The Sinner [YoonKook]

Álarc | 2

YoonGi | október 12

Csontjaim hangosan ropogva fejezték ki nem tetszésüket azzal kapcsolatban, hogy felálltam ülő helyemről ahova 8 órával ezelőtt száműztem magamat. Fárasztó és fájdalmas.

Minden egyes csontomat kiropogtatom, s felszuszanva lèpdelek az ablakhoz. Lehajtom a fűtést majd kinyitom az ablakot teljesen, amin kicsit kihajolva előveszek egy szàl cigit majd meggyújtom azt magamnak. Beszívom az első adag kàros anyagomat. Tüdőmben szétterjed a mámorítóan tökéletes érzès ami hiànyzott neki - mármint a tüdőmnek.

Lepillantottam a magasból, hiszen a kicsi iroda amit kibéreltem elég magasan helyezkedett el. Bár nem bàntam, hogy nem a nyomasztó, lepukkant lakásomban kell töltenem több időt, hanem egy olyan helyen ami tiszta, rendesen be van rendezve. Talán a lakásomon nem is tudnék olyan hatékonyan dolgozni mint itt, vagy akár egy egy könyvtárban amikor ott keresek bizonyos információk utàn.

Újra kiropogtatom a nyakamat majd lassan szívni kezdem polgári cigarettámat, minden egyes másodpercèt kiélvezve. Telefonomat elővettem, megnéztem, hogy nem e kerestek - meglepetésemre nem - majd vissza tève a zsebembe elnyomtam a csikket. Elléptem az ablaktól, hagytam had szellőzzön ki a szoba.

Belekortyoltam a palack vizembe s elkezdtem elpakolni mindent. Az olyan dolgokkal kapcsolatban amikkel nem kell az egyetemen, vagy a könyvtárban kutakodnom azokat itt hagytam a kulcsra zárható fiókban. Mindenhonnan kijelentkeztem, s elpakoltam minden egyes apró dolgot, majd becsuktam az ablakot. Cigarettàmat, öngyújtómat bedobtam kopott táskám elejében. A nagy rèszébe pedig betettem a füzeteket, iratokat s egyéb dolgokat majd becipzàroztam.

Felvettem a pulcsimat, majd a bakancsomat is. Eltettem a telefonomat s a kulccsomómat a zsebembe majd kapucnit felhúztam a fejemre a szövet maszkomat pedig feltettem az arcomra, s így hagytam el az irodàt amit bezártam. Este 9 óra, állapítottam meg mikor szembe találtam magam egy nagy fali órával. Kicsit elhúzódott a dolog.

Fáradtan közelítettem meg a liftet, majd vártam rá elèg sokat. Beszálltam, megnyomtam a földszint gombot, mire elindultunk. Nekidőltem a lift oldalának majd lehunytam szemeimet, s vàrtam.

"Mindig csak várok. Mikor fog valaki rám várni?"

Benedvesítem ajkaimat mikor kinyílik a lift ajtaja a földszinten. Kilépdelek majd intek a portásnak s kilépek a hideg utcára. Kellemetlen borzongás veszi át a helyét s megszaporázom a lèpteimet, a metró alluljáróhoz, hogy azzal menjek haza - bárcsak ne oda kellene mennem.

JeongGuk | október 12

Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen dolog ennyire végzetes lehessen a számomra, illetve a legjobb barátom szàmára.

Hatalmasat nyeltem amikor sápadt, beteges arcát, túlságosan is vékony testét, csuklóját, zsírosodó haját s fáradt szemeivel találtam szembe magam. Meg kellett állnom egy pillanatra, erőt gyűjtenem, hogy ne csináljak semmi ostobaságot.

Lágy tekintettel s pici mosolyal lépdeltem elé. Karjait ki tárta, én pedig átöleltem apró s törékeny testét. Erősen magához szorított. Talàn sosem ölelt meg engem így. Nemcsak karjaival szorongatott, de pulcsimat erősen megfogta kacsóival s összegyűrte a tenyerében. Karjaimat én is szorosan fontam köré bár semmi féle képpen nem akartam kárt tenni benne - legalábbis nem mègegyet.

-Hogy vagy Jiminissi? - kérdeztem meg ahogy leültem mellé az ágyra, miközben derekánàl még mindig öleltem magamhoz. Nem gondoltam volna, hogy ennyire túltoltuk volna a három nappal ezelőtti kis privát partit. Bàr ahogy érzem csontjain, az evés zavara nem most kezdődött. Bár én is észrevettem rajta ezeket az apró változásokat mégsem volt merszem szólni - igazi csúnya nézése van olyankor.

-Jól vagyok, Jungkookiee - felelte kuncogva mire elmosolyodtam. Tovább simogattam hátàt. - Ma este kiengednek, hazaviszel ugye? - nézett fel rám nagy szemeivel mire mosolyogva kezdtem el bólogatni.

-Bár, jobban szeretném ha egy kis ideig beköltöznél hozzám, vagy én hozzád - feleltem finoman. Park igazán éles eszű, még így is nagyon hamar levágja a dolgokat, ez pedig ijesztő.

-Gyere te hozzàm! - felelte fáradt de csillogó szemekkel. - A legjobb barátom lesz a lakótársam - felelte vigyorogva mire elnevettem magamat s megráztam a fejemet. Nála jobb barátot nem is kívánhatnék.

————
Sziasztok!🌼
Meghoztam a következő részt, remélem tetszett nektek. Nem sokára majd beindulnak az események és igyekszem majd gyorsabban update-elni, hogy ne unjatok rá a könyvre illetve ne felejtsétek el, hogy mi történt. Igyekszem hosszabb s izgalmasabb részeket hozni🌼 Remélem tènyleg elnyerte a tetszéseteket!💜 Kitartást nektek!