The Sinner [YoonKook]

Dr.Kim | 4

YoonGi | október 13

Nagyon fáztam mielőtt Dr.Kim ideért. Természetesen csúnyán néztem rá, ami miatt talán kicsit bűntudata is lett, hogy képes volt egy ilyen házban elhelyezni engem. Megforgattam szemeimet, ahogyan bepakolta vizes cuccaimat a csomag tartójába s én levéve az esőkabàtot ráztam le amennyire csak tudtam majd ültem be mellé előre, de az esőkabátot a lábaimhoz tettem. Elég nagy s drága a kocsi ahhoz, hogy össze sarazzam de úgy gondolom, hogy most megérdemli.

-Ne haragudj - szállt be mellém a meleg kocsiba. Arcom kipirult, kabátomat pedig levettem s úgy kötöttem be magamat. - Tudom nem mentség, de szereztem neked lakhelyet pár hétre, amit én fizetek s keresek neked egy új helyet - hadarta el ahogy beindította a kocsit, én pedig csak bólintottam.

-Elviszlek enni, kiengesztelés képpen. Majd oda viszlek a legjobb gyerekkori barátom lakásához ahol ki van alakítva egy garázs lakás. Külön a háztól, mindennel felszerelve. Nem ázik be mert fel van újítva illetve lèpcsőn vezet fel a bejàrathoz. - ecsetelte èn pedig csak hàtra döntött fejjel lehunytam szemeimet, ezutàn pedig csendben kocsikáztunk. Bár nem irigyeltem Dr.Kim-et ilyen időben vezetni de baszki, akkor is megérdemelte! Màr 8 èvvel ezelőtt is egy fos volt, nemhogy most!

-Hideg van - motyogtam halkan. Remegő végtagjaimat ha akartam sem tudtam volna eltakarni. Ugyan Dr.Kim felkapcsolta a fűtést mégsem éreztem belőle semmit. Számat össze szorítottam, próbáltam nem a hidegre fókuszálni, ami igen nehèz feladat volt - egyszerűen lehetetlen.

-Tényleg sajnálom - felelte halkan mire dühösen sóhajtottam fel, majd alsó ajkamba haraptam, hogy vissza fogjam csípős megszólalásomat. Éreztem, ahogy pang a tüdőm, kiabál a nikotinért, azért, hogy újra mèrgezzem magam, és valamennyire lenyugodjak.

-Nem vagyok éhes. - jelentettem ki. - Vigyél meleg helyre, a többiről majd beszélünk. - motyogtam s megpróbàltam átfagyott kezeimet öngyújtóval melegíteni, ugyan ez nem jött össze. Dühösen vágtam zsebre a tárgyat s az ablakon keresztül kibámultam. Javàban a belvárosban voltunk, sajnos ennél jóval kíjebb van az irodám és ha a folyó másik végére visz én isten bizony, hogy megcsapom ezt a balfaszt mellettem.

Nem, akkor sem leszek nyugodtabb vagy hàlásabb hiába talált nekem lakást. Elég ha egy motelben kitesz! Nem kell nekem luxus dolog, csak ne kelljen tömegközlekedés használnom mert arra végképp nincs pènzem. Idegesen fújtatok mikor NamJoon beáll az egyik gyors étteremhez. Amint leállítja a motort, kipattanok a kocsiból s ràgyújtok. A hideg azonnal megcsap, így összébb húzom magam, már amennyire tudom. Érzem ahogy kabàtom vizes, úgy ahogy a nadrágom is. Gyorsan szívom a cigiztem, NamJoon pedig szinte magát büntetve áll mellettem szótlanul.

Lehet nem kellene benne ennyire bűntudatot kelltenem, hiszen 16 éves korom óta az ügyvédem, most pedig 26 vagyok. És ennek ellenére még mindig mellettem áll, pedig nem kap semmit érte, legalábbis tőlem. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a kettőnk viszonya mèg mindig nem olyan mint amilyennek elvárjàk azt - miattam.

Elnyomtam a csikket majd Hyung felé fordulva megindulunk az étterembe. Sok, hangos ember, megy a pörgés. Mégis meleg van, így egyeltalán nem bánom, hogy itt kell lennem, hiszen meleg van, ez pedig nekem bőven elèg ahhoz, hogy ne fejvesztve rohanjak ki.

-Mit kérsz? - kérdezte meg halkan elővéve a pénztárcáját. Nagyot nyeltem ahogyan a nagy táblákat néztem, rajta sok hamburgerrel vagy más ételek voltak rajta amiket ha akartam se tudtam volna felismerni.

-Hamburgert - jelentettem ki szűkszavúan. Hyung csak egy "ezt most komoly?" arcal nézett rám mire megforgattam a szemeimet. - Valami csirkéset - vontam meg a vállamat kijelentve, hogy nekem teljesen mindegy, hogy mit kapok, csak ehető legyen. Meg persze ne legyen pocsék íze, az se érdekel ha íztelen mű kaját fogok enni - ahogy az utóbbi időben. Lassan sorra kerültünk, Dr.Kim pedig elég sok mindent rendelhetett. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy 2 tálca megpakolt ételel indultunk el asztalt keresni.

Hulla voltam, tagadni nem tudtam, ezért lepődtem meg amikor NamJoon Hyung egy forró papír pohárban lévő teát nyújtott nekem. Tudni kell, hogy a teában több koffein található meg mint a kávéban, így ez a teaitalokra is érvényes, kivéve ha koffein mentes. Egy kis cukrot téve bele fogtam a kezem közé majd kanállal elkevertem azt, míg Dr.Kim már javában evett. Az ablak mellé ültünk így kibámultam azon. Megfújtam a forró italt s rá pillantok. Tekintete az asztalon van.

-Sajnálom - motyogtam halkan s beleittam a forró, keserű italba. Hyung meglepetten nézett fel rám. Azonnal megrázta a fejét, én pedig kinéztem inkább az ablakon. Képtelen voltam szemkontaktust tartani, gyerekkorom óta, így ez most nem volt meglepő számára. Jobban ismert engem mint én saját magamat.

-Nem a te hibád, kölyök. Az én hibám, ezt te is jól tudod. Én rontottam el akkor, nem pedig te. Az emberek rontották el körülötted nem pedig te. - felelte majd mély levegőt vett, ekkor pedig a szemébe néztem. - Akár mennyire is magadat akarod beállítani hibásnak, te egy áldozat vagy, nem pedig valami bűnöző és ezt te is tudod YoonGi. - mondta szemeimbe nézve mire azonnal az asztalra néztem s letettem a teámat, majd csak egy bólintásra tellett tőlem. Szemeim bekönnyeztek, lábaim pedig még ennél jobban is remegni kezdtek. - Egyél. - tolt elém egy nagyobb papírdobozt amiben a hamburgerem szerepelt. Kibontva azt lassan kezeim közé vettem és remegő lábakkal, szinte remegő testel enni kezdtem.

— — —
Sziasztok🌼 Gondoltam vasàrnap este megleplek titeket egy új résszel🌼 Remélem elnyerte tetszéseteket, lassan de be fognak indulni az események, én pedig gőz erővel írom a részeket!🌼🌸 Ha tetszett akkor bármilyen formában kapott visszajelzés érdekel, és nagyon örülnék neki! Legyen szèp estètek, pihenjetek sokat, vigyàzzatok magatokra!🌸💜