The Sinner [YoonKook]

Karma | 23

YoonGi | november 13

-Így jobb? - kérdezte meg a doktornő ahogyan egy újabb lencsét tett bele ebbe a kis szemüveg szerűségbe. A fehér táblára néztem, majd bólogatni kezdtem. Élesebben láttam a betűket és a számokat is. - Rendben, akkor most a másiknál is megnézzük milyen cilinder kell. - eltakarta a jobb szememet majd a balnál pedig kivette a lencsét majd egy újabbat tett bele. Viszont ez nem volt jó. Megráztam a fejemet a nő pedig az előző lencsét tette bele, amivel újra élesen láttam mindent.

-Sokkal jobb - motyogtam mire Dr.Min elmosolyodott majd a lapra kezdett el írni valamit. - Rendben. A bal szemed az 5,00 a jobb szemed 5,15, plusz mindegyikre feles cilinder. Most pedig válassz ki egy tetszőleges szemüveg keretet. Mielőtt ma elhagyod a korházat már kész is lesz. - próbált pozitívan hozzá állni a dolgokhoz és engem is bíztatni. Levette rólam a kényelmetlen szemüveg szerűséget. Karjaimmal nagy nehezen elkezdtem tolni a kerekes székem kerekét, hogy a nagy polchoz menjek ahol ott vannak a keretek és egy-egy tükör is. Ahogy nézegettem levettem egy tetszőlegeset majd közelebb emeltem arcomhoz, hogy tisztábban lássam. Halványan elmosolyodtam majd felpróbáltam és közelebb helyezkedtem a tükörhöz. Egészen jól állt, mellette pedig tetszett is.

-Ezt szeretném. - fordultam a doktornő felé majd felmutattam a szemüveg keretet amit idő közben levettem. Mivel nem láttam a doktornő arcát ezért csak egy kínos mosollyal oda toltam magamat és kezébe adtam. Elmosolyodhatott majd elkezdte felírni a dolgokat. Sosem voltam szemüveges, sosem volt gond a látásommal. Most viszont kezd megőríteni az, hogy minden nagyon homályosan látok vagy ami nagyon messze van azt csak egy pacában.

-Két óra múlva kész is lesz. Majd felviszem neked. - egyenesedett majd majd megfogta a székem hátulját s elkezdett az ajtó felé tolni. Előtte megállt, kilökte azt majd kitolt rajta. Szembe a széken azonnal egy aggódó Jungkook-al találtam szembe magam. Miért aggódik értem ennyire? A férfi felpattant majd azonnal mellém lépett, váltott pár szót a doktornővel de teljesen elvesztem gondolataimban. A gondolataim pedig Jeonggukról szóltak.

-Jól vagy? - hallottam meg férfias hangját, majd megéreztem ahogy elkezdte tolni a kerekes székemet. Lehunyom szemeimet majd hátrébb dőlök, fejemet hátra hajtom, hogy fel tudjak rá nézni. Halványan elmosolyodok majd újra lehunyom szemeimet hiszen nagyon kellemetlen az egész.

-Aha. Te hogy vagy? - tettem fel kérdésemet. Ebben a másfél napban egy centit nem mozdult el tőlem. Mindig mellettem volt, kivéve a kivizsgálásoknál hiszen akkor kiküldték. Mindig mikor felébredtem az ágyam mellett ült ès telefonozott, olvasott vagy éppenséggel aludt. Vajon akkor is mellettem volt mikor aludtam? Akkor is bent volt velem a korházban mikor eszméletlen voltam? Talán ő talált meg engem? Ki hozott egyeltalán ide be? Semmiről nem tudtam, ez pedig egyre jobban kezdte piszkálni csőrömet.

-Jól vagyok Yoongi hyung - szólalt meg. Megálltunk majd hallottam ahogy benyomja a lift gombot, a lift pedig egyből kinyílt. Ekkor felnyitottam szemhéjaimat, elém pedig egy üres lift tárult, homályosan. Lassan tolt be, majd megfordított és megnyomta a harmadik emeleti gombot, végül pedig becsukódott az ajtó s elindultunk felfele. - Azt hiszem Junwoo már a kortermedben van. - törte meg a csendet. - A palijával elég sokat jártak be hozzád, többet mint Seokjin vagy Namjoon hyung. Jimin, Taehyung és Hoseok is rendszeresen jöttek mikor ráértek. Aggódtak érted. - gugolt le mellém majd rám mosolygott.

-És te? - tettem fel kérdésemet meggondolatlanul. Kérdésem nem volt pontosan megfogalmazva ezért nem biztos, hogy arra érti amire én. Válasz gyanánt pedig egyeltalán nem vagyok abban biztos, hogy melyiket szerettem volna hallani. A lift lassan megáll, majd kinyitódik, ekkor pedig két kisgyerek és egy apuka jön be, Jeongguk felállt majd hátrébb húz magával együtt, hogy elférjünk.