The Sinner [YoonKook]

Egyetem | 9

YoonGi | október 13

Namjoon természetesen eldobott a kis irodámhoz, ahol azonnal neki álltam tanuli. A szaktársaim jófejek voltak mert elküldték az anyagot, vagyis csak azt, hogy mit vettünk illetve azt amit a professzorok adtak le pluszban, kiegészítőként. Elég sok anyag volt, de megértették a professzorok, hogy nem tudok bent lenni a kötelező órákon betegségem miatt.

Állapotom nem nagyon javult, mégis igyekeztem rajta. Csináltam teát is, illetve a gyógyszereket is vettem be. Már későre járt nagyon, mikor befejeztem a tananyag kidolgozását. Ez után pedig elővettem a mostani itallapot, és elkezdtem beírni a gépbe, hogy mik azok amiket mindenképp meghagyunk mint állandó italok. Ezek leginkább a kàvékra vonatkoztak és az alap shake illetve smoothiekra. Majd gondolkozni kezdtem új ötleteken, olyanokon amik eddig nem voltak, így sikerült párat írnom, és majd az új lakhelyemen ki is próbálom majd azokat. Kinyomtatva a papírokat majd szépen össze tűztem őket, boldog voltam, hogy ey is sikerült félig meddig.

Össze pakoltam majd azonnal el is indultam idéglenes otthonom felé. Hideg volt, nem tagadom, és a fél órás séta sem sokat segített rajta, de legalább tudtam beszélni a hugommal, aki egyèbként tökéletesen megvan, és majd haza is engedik a téli szünetre ami nekik egy hónap lesz. Remèlhetőleg addigra találok egy kis kecót magamnak, ha pedig nem akkor majd elleszünk a jelenlegi helyen. Maximum alszok a földön.

Amint megláttam a házat megkönnyebültem, és azonnal gyorsítottam lépteimen is. Amint beléptem a meleg lakásba egy megkönnyebült sóhaj hagyta el ajkaimat. Becsuktam az ajtót majd azonnal a kis lakhelyem felé vettem az irányt. Majd holnap ha előbb végzek beugrok a boltba. Amint beléptem a kis lakásomba felkaptam az itthon hagyott cigarettámat s azonnal vissza fele vettem az irányt, ki a teraszra, vagy verandára, ki minek hívja azt.

Elővettem cigarettámat s azonnal rá is gyújtottam, a táskát pedig letettem magam mellé, s neki dőltem a falnak. Ajtó nyitódást hallottam s egy melegítőben megjelent fiút láttam meg, azt akinek elfelejtettem a nevét.

-Szia - köszönt azonnal, amit viszonoztam is majd ő is ràgyújtott ami miatt egy apró mosoly jelent meg ajkaimon, de mint elkezdte fordítani fejét felém, magamra öltöttem a komor álcát. - Remélem jól fogod itt érezni magad. Nyugodtan bejöhetsz a házba is Tv-zni vagy akár beszélgetni. Nem vagy teljesen idegen számunkra - felelte apró mosolyal, mire csak bólintottam.

-Köszönöm - mondtam majd beleszívtam a bűzrudba. - Mióta dohányzol? - kérdeztem meg. Nem voltam ugyan egy nagy tàrsasági ember, de könnyen elbeszélgettem akárkivel, ha volt hozzá hangulatom.

-Csak két éve, te? - kérdezte meg s nekidőlt a gerendának ami miatt újra elmosolyodtam.

-16 èves korom óta. Bár előtte is volt, hogy cigiztem. - mondtam vissza emlékezve arra, ahogyan apám mindig a számba dugta a cigit. Egy kisgyerek szájába, undorító így vissza emlékezve. - De ideje lesz leszoknom. - engedtem meg magamnak egy apró mosolyt.

-10 év, nem semmi. - nevette el magat mire újra elmosolyodtam. - Mit tanulsz az egyetemen? - kérdezte meg. Ezzel a fiúval könnyebb beszélgetni mint gondoltam, illetve a kedvemet is meghozza hozzá.

-Turisztika, Vendéglátas, Menagement. Nem nehéz, gondolkozok hogy azután újra elkezdek tanulni valami mást. - vontam meg a vállamat.

-Állami támogatott? - kérdezte meg, mire bólintottam egyet.

-Kicsit különbözik az ösztöndíjastól, az én részem de nem bánom. Bàr annak jobban örültem volna, több pénzem lenne - nevettem fel harsányan.

-Én sosem akartam egyetemre menni. - szólalt meg, én pedig èrdeklődve néztem rá. - A nagybátyámnak hála, motorokat és autókat szerelek, szervízelek illetve kereskedünk. Sok pénz van benne - mosolygott mire csak bólogattam, és az elszívott cigimet a hamutálba tettem. - Jiminnel nézünk egy filmet, nincs kedved csatlakozni? - kérdezte meg, miközben sötét íriszeivel szemembe nézett. Mintha a lelkemig látott volna.

-Majd legközelebb - feleltem kicsit zavartan miközben tekintetemet elkaptam róla, majd beléptem a meleg házba s el is vonultam a kis lakásomba. Ennyi szocializálódás mára bőven elég volt. Elmosolyodtam s elpakolva mindent újra elmentem fürdeni, majd ettem egy keveset, végül pedig leültem tanulni, hiszen màst nem nagyon tudnék csinàlni.

———
Sziasztok! 🌼 Ahogy ígèrtem meghoztam a következő részt még ma!🌼 Igaz ez is kicsit rövid lett de igyekszem hosszabb részek írásában! Remélem tetszett nektek, ha igen akkor azt kérlek jelezzétek valmilyen formában. Nagyon sokat jelentene nekem!🌼 Építő kritikát és visszajelzéseket szívesen nézek, olvasok!
Vigyázzatok magatokra, kitartást!🌼💜