. Már utcai ruhában voltam. Rövid nadrág, vastag pulcsi, kabát, cipő az egyik lábamon. Mindent eltettünk amit csak kellett. Papírjaim is meg voltak, aláírtam mindent megbeszèltük a következő időpontokat amikor vissza kell jönnöm ellenőrzésre. Hivatalosan is szemüveges lettem, bár nem voltam kicsattanóan boldog, jobb mintha megvakultam volna. Vegyes érzelmekkel ültem a tolószékben, ahogy újra körbe pillantottam. Egy héttel ezelőtt még itt feküdtem eszméletlenül, mindenkit megijesztve. Nagyot sóhajtottam majd fejemet a társaság felé fordítottam. Chan és Junwoo összekulcsolt kezekkel bámultak minket, apró mosoly ajkaikon megjelent. Mintha ugyan arra gondolnának, kívülről nézve ez ijesztő.

-Aha - szólaltam meg a kínzó némaság után. Délután 5 óra volt, majdnem 6. Lábam nagyon tudott zavarni, hogy kinyújtva van s gipszben. Ráadásul elkezdett alatta is viszketni, én pedig nem férek hozzá. Chan felvett egy táskát míg Junwoo a másikat majd Jeongguk lépet mögém és elhagytuk a kórtermet. A folyosókon nyomasztó volt a hangulat, főleg a földszinten. Mindenhol aggódó emberek voltak, fájdalmas arccal rendelkező betegek. Tènylegesen nyomasztó volt az egész, és egyiket sem irigyeltem.

-Nálunk alszotok? - hallottam meg Jeongguk mély, férfias hangját. Értetlenül pislantottam fel. Nagy valószínűleg elvesztem gondolataimban és teljesen kizártam párbeszédjüket. A körülöttem lévő emberek felmérése lefoglalt jelenleg. - Mindenki örülne neki. Jimin, Taehyung, Hoseok is ott lesz. Lehet beugrik Namjoon és Seokjin is. - lassan emeltem fel rá tekintetemet értelmetlenül. Junwoo amint meglátta arc kifejezésemet elkuncogta magát majd előre engedtek minket a kijáratnál. Amint kiléptünk a friss levegőre - már amennyire friss lehet a levegő Szöulban - mélyet lélegeztem. Orromból azonnal eltűnt az undorító korház szag, hallójáratomat pedig megtöltötte az utcai zaj. Kocsik motorbúgása, motorok hörrögetése, járókelők beszélgetése, néha néha pedig kiáltást is lehetett hallani. Ajkaim mosolyra húzódtak azonnal és kicsit hátra döntöttem fejemet. Szemüveg feljebb csúszott orromon, de egyeltalán nem bántam. Végre kiszabadultam onnan ahonnan megmentették az életemet.

És remélem soha nem kell vissza jönnöm ide.

-Ha nem fogunk zavarni és elférünk akkor benne vagyunk. - szólalt meg Chan, talán neki van a legmélyebb hangja. - Úgyis Halloween van, nézhetnénk valami jó kis horrorokat és beszélgethetne a társaság. - osztotta meg ötleteit ami miatt újra mosolyognom kellett. Chan véleményem szerint nagyon extrovertált ember, míg Junwoo nagyon is introvertàlt. Mégis tökéletes pàrt alkotnak és én ezt már most ki merem jelenteni, még ha ők nem is. Ők lesznek az elsők akiknek az esküvője lesz, ebben biztos vagyok.

-Rendben. Meg majd rendelünk sok kaját. Jiminnek szerintem nem volt kedve főzni és meg is értem. - jobbra fordultunk majd megálltunk a nagy terepjáró mellett, Junwoo kocsija, felismerem. Oldalra nézek, szerencsére az ablakot megcsinálták és jobb mint új korában. Kinyitották nekem a hátsó ajtót, Jeon pedig szó nélkül emelt fel mennyasszonyi pózba és próbált óvatosan betenni a hátsó ülésekre. - Én motorral megyek. - lépett fel, behajolt majd elkezdett a biztonsági övvel baszakodni, nagy nehezen pedig becsatolt, lábamat pedig felhelyezte az ülésre, kényelmesen. - Minden rendben lesz. - mosolygott rám bíztatóan, mintha azt sugallná "Amíg engem látsz ne félj" vagy csak saját magát szeretné megnyugtatni? De miért? Nem félthet ennyire. Becsukta az ajtót majd a kerekes székemet berakta a csomag tartóban. Közben Junwoo és Chan is bepattant, a csomagtartó pedig lecsukódott.

-Mennyi volt az ablak javítatása? - hajoltam előre a két ülés között és érdeklődve néztem Junwoo-ra. Arcán átsuhant a döbbenet majd idegesebben fordult felém. Tekintetével szinte ölni tudott volna.