The Sinner [YoonKook]

Titkok | 37

YoonGi | december 24

Karácsony. Mit is jelent ez? Ha őszinte akarok lenni, fogalmam sincs. Ha jól emlékszem akkor ez egy keresztény ünnep, ahol megünneplik, hogy Jézus megszületett. Waoh, olyan mint egy szülinap nem?

Talán mikor kis gyerek voltam, akkor ünnepeltem meg ezt a szüleimmel. Nem emlékszem annyira, hogy mi volt a szokás, mit csináltunk vagy mit nem. Azt tudom, hogy együtt ültünk a nappaliban és ajándékokat bontottunk a testvéremmel, miközben anyáék mosolyogva figyelnek minket. Ennyi maradt meg az egészből, meg az, hogy az volt az utolsó alkalom, hogy sütit ettem.

Ezért is álltam tétlenül 11-kor Jimin nappalijában. Én voltam az utolsó a jelek szerint aki felkelt. A fa már be volt állítva a kandalló mellé, Seokjin Hyung éppen a tűleveleket söpörte össze, Taehyung és Jimin a díszeket kezdték el szétválogatni, Namjoon a fával bajlódott, hogy le tudja róla szedni a hálót. Jeongguk éppen az emeletről jött le, két nagy dobozzal a kezében.

Arcom teljes értetlenséget tükrözött, nem értettem mi is folyik körülöttem. Egy sóhaj hagyta el ajkaimat ahogy a konyhába indultam, hogy igyak egy reggeli kávét, ha már nálam elfogyott. Senki nem szólt semmit, vagy talán én hagytam figyelmen kívűl. A konyhában Hoseok ügyeskedett vigyorogva, ami szintén meglepett engem.

-Jó reggelt! - köszöntött majd szív alakú mosollyal fordult felém, és egy sütit tartott a szám elé. Angyalka forma volt, valami fehér izéval volt körvonalazva. Kinyitottam volna a számat, hogy finoman vissza utasítsam az ajánlatát de csak a számba dugta a sütit én pedig morcosan néztem rá. Elnevette magát, majd vissza fordult a pulthoz és folytatta azt amit elkezdett. A kávéfőzőhöz mentem majd mivel itt csak kapszulás van, ezért nagy nehezen de csináltam magamnak egy rövid kávét és természetesen a sütit is el nyammogtam. Nem volt rossz, de nem lesz a kedvencem, túl édes.

A bögrét kezembe fogva csoszogtam ki a bejárati ajtóhoz, ahol felvettem egy fekete kabátot. Nem tudom kié, de biztos nem bánja ha elkérem 15 percre. Ahogy kiléptem a hideg télbe azonnal elborzadtam, össze húztam jobban a kabátot majd rá gyújtottam. A hideg levegő marta a torkomat és az orromat is. A kávém másodpercek alatt lett langyos, ezért kómásan de igyekeztem gyorsan végezni a reggeli cigarettával. Abban is biztos vagyok, hogy ritkán fogok ma kijárogatni, vagy az elkövetkezendő hetekbe.

Hátamat a falnak támasztottam és vissza gondoltam arra, hogy milyen volt a tavaly karácsonyom. Hideg, rettentően hideg. Nem volt valami fasza fűtési rendszere a romos háznak, plusz az ablakoknál folyamatosan jött be a hideg. Mindig fáztam, mindig beteg voltam. Ősztől tavaszig. Mindig ilyen hideg volt a lakásban, mint itt most kint. Most pedig 10 percnél tovább nem bírok meglenni ebbe a hidegbe.

Elkényelmesedtem vajon? Nagy valószínűleg igen. Jobban össze húztam magam, az ajtó pedig kinyílt mellettem. Jeongguk jött ki rajta, kabátban és sálban. Rám mosolygott majd ő is rágyújtott. Lábujjaimat behajlítottam, hogy ezzel is melegítsem testrészemet, hiszen voltam akkora ökör, hogy papucsban jöttem ki.

-Hogy aludtàl? - fordult velem szembe Jeongguk, majd arcomat kezdte fürkészni. - Remélem nem baj, hogy nem ébresztettünk fel. - válaszként csak megráztam a fejemet majd halvány mosolyra húztam jéghideg ajkaimat. - Minden rendben van? Szótlan vagy, és nagyon piros az arcod. - tette szabad kezét arcomra. Jéghideg bőrfelületem találkozott meleg tenyerével, ajkai elnyíltak szemei tányér nagyságúak lettek. - Nagyon hideg vagy. - tette tenyerét homlokomra s azonnal közelebb is lépett hozzám. Átkarolta derekamat majd mellkasára húzott. Utolsó slukkot szívtam a cigiből, majd mikor kifújtam azt arcomat mellkasába fúrtam. - A végén még kihűlsz nekem. - motyogta magának. Átkaroltam a mellkasánál és szorosan hozzá bújtam, hiszen tényleg kezdtem fázni.