The Sinner [YoonKook]

Motor | 13

YoonGi | oktober 27

Az éjjeli sétám azt eredményezte, hogy a Han folyónál kötöttem ki. Elég messze attól a helytől ahol volt a szállásom, de nem bántam, hiszen látvány az gyönyörű volt. A belváros ki volt világítva s meglepően rengetegen csámborogtak ilyenkor is, főleg a bulizók, de legalább most nem voltam egyedül. Azt is sikerült megtudnom, hogy lassan már 5 óra lesz.

Szerencsére nem fagytam teljesen át hiszen jópár üzletben körülnéztem, s volt nálam egy kevés kis apró is amiből sikerült innivalót s mochit vennem amit egy padon el is fogyasztottam a Han folyónál. Nyoma nem volt a pár órával ezelőtti frusztrálciómnak, dühömnek. Most az egyszer nyugodt voltam, és nem valami balhé után sikerült ezt elerném. Magamtól értem el ezt is, emiatt pedig büszke voltam, hiszen mostmár kevésbé hasonlítok az apámra. Ez pedig sokat számított nekem.

Meghitt volt. Bár valami csövesnek nézhettem ki, de meghitt volt a hely. Ugyan rengeteg ember volt itt, mégis nyugodt voltam. A pörgés és a nyüzsgés ellenére most jól éreztem magamnak. Ugyan a fáradság kezdett rajtam urrá lenni, mégis meg kell várnom a reggelt, hogy felhívhassam Namjoon-t, hogy jöjjön el a seggemért. Szánalmas vagyok tudom, de nem tudok vele mit kezdeni. Azt hiszem ezt a tulajdonságomat sosem fogom tudni legyűrni.

-Szép nem? - hallottam meg magam mellől egy igen ismerős hangot, mire meglepve néztem fel Jungkook-ra. Sisakját letette mellém majd ő is helyet foglalt a padon. - Szeretek ide kijönni. Olyan mintha egy kicsit is, de élnék. - felelte majd elővette a doboz cigit majd felém nyújtótta én pedig szó nélkül elvettem egy szálat s meggyújtottam, majd ő is így tett.

-Felkeltettem mindenkit? - kérdeztem meg halkan majd felhúzva lábamat karolom át őket. Bűntudatom volt, ez nem kétség, tekintetem pedig ezért volt a folyón.

-Igen, de nem probléma. Mondjuk én alapból is fent voltam, mert Jiminnel  sorozat maratont tartottunk. Taehyung pedig evett mert éhes volt. - nevetett fel. Éreztem tekintetét rajtam de képtelen voltam rá pillantani. - Ne legyen bűntudatod. Egyeltalán, nem a te hibád az egész. Nyugodtan vissza jöhettél volna - mondta s hallottam ahogy elmosolyodik.

-Eltévedtem - suttogtam halkan s egy nagy slukkot szívtam. - Aztán itt kötöttem ki. Telefon meg nem volt nálam. - vontam vállat mire elkuncogta magát a mellettem ülő. Az én szemszögemből ez annyira nem vicces.

-Szerencsétlen. - sóhajtotta mellettem. Igazán biztató nem?- Ha elszívtuk a cigit hazaviszlek. Feltehetően jól átfagytál megint. Hoztam kabátot is - mosolyodott el mire nagy szemekkel néztem rá. - Ne nézz így. A nővéred is aggódik érted, már alszik két órája de megígértem, hogy vissza viszlek neki - mosolyodott el.

-Ő a hugom. - néztem Jungkookra nagy szemekkel majd felnevettem tekintetét látva. Igen, mindenki azt hiszi, hogy ő az idősebb. Álltalàban azért mert magasabb nálam, nincs csöves kinézete mint nekem s nem úgy néz ki mint egy anorexiás. - Nem gáz. - feleltem majd egy utolsó slukk után eldobtam a cigit. Aranyos, hogy azt gondolta, hogy ő a nővérem.

-Pedig magasabb is nálad - motyogta maga elé mire megforgattam szemeimet. Nem, nem szeretem a magasságomat. Bár nem vagyok törpe a 170 centi, sajnos igenis kisebbnek számít. - Mindegy, ezt benéztem - válaszolta kínosan felnevetve mire bólogattam, majd ajkaimat kezdtem el rágcsálni s megint meggondolatlanul szóltam el magam. Miért nem tudok előre gondolkodni?

-Muszáj egyből vissza mennünk? - kérdeztem meg a lehető leghalkabban s rá pillantottam. Ajkain egy széles mosoly húzodott. Valójában nem akartam vissza menni. Mondhtatja mindenki azt, hogy gyerekes a viselkedésem, de nem volt kedvem újra a kérdezz-felelek játékhoz.

-Elviszlek várost nézni - felelte pimasz vigyorral majd felállt így követtem. Ilyenkor elég önelégül arca van. - De fel kell venned a kabátot! - nézett rám szigorúan mire hevesen bólogatni kezdtem. Biztos voltam benne, hogy egy motoron nincs jó idő ilyenkör ezt pedig az is bizonyította, hogy Jungkook is elég rendesen fel van öltözve.

-Van egy plusz bukó sisakom is. Fel kell venned s ebből nem engedek! - nézett rám megint szigorúan s tekintete is elég komor volt. Csak bólintottam egyet majd sétáltunk egy darabig, s egy parkoló házba mentünk, ahol elvezetett a motorjáig. Én felvettem a vastag kabátot amiben biztos vagyok, hogy nem az enyém, majd a bukósisakot a fejemre rakta a nyuszi fiú. Ő is magára tette a kicsit sem könnyű védőfelszerelést s felszállt. Ekkor a nagy motorjára nehezen ugyan de én is felszálltam.

Szép nagy motorja van, talán túl nagy, ezért szerencsétlenkedtem is egy ideig ami ő mosolyogva nézett. Bolond. Ahelyett, hogy segítene, végignézi ahogy szenvedek. Megforgatom szemeimet majd mikor felültem elhelyeztem magamat.

-Karolj át! Hátul is kapaszkodhatsz de az kényelmetlen. - felelte Jeon, mire átkaroltam, amihez hozzá kellett simulnom, természetesen hiszen nem mehetnének úgy a dolgok ahogyan én szeretném nem igaz? Amint ez megvolt, Jeon beindította a motort majd kezeimet jobban áthúzta így teljes mértékben neki simultam, s kézfejeim is össze találkoztak. Jungkook lassan elindult, ki a parkolóházból ami számomra félelmetes volt, de sikerült s nem haltunk meg.

Amint kiértünk az utcára Jeon elindult valamerre. Természetesen nem nagyon ismertem a környéket de szép volt így látni. Természetesen a megengedett sebességgel mentünk, s nem is számítottam arra, hogy egy elkerülőre is menni fogunk. Mosolyogva figyeltem a várost, adrenalinnal pedig megtelt a szervezetem. Sosem motoroztam még, pedig igazán jó lehet, már csak ebből az érzésből is kiindulva, nemhogy vezetni azt.

Egy kevésbé forgalmas helyre vitt Jeon majd megláttam a 110-es táblát és a négy sávos autóutat, mire szemeim nagyra nyíltak. Amint felértünk s besoroltunk, kicsit megijedtem így jobban szorítottam Jeon-t de nem erősen. Jungkook váltott s gyorsabban kezdtünk el menni. Szívem hevesen vert, ajkaimon ott volt egy mosoly, de csak ezek után jött az a tipikus eufórikus érzés amit régebben tapasztaltam a vezetésnél.

Jeon jelzett, sebességet váltott újra majd gázt adott neki. Kicsit bedőltünk ahogyan besoroltunk a másik sávba majd azonnal több gázt adott neki, én pedig felnevettem. Az adrenalin elöntötte testemet, vigyoromat nem lehetett volna letörölni, szívem hevesen vert s testemet elöntötte az a tipikus eufórikus érzés. Mivel senki nem volt ilyen tájt az út szakaszon, Jungkook valószínűleg szintén ettől az érzéstől felkiáltott nevetve, mire csak jobban nevettem. A tükörből rám nézett, ugyan a sisaktól nem láttam pontosan de biztos voltam benne, hogy ő is vigyorog.

Ez a világ legjobb érzése, akárki akár mit mond. És ezt csak azok érzik át igazán akik már tapasztalták. Csodálatos ez az érzés, olyan mintha szabad lennék, akár csak pár másodpercre de szabad, és ez az érzés felemelő.

———
Sziasztok, vagyis inkább Jó estét🌼 Ne haragudjatok, hogy ilyen későn teszek fel részt de nagyon elhúzódott a melóm és nem rég estem haza!💜 Remélem mindenki várta már a folytatàst. És nagyon nagyon remélem, hogy tetszett nektek!🌼 Ha igen akkor azt valamilyen formàban jellezétek hiszen nagyon sokat jelent🌼💜
Jelenleg kisebb ihlet hiányban szenvedek, amit ugyan ti nem láttok hiszen előre meg vannak írva a részek, viszont annyiban beleláthattok a dologba, hogy ugyanúgy heti 3 részt hozok, nem pedig 4-5-öt ahogyan azt szerettem volna.
Viszont minél előbb vissza fogok rázódni az egészben s maximum két hét múlva már heti 4-5 olvashatjátok majd ezt a csodát😎🌼
Köszönöm ha elolvastad eddig, hogy telt a napotok? Nem sokàra hètvège ne felejtsètek el, csak fel a fejjel!🌼
Kitartàst nektek ès vigyàzzatok magatokra!💜