The Sinner [YoonKook]

Vakmerő | 34

YoonGi | december 19

Az ember sokszor érzi magát tehetetlennek. Sokszor érzi azt, hogy nem tud megfelelő segítséget nyújtani, támogatást. Úgy érzi, hogy nem elég az ami jelenleg van. Lehet, hogy az illető nem is tudna mit kezdeni a helyzettel. Lehet, hogy nincs is rá megoldás, vagy olyan segítség amit külsős nyújthat.

Ezért jutottam egy vakmerő elhatározásra, amit végbe kell vinnem. Nem hiszem, hogy többet ártanék majd tettemmel, mint amekkora a kár maga. Illetve már nincs is vissza út, hiszen itt állok a hatalmas épület előtt ahol Jimin is dolgozik. A híres, baromi helyes modell és színész. Tudom, hogy ez a döntésem, illetve tettem a karrierjére is rá mehet. Viszont valamit tennem kell, kénytelen vagyok tenni mert ezt nem fogom tovább hagyni, hogy így folytatódjon minden. Ezért is vakmerő maga az egész elképzelés.

Cigarettámat elnyomva a megfelelő helyen, fújom ki a füstöt. Mankóimat magamhoz veszem és nagy léptekkel indulok befele az épületbe. A biztonsági őr megállít, viszont én fel mutatom a papírt amit tegnap kaptam meg. A papíron csak a nevem áll és az, hogy megbeszélésre jöttem. Hah, megbeszélés. Ezek után a nagy épületben elindultam a lift-hez, hogy először a CEO irodájába menjek. Ha az a beszélgetés sikeres, akkor tovább nem megyek. Viszont ha nem akkor abból hatalmas botrány lesz, tervem szerint.

A liftben töltött időm magányosan telt amit nem is bánok, hiszen volt időm felkészülni a beszélgetésre. Folyamatosan ismételtem a kezdő dolgokat, hogy hogyan fogok belemenni a témába. Emelett pedig bizonyíték hiányban sem volt részem. Taehyungnak sikerült pár információt és bizonyítékot kiszedni Jiminből. Jimin és Taehyung a korkülönbség ellenére nagy barátok, és Jimin neki is beszámolt nagy vonalakban arról, hogy mik történtek vele.

Az ajtó kinyílt, engem pedig a szokásosan letisztult, stílusos környezet fogadott. A hosszú folyosóra léptem, majd a velem szembe lévő ajtót céloztam meg. A folyosó végén áll a nagy iroda, a CEO irodája. Kezeim remegtek a mankón és a víz is levert. Mély levegőt vettem, ahogy az iroda elé értem. Az ajtóból természetesen félre álltam és vártam. 2 perc van a megbeszélés kezdéséig én pedig nem fogom zavarni. Légzés technikát alkalmazva próbáltam lenyugtatni idegeimet, hogy megelőzzek egy esetleges rohamot.

Beszélgetést hallottam meg mögöttem, így egyből oldalra fordultam és megpillantottam négy férfit akik beszélgettek miközben felénk jöttek. Kitűnt egy férfi, magas, a 35-40-es éveiben lehet. Jól tartja magát, korom fekete haja van, átlagos arc formával, vékony ajkakkal és vékony orral. Viszont mandula formájú szemei és az a sötét szemeket sosem fogom elfelejteni. Nagyot nyeltem ahogy tekintetünk találkozott. A férfi arcán először átfutott a kérdőjel, majd a döbbenet. Felismert. Nagyot nyelve kaptam el tekintetemet és kezdtem el nézni a festményeket a falakon. Bár baromira nem érdekeltek, de jobb volt mint az, hogy kínosan bámulok a férfi szemeibe. A beszélgetés tovább zajlott, majd hallottam ahogy el köszönnek egymástól és lakk cipő koppanásait hallottam meg a padlón. A látóterembe egy alak jelent meg, aki sokkal magasabb volt nálam. Arcomat az illető felé kaptam, és az a férfi jelent meg előttem aki annak idején. Mélyen meghajoltam, már amennyire engedte a mankó, ő pedig ugyan így tett.

-Lee Hyun-shik, az ügynékség CEO-ja. Ön Min Yoongi ugye? - tette fel a kérdést mire egy halk "igen" volt a válaszom. Benyitott az irodájába majd megvàrta míg be lépek és be csukta mögöttem az ajtót. - Foglaljon helyet nyugodtan. Kér esetleg egy teát? - tette fel kérdést amint az íróasztal mögött helyet foglalt.

-Nem köszönöm. - vettem magamhoz a szót. A széket kijjebb húztam, leültem rá a mankókat pedig elfektettem a földön. Kopott táskámat levettem a vállamról és egy nagy, borítékot vettem elő amit az asztalra helyeztem. A táskát a földre tettem, és a férfi szemébe néztem. - Ön végig kísérte a tárgyalásaimat nem igaz? Ön volt az aki a végén fizette az ügyvédemet. - találtam meg a hangomat nehezen. A szívem ezerrel vert, féltem hogy meghallja. Lágy mosoly lett ajkain ahogyan a kávét lerakta az asztalra.