Második rész.
YoonGi | november 19
-Ahh, tele vagyok! - dőlt hátra a székén Jimin és hasára simítva lehunyta szemeit. Elmosolyodtam a làtvànyra. Relaxáltnak tűnt, nyugodtan. Mellkasa lassan emelkedett, ruhája hasára simult ezzel megmutatva azt, hogy valóban jól lakott. Arca kisimult volt, ajkain gyenge szájfény volt, csukott szemein pedig meglátszódott a gyenge smink, ami kiemelte azt. Gyönyörű volt. Egy férfira ugyan ezt nem szokás mondani, mégis angyali arca volt, a smink pedig csak dobott rajta.
Mély levegőt vettem majd megettem az utolsó csirke falatot. Lezártam a doboz tetejét benne a villával majd hátrébb helyezkedtem a székemen. Jeongguk továbbra is ette a lazacos tésztáját, míg a három másik modell teljesen ki volt dőlve. Előbb befejezték az ebédet és azonnal el is dőltek, hogy pihenjenek. Lehet már alszanak is. Nagyon fáradtak lehetnek amit nem csodálok. Kora reggel óta fent vannak, folyamatosan öltöztetik őket ès sminkelik. A diétájuk miatt pedig érthetően alig van bennük kalória. Most viszont még ők is nyugodtnak és kipihentnek tűnnek.
A pohár vízért nyúltam, hogy felfrissítsem száraz torkomat. Az egész pohárral megittam majd halkan az asztalra tettem. A négy jó madár meg se rebbent. Mindegyiknek lassan emelkedett ès süllyed a mellkasa, hangosan szuszognak. Jeonra vezetem a tekintetemet és elmosolyodok. Egész végig engem figyelt. Amint végez elszakítja tekintetét tőlem majd lezárja a dobozt és elkezdi össze szedni az asztalról a dolgokat amibe némán besegítek. Jeongguk feláll és a szemetesbe viszi az elhasznált dolgokat majd eltűnteti a szemetesbe. Lassan sétál vissza hozzánk kimért, magabiztos léptekkel. Tekintetem végigvezetem rajta gyorsan, de amint íriszeimmel a padlót nézem azonnal vissza fordulok és előrébb dőlök a széken.
-Hallod. - Jeongguk suttogva szólított meg, kezét vállamra tette mire felpillantottam rá. - Nem megyünk ki cigizni? Van egy nagyobb terasz az emeleten. Hagyjuk őket pihenni. - mosolyodott el halványan ahogy újra a srácokra nézett. Megfogtam a kezét, hogy rám figyeljen, majd mikor rám pillantott csak hevesen bólogattam. Elkuncogta magát, ekkor pedig megfogta a székemet és elkezdett kitolni az öltözőből. A terembe érve azonnal pár nővel talàltuk szembe magunkat akik ugyanúgy ebédüket fogyasztották. Fejet hajtottunk majd kimentünk a folyosóra, onnan pedig elmentünk balra a folyosó végéig.
-Szerinted meddig fognak aludni? - törte meg a csendet először Jeon mire elmosolyodtam. Megálltunk egy nagy ajtó előtt. A férfi már nyúlt volna a kilincsért de az lenyomódott az ajtó pedig azonnal kinyílt. Három középkorú férfivel találtuk szembe magunkat. Kicsit megszeppentem majd fejet hajtottam mélyen, ekkor azonnal eláltak az ajtóból és mutatták, hogy menjünk nyugodtan. - Köszönjük. - szólalt meg Jeon amint kiiértünk, egy gyengéd mosollyal és egy "Máskor is" válasszal pedig eltűntek az épületben.
-Nem tudom, szerintem sokáig. - válaszoltam meg kérdését majd azonnal körbe is néztem. Elég magasan voltunk, a "terasz" ha nevezhetem így szépen fel volt díszítve. 5-6 különféle témában voltak elválasztva. Gondolom itt is szoktak fotózni. Az épület falàhoz mentünk ahol ki volt írva, hogy "Dohányzàsra kijelölt hely".
-Ha vissza megyünk majd felkeltjük őket. - vont vállat. Elmosolyodtam halványan ahogy ajkaim közé fogtam a bűzrudat majd meggyújtottam azt. Mélyen beleszívtam majd kiengetem a füstöt a tüdőmből. Lehunytam szemeimet és hátra döntöttem fejemet, szembe találtam magam Jeongguk arcával mire halvány mosoly húzódik.
-Rendben. - hunytam le szemeimet. Ajkaimhoz emeltem újra a bűzrudat és beleszívtam, majd tüdőmbe engedtem, onnan pedig ki. Élveztem a csendet ami ránk telepedett. Bent a srácok folyamatosan beszéltek, velünk együtt. Ami nem volt baj, de értelemszerűen kiélvezem a csendet ami telepedett ránk. Meg sem szólaltunk egészen addig ameddig el nem szívtuk a cigarettánkat. Nem volt kínos a csend, inkább mondanám kellemesnek.
YOU ARE READING
The Sinner [YoonKook]
Fanfiction"A vilàg több mindenről szól, mint amit látunk" Min YoonGi 26 èves egyetemi tanulónak nem egyszerű az élet. Múltja folyamatosan kísérti őt, egy pillanatra sem magára hagyva. Az egyetem egyre nehezebb számára és az élet neki sem kegyelmez. De meglep...