The Sinner [YoonKook]

Egyedül | 17

YoonGi | november 2

Erős fejfájásra s izzadtan èbredtem fel. Szomjas voltam, úgy éreztem mint aki hetekig nem mozdult ki volna az ágyból. Talán így is volt. Nem tudom milyen nap van, vagy hàny óra. A lakásba sötétség van, nem tudom mikor ettem utoljára, vagy mikor voltam egyeltalán kint cigizni. Teljesen elhanyagoltam magamat.

Vissza estem abba a gödörbe ahonnan kimásztam. Sikeresen fel téptem azokat a sebeket amikről azt hittem, hogy begyógyultak. Ezek szerint nem.

Büdös voltam, izzadt, és a levegő is borzalmas volt. Éreztem ahogy hajam izzadtan és zsírosan tapadt fejemre. Arcom merő zsír lehetett hiszen nem mostam meg napok óta. Napok óta semmit sem csináltam, hiába olvastam ki azt a borzalmat egy éjjel alatt. Mégsem volt kedvem felkellni, tökéletesen éreztem magamat még így is. Nekem jó lesz büdösen és koszosan is.

Viszont szomjúságom legyőzhetetlen volt. Kezeimmel elkezdtem tapogatni az éjjeli szekrényen, majd a földön ahol csak egy üres ásványvizes palackot találtam. Át fordultam a másik oldalra ahol megint csak tapogatózni kezdtem de nem találtam semmi érdekeset. Nagyot sóhajtva próbáltam kevésbe kellemes szagú pulcsimba törölni arcomat, illetve megdörzsölni szemeimet, hogy valamennyire felébresszem magamat.

Gyenge végtagjaimat mozgásra bírtam, majd nagy nehezen szédülve de elmentem a pultig ahol az egyik poharat teletöltöttem vízzel, majd megittam. A kellemesen hideg víz megváltást hozott szervezetemre. Bár érzéseimen nem változtatott semmit a testem akkor is megkönnyebült. És újra és újra eljátszottam ezt. Lihegve tettem le a poharat az asztalra s töröltem meg az arcomat. Torkom már nem fájt és a szédülésem is elmúlt. Egy fokkal jobban éreztem magam, testileg.

Elfintorodtam ahogy megláttam a jó pár napos kaja maradékomat bűzölögni. Feltűrtem pulcsim ujját, hajam hátra tűrtem majd nekiálltam kidobálni a kevés kis megromlott élelmet vagy innit ami volt itthon. Úgy döntöttem, hogy rendesen kitakarítok mindent, ha már úgyis kezdeni kell magammal valamit. Ezután elmosogattam mindent, és mivel a szemetes is baromira büdös volt, így összehúztam majd az ajtó mellé tettem.

Tudtam, hogy pár nap depresszió után ideje lesz össze szedni magam. Gyakran megesett, hogy vissza zuhantam napokra, utánna pedig ugyanúgy folytattam az életemet. Bár az első két hétben mindig megszívtam s alig aludtam, most ez mégsem érdekelt. Azonnal elhúztam a függönyt s megláttam, hogy korom sötét van kint. Ez nem fog segíteni felkelni, ebben biztos vagyok. Nagyot sóhajtva tártam szélesre az ablakot, ennek pedig a kényelmetlen következménye az az volt, hogy baromi hideg jött be. Testem megremegett, kirázott a hideg és karjaimat meg is dörzsöltem. Miért van már most ilyen hideg?? De legalább átszellőzik. A konvektort letekertem, hogy ne feleslegesen menjen, majd villanyt kapcsoltam s elborzadva nèztem körbe.

Tényleg ennyire trehány vagyok amikor megtörténik a vissza esésem? El sem tudom képzelni mi volt akkor, amikor ez akár egy évig is eltartott nálam.

Szánalmas. A konyhaszekrényhez lépve előszedtem pár tisztítószert,  majd nekiálltam tisztítani a konyhát. Mindent letöröltem, áttöröltem, még a hűtőt is. Ezután az asztalt s a székeket majd folytattam a kis szoba résszel ahol először felkaptam az összes szennyest majd a zsákba tettem. Az ágyneműt lehúzattam majd azt is a zsákba tettem és nekiálltam kitakarítani a helyiséget. Először a térelválasztó polcot, majd komódot, az àgyat, az ablak pàrkànyt ès végül az ablakokat is megtisztítottam. Majd a szekrényemmel folytattam ami egyszerű volt. Ezután fogtam magam, vettem elő tiszta ruhàt, bàr sok választásom nem volt. Majd bementem a fürdőbe ahol szintén alaposan kitakarítottam.

Szinte már kényszeresen takarítottam és pakolgattam a dolgokat. Minél előbb meg akartam szabadulni ettől az énemtől. Viszont ezért tennem is kell, mint mindig.