The Sinner [YoonKook]

Mi van ha? | 31

YoonGi | december 1

-Milyen gipsz nélkül? - kérdezte meg az orvos amint levette rólam az említett anyagot. Egyből meg könnyebültem viszont azonnal el is fintorodtam a kellemetlen szagra ami a gipszem alól jött ki. Ennek ilyen borzalmasnak kell lenni?  - Ez sajnos ilyen. - nevetett fel az orvos amint meglátta arc kifejezésemet. - Van aki 12 vagy 16 hétig gipszben fekszik. Szerinted? - kérdezte meg kuncogva mire csak jobban elborzadtam, és elfordítottam a fejemet. - Kapsz egy merevítőt, ami tartani fogja a lábadat és lassan sétálhatsz is majd. Ha jól tudom akkor nem fogsz ide bejárni a fizikoterápiákra? - kérdezte a doki miközben felemelte a lábamat és óvatosan megpróbálta felhelyezni a merevítőt.

-Igen, van egy baràtom aki segíteni fog ebben. - mosolyodtam el halványan, lassan elkezdte "becsatolni", majd még igazított rajta. Nem volt fájdalommentes a procedúra, sőt most sem az, de sokkal jobb mint mikor gipszben voltam. Ekkor felegyenesedett és kidobta a gumikesztyűt majd rám nézett. Azonnal felültem és a tolószéket közelebb húztam az ágyhoz, majd nagy nehezen átültem az orvos segítségével.

-Itt vannak a receptek amiket ki kell váltani. Három hét múlva várunk vissza. - mosolygott rám mire csak bólintottam. A recepteket illetve a jelentést az ölembe tettem majd kitoltam magamat a kórteremből. - Viszlát és kitartást! - köszönt el és én is így tettem majd becsuktam az ajtót mögöttem. Jeongguk azonnal felállt és elém jött.

-Látom megkaptad. - kuncogott mire csak frusztráltan felsóhajtottam. Zavart a korház szag, mellesleg nem sokat aludhattunk. Jeon szemei vérvörösek voltak, hatalmas karikákkal. Kezdtek kijönni rajta az elvonási tünetek, jobban lobbanékonyabb volt, mérgesebb és türelmetlenebb.

Természetesen nem tudtam arra rávenni, hogy ne hozzon el. Pedig tisztán láthatóan nem tesz jót neki, hiszen az emberek nagy része itt sem tud vezetni, ez pedig nagyon is felidegesíti. Általában végig kiabálja az utat, káromkodik és minden öt percben dudál.

Amit meg is értek, viszont ezeket sokkal jobban tolerálta ezek előtt. Az igazi elvonási tünetek még nem is most jelentkeznek, hanem majd nagyjából egy hónap után. Természetesen erre az is rátesz egy lapáttal, hogy tudja, hogy soha többet nem szívhatja vagy adhatja be magának a szert. Már maga ez a gondolat feszülté teszi.

-Menjünk. - nèztem fel rá. - Haza akarok menni és lezuhanyozni. Nagyon büdös a lábam. - fintorogtam továbbra is mire a fiú felnevetett. Hátra dőltem, majd lehunytam szemeimet. Zene volt füleimnek hallani édes nevetését. Sokszor jobban hasonlít egy kisgyerekre mint egy felnőtt férfire, főleg a nyuszi fogai, s gyermekies kacagása miatt.

-Ma egyből el is kezdjük a terápiát? - kérdezte meg mosolyogva amikor pedig kilépünk a hidegbe össze húzom magamat. Nagyon hideg van. A december eljött, ugyan hó még nincs de attól félek, hogy ezt nem fogom tudni elkerülni.

Nem szeretem a telet, vagy a hideg időjárást, bár a meleget sem tudom elviselni. Jobban szeretem a tavaszi vagy őszi időjárást. Jeongguk gyorsított léptein és a kocsihoz vitt azonnal. Segítségével beszálltam előre a szintén hideg kocsiba. Az ajtót kicsit talán erősebben is becsapja mint kellene. Roham léptekkel megy a csomagtartóhoz és ekkor esik csak le, hogy egy szál pólóban van. Ajkaim elnyílnak, de mèg nem kiabálok rá. Amint lecsapja a csomagtartót és beszáll előre fel kiáltok.

-Jeongguk-ah! - nézek rá nagy szemekkel s megcsapom mellkasát is. - Mit képzelsz? - emelem feljebb a hangomat, ő pedig teljesen megszeppenve néz rám, nem értve a szituációt. - Normális vagy? Tüdőgyulladást akarsz kapni? Huhh? Meg akarsz halni? - kiáltottam rá miközben újra megcsaptam mellkasát. Szemöldököm össze volt ráncolva, arcom kipirosodott a méregtől, a pulzusom pedig az egekbe szökött. Még a tompa fájdalomról is meg feletkeztem.